Budapest, 2008. (31. évfolyam)
7. szám július - Kirschner Péter: Győzelemről győzelemre
A Budapest Világörökségéért Alapítvány (B.V.A.) legutóbbi akciójával elérte, hogy a magyar állam visszavásárolja a Hajógyári szigeten Hadrianus császár egykori helytar tói palotáját. Ez már a harmadik nagy sikere a civil szervezetnek – bár az alapítvány vezetôi sietnek hozzátenni, hogy itt a civilek közös akciójára tették fel a pontot. A B.V.A. a világörökség fogalmát tágan értelmezve az egész eklektikus város fenntartható pályára állításáért száll síkra, amelynek az alapítvány körül gyülekezô szakember-gárda szerint a történelmi Pest eredeti beépítésének hibáit alaposan kijavító, belsô-kertes rehabilitáció lehet az egyetlen eszköze. Miután kidolgozták a koncepciót és a cselekvési tervet, és megkapták az Unió vezetôinek és állami és önkormányzati szerveknek az elvi egyetértését, a program támogatására szervezték meg és építik folyamatosan a legkiválóbb kulturális és gazdasági személyiségek/ szervezetek felkérésével a PRO BUDAPEST Világörökségi Összefogást – ennek létrejöttérôl a BUDAPEST korábban már tudósított –, képviseletére pedig egyetemi tanárokból, független szakértôkbôl, érdekképviseleti és kamarai elnökökbôl a Rehabilitációs Kerekasztalt. Fô céljának széles körû elôkészítése mellett a nagyközönség egyelôre inkább az alapítvány világörökségi akcióit láthatja. Elsô kezdeményezésük a Belgrád rakpart társasház-sorának helyreállítása volt. A mára elkészült bô kétharmad mutatja, hogy az eredmény ôket igazolta: valóban sokkal többet ki lehet hozni a társasház-támogatással megindult felújításokból, ha szakmai támogatást, jó terveket, hetenkénti mûvezetést is kapnak a pénz mellé a házak. Három homlokzatnál régi fényképek vagy egy oldalsó homlokzat tanúsága alapján rég elpusztított architektúrákat is rekonstruálni tudtak, színterv alapján harmonizálták a két híd közti dunai látképet, és figyelnek a 70-es évek tetôreklámjainak leszedésére is. A világörökségi területek, amelyek gyakran válnak a nagyobb fejlesztések, rendezési tervek, változtatási szándékok célpontjaivá, mindenütt a világon kiemelt veszélyzónát jelentenek az örökségvédôk számára. A B.V.A.-nál elsôként a budai rakpart „autópályává” való kiszélesítésének, esetleges lefedésének ötlete hívta elô a klasszikus civil frontharcos akivitást. A terv veszélyeztethette volna a panoráma listán maradását, a világörökség ugyanis ilyen mértékû átalakítást nem viselne el. Nem szólva a megnövekedett forgalom környezetkárosító hatásairól, a gyalogosok és a folyam kapcsolatának elvágásáról. A civil összefogás, szakmai érvek és a B.V.A. kezdeményezése nyomán meghívott UNESCO szakértôk határozott ellenzése – meg talán a pénzhiány – oldotta meg végül a problémát. A rakpart kiszélesítése 2005-ben lekerült a napirendrôl. A munka mégsem állhatott meg. A budai szennyvíz-fôgyûjtôcsatorna építése kapcsán elôirányzott közúti korrekciók a Margit híd alatti rakpart-szakasz átépítését kívánják meg. Most azért kellett az alapítványnak fellépnie, hogy – a „mindenképpen betartandó” szavakkal kezdôdô UNESCO ajánlásokat is követve – a partfal történelmi kôszerkezete a meglévô, 130 éves eredeti szerint, „ugyanolyan anyagból és ugyanolyan méretû kövekbôl” épüljön újjá. Az eredeti anyag itt a rózsaszínûvé fakuló, nemes tardosi vörös mészkô, ami a budapesti rakpartokat egységessé, egyedivé, különlegessé teszi, az eredeti méretek igénye pedig nem oldható meg úgy, ahogy a mostani terv javasolja: kisebb köveknek az élek mentén összeragasztott (!) burkolatként való alkalmazásával. Ezt a küzdelmet a nagyszerû mérnöki partvédmû egységének megmaradásáért a beruházói spórolással szemben még végig kell vinni, amiben ismét a párizsi UNESCO Világörökség Központtal való együttmûködés lehet a leghatékonyabb eszköz. A hasonló vitákat talán megelôzô mûemléki védelmet az alapítvány a rakpartról tavaly a pesti világörökség 20. évfordulója alkalmából az Örökség Galériában rendezett kiállítással is elô kívánta mozdítani – kurátora Kolundzsija Gábor volt –, a mûemléki elôterjesztéssel Román And rásnak, a városléptékû mûemlékvédelem apostolának egyik rátestált feladatát teljesítette a B.V.A.. A hiteles restaurálás érdekében mûemlékké nyilváníttatták az egykori Duna-korzó egyetlen megmaradt Gyôzelemrôl gyôzelemre szöveg: Kirschner Péter, fotó: Sebestyén László 38 BUDAPEST 2008 július CIVILIÁDA
