Budapest, 2008. (31. évfolyam)
7. szám július - Szilas Péter: Fények a pesti utcán 2. Az izzólámpa kora - tündöklés és hanyatlás
Az 1914-ben kitört elsô világháború eseményei a frontvonalak borzalmai mellett a hátországban is éreztették hatásukat. Ez megmutatkozott az egyre szûkösebbé váló közellátásban és az importálási nehézségekben, kiterjedve a korszak jellegzetes fûtôanyagára, a szénre is. A világítógáz elôállításra addig ugyanis kiváló minôségû külföldi szenet használtak. A gyengébb tulajdonságú hazai barnaszenek erre nem voltak alkalmasak, de a villamos energiát elôállító erômûvek kazánjainak fûtésére igen! A behozatali problémák egy másik vonulata is jelentkezett: az ívfényt elôállító speciális ívszenek hiánya. Ezek az okok együttesen irányították a figyelmet az izzólámpák használatára. Az izzólámpa ôseivel már a 19. század legelején kezdtek foglalkozni a kutatók, tapasztalva, hogy ha egy dróton áram folyik át, az izzani, világítani kezd. A baj ott volt, hogy ha elég erôsen világított, gyorsan el is égett! Ezen úgy próbáltak segíteni, hogy az izzószálat légüres térbe helyezve elzárták az égést tápláló oxigéntôl, és anyagának nem fémet, hanem elszenesített növényi rostot alkalmaztak. Tudósok sorának ötleteivel, lépésrôl lépésre fejlôdött az izzólámpa, míg végre a világhírû feltaláló Edison a század végére elkészítette az elsô használható példányokat (nota bene: erre emlékezve alkalmazzák mind a mai napig az izzólámpák menetének jelzésénél az Edisonra utaló E betû jelzést). A szénszálat késôbb felváltotta a Volfram-szál, amelyet elôbb spirállá, majd dupla spirállá csavartak, a légüres terû üvegburát pedig a fényt erôsítô és az élettartamot hosszabbító nemesgázzal töltötték fel. A magyar Bródy Imre napjainkig kiható találmánya nem csak a kripton töltés elsô alkalmazása, hanem a korábban méregdrága gáz olcsó, nagyüzemi elôállítása is. Az így kialakult izzólámpa, nemzetközileg szabványosított foglalatával, tömeggyártásra alkalmas szerkezetével okkal tekinthetô kora egyik legjelentôsebb technikai alkotásának. A „kattintós fénykorszak” A szén- és gázhiánnyal küzdô fôváros érthetôen örömmel nyúlt ehhez az új világítási lehetôséghez, és a háborús évek alatt gyors ütemben 6100 darab egyszerû, falikaros, bádogernyôs, 60 wattos égôvel ellátott közvilágítási lámpát szereltetett fel. Ezek a lámpák a lakosságot ellátó villanyvezetékre csatlakoztak, be- és kikapcsolásukat kézzel végezte a gázlámpákat kezelô személyzet. Érdekes röviden megemlékezni a budapesti hidak világításáról. Ez eleinte nem a fôváros, hanem az Állami Hidak Igazgatóságának hatáskörébe tartozott. Ôk gondoskodtak elsôként az Erzsébet hídon 10 db Ganz ívlámpából álló villamos világítás létesítésérôl. Késôbb, 1916-ban a Margit híd és a Ferencz József (Szabadság) híd korábbi gázvilágítását építették át izzólámpásra. Sajátos megoldást alkalmaztak a Széchenyi Lánchíd 1913-15. évi felújításakor, amikor a korábbi egyágú gázkandeláberekre díszes kereszttartó karokon 2-2 villamos lámpát szerelve növelték meg a világítást. A hidak közvilágítása csak 1926-tól került át az Elektromos Mûvek kezelésébe. Ezekre a háborús évekre datálódik egy, a fôvárosi közvilágítás további fejlôdésére kiható fontos esemény. A fôváros vezetése rájött, hogy egy ígéretes üzletben jobb eladóként, mint vevôként részt venni, ezért dr. Bárczy István polgármestersége ide jén elôbb a Magyar Villamossági Rt (1914), majd a Budapesti Általános Villamossági Rt (1918) „megváltásával” azokat a saját tulajdonába vette. Ezzel vette kezdetét a Budapesti Elektromos Mûvek elôdjének tekinthetô, nevében a Székesfôvárosi jelzôt viselô Fények a pesti utcán 2. Az izzólámpa kora – tündöklés és hanyatlás szöveg: Szilas Péter, fotó: Sebestyén László A fôvárosi közvilágítás történetét áttekintô korábbi cikkünket az elsô világháború korával zártuk. Ekkor már fennálltak a technikai lehetôségek a villamos áram felhasználására mindenféle világítás számára, így az utak, terek közvilágításához is. A budapesti utcákon ekkor még javában mûködtek petróleumlámpák, de közel 30 ezer lámpájával a gázvilágítás volt a legelterjedtebb, és egyre szaporodtak a villamos ívfénnyel mûködô világító berendezések, különösen a forgalmas fôútvonalak mentén. 28 BUDAPEST 2008 július
