Budapest, 2008. (31. évfolyam)

7. szám július - Csákvári Géza: Art-talanul

Fontos szerepet töltenek be a fôváros kultu­rális életében az artmozik. A több mint tíz éve létrehozott hálózat tagjai, a multiple­xekkel ellentétben, többségükben magyar és külföldi mûvészfilmeket vetítenek. Korunk mozis recessziója azonban a néhány évvel ezelôtt még évente megközelítôleg stabil nyolcszázezer nézôt vonzó hálózatot is el­érte: a közelmúltban eltûnt a törzsközönség mintegy harminc százaléka. A rendszerváltás következtében a nyolc­vanas évek végére megszûnt a moziüze­meltetés költségvetési és normatív támo­gatása, így a magyarországi mozipark komoly veszélybe került. Ráadásul nem sokkal ezután megjelentek a tôkeerôs kül­földi, multinacionális filmforgalmazó cé­gek és a futószalagon készülô, tömegszóra­koztató divattermékek (azaz a hollywoodi filmek). 1995-ig mégis folyamatosan csök­kent a nézôszám. A hálózat megszületése A bajt megelôzendô, 1989-ben a fôváro­si piacon akkor még egyedüli moziüze­meltetô cég, a Budapest Film leválasztott kilenc filmszínházat az önellátásra kény­szerült kereskedelmi hálózatról. A buda­pesti artmozi-hálózatot Simó Sándor és Schiffer Pál filmrendezô, valamint Port Ferenc, a Budapest Film elnökigazgatója kezdeményezésére a fôváros hozta létre: a hálózatot a párizsi modell alapján ala­kították ki. Egyértelmû volt, hogy csak azok a klasszikus filmszínházak élik túl a változásokat, amelyek az általános jel­legtôl eltérô, egyéni arculatot képesek ki­alakítani. Az alapkoncepció az volt, hogy sokszínûbbek lesznek a filmszínházak, ha több üzemeltetô kezébe kerülnek. A változás kapóra jött a Mafilm széthul­lása miatt önállósodó stúdióknak is; a Budapest Film nekik is felajánlott üze­meltetésre egy-egy fôvárosi mozit. Az anyacég csak hármat tartott meg saját Art-talanul szöveg: Csákvári Géza, fotó: Sebestyén László 34 BUDAPEST 2008 július

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents