Budapest, 2008. (31. évfolyam)

6. szám június - Gerle János: Art deco Budapest

Budapest vonatkozásában tehát két terület­re érdemes figyelnünk: a késô szecesszió art deco jellegûvé formálódására, és az art deco korának tekintett húszas-harmincas évek­nek ezzel az elôzménnyel hol összekötôdô, hol attól független eredményeire. Jellegzetességének tekinthetjük az épí­tészetben a felület jelentôségének hangsú­lyozását (akár erôteljes plasztikai játékkal, vízszintes és függôleges hangsúlyokkal, amelyek nem a szerkezetbôl következ­nek, de a szerkezetiség látszatát keltik), a plasztikus formák geometrikus, kubisz­tikus jellegét, az egyes elemek – konzo­lok, ablak feletti párkányok, korlátok, ajtórácsok – gazdag, szobrászati szintû megformálását, a növény-, állat- és em­berfigurákat stilizálva ábrázoló, látványos dekorációs mezôket. Minden Lajtával kezdôdik A késô szecessziós art deco egész kiala­kulása egyértelmûen Lajta Béla nevéhez köthetô. Már elsô, nem a lechneri stílust követô középületén, a zuglói Mexikói út 60. szám alatti Vakok Intézetén használt olyan építészeti eszközöket, amelyek a mo­dern építészet irányába mutatnak, anélkül, hogy – ebben Lechner t követve – lemon ­dott volna a közvetlen üzenet hordozására alkalmas, a nemzeti identitást kifejezô formanyelvrôl. E nyelv elemei azonban átalakultak, a Lechnernél keleti szônyegre emlékeztetô homlokzat itt kezdi felvenni – népies mintákat idézô – gépi szôttes jellegét (egyenesen haladva a harmincas évek nagy téglahomlokzatú épületeiig). Az ornamentika – az épület egészét átható tervezôi gondolat kifejezôdése a részletekben – elindul a dekoráció – a szemet gyönyörködtetô applikáció – felé vezetô úton. Ebben – Lajta kapcsolatainak megfelelôen – erôteljes külföldi hatások mutatkoznak meg, a nyelv maga mégis megmarad magyarnak, a benne tovább élô népmûvészeti eredet révén. Érthetô Lajta és Kozma Lajos egymásra találása – ô 1910-tôl 1913-ig dolgozott az irodában mint Lajta épületeinek berendezéseit, dí­szítômotívumait rajzoló munkatárs. Kozma – aki Kós, Zrumeczky, Jánszky, Györgyi, Mende, Bábolnay (amerikai emigrá ­ciójában módja volt hatalmas art deco stílusú mûveket tervezni) baráti körébe tartozott, és elsô grafikai munkái igazolják is e szellemi közösség tényét – fokozatosan a dekorativi­tás felé fordult, hatalmas támaszra találva a Wiener Werkstätte stílusában. Mintegy ösztönzôje lett az egész magyar szecesszió számára nagy jelentôségû népmûvészeti motívumok sajátos átalakulásának: a minták, amelyek eredetileg a tiszta forrásból merítô formai anyanyelv ábécéjét alkották, a csábí­tóan nagyhatású bécsi mûhely geometriai stilizálásának útján indultak el a felületet díszítô dekoráció felé. Kozma mindenesetre még nem dolgozott Lajtánál, amikor ô a Parisiana mulatót tervezte (1908-as, teljesen elpusztult hom­lokzatát a kilencvenes évek elején eredeti állapotában rekonstruálta az Új Színház számára König Tamás és Wágner Péter ). Az épület misztikus-keleties hangulata, az éjszakai mulató funkcióját tükrözô, ablak­talan homlokzat szokatlan arányai, fényt hozó kerubokat ábrázoló fríze a legelsô alkotás, amely az art deco szellemiségét elôrevetíti. A fríz és a homlokzati szobrok Maróti Géza mûvei. A szobrász és építész Maróti ebben az idôben építette fel Ve­lencében a biennálé magyar pavilonját, amelynek a Szent Korona és a magyar címer motívumaiból stilizált mintázatai ugyancsak art deco elôzményeknek tekint­hetôk, Maróti másfél évtizeddel késôbbi, Amerikában készített vázlatai pedig szer­vesen illeszkedtek az ottani virágzó art deco mûvészi gyakorlatába. Lajta 1911-es alkotása a VII., Vas utcai Felsôkereskedelmi iskola is (mintapéldaként épült Bárczy István iskolaépítési akciója keretében). Tervein a Wiener Werkstätte köz­vetlen hatását mutató toronyfelépítmények láthatók, amelyek nem épültek meg. A belsô dekoráció, az elôcsarnok és a tornaterem mennyezetfestése Kozma Lajos munkája. Az Új Színházban a Vágó László által 1921-ben átalakított belsô tér maradt meg felújítható állapotban. A klasszicizáló-rokokó ente-3 BUDAPEST 2008 június Szabadság tér 15.

Next

/
Thumbnails
Contents