Budapest, 2008. (31. évfolyam)
5. szám május - Kirschner Péter: Kritikus-e a tömeg?
Idén is megrendezték a budapesti kerékpárosok a mára már hagyományos „drótszamár”felvonulást, a „Critical Mass” akciót. A biciklizés ebben a formában László János , a Klub elnöke szerint elsôsorban közösségi élmény. Mint mondja: sok más elfoglaltság is alkalmas arra, hogy összehozza az embereket, de kevés dolog van, ami ennyire átélhetôvé teszi a szabadság élményét. Régóta ismert, nagyon egyszerû eszköz kínálja ezt a lehetôséget, mindenhova elvisz, ráadásul egészen az ajtóig. A pedált taposva gyönyörködni lehet a természetben. Ha pedig elfáradunk, megállhatunk az elsô kocsmánál, bemehetünk, megismerkedhetünk másokkal, és akár szállást is kaphatunk. Mindez autóval, így, elképzelhetetlen. Aki megnézi a száz évnél is régebbi fényképekbôl készült kiállítást a Fecske presszóban, csupa boldog kerékpárost láthat. A BKV-sztrájk idején sokan talán hosszú idô után elôször vették elô a lomkamrában vagy az erkélyen porosodó kétkerekût, és használták egyszerû közlekedési eszközként. A statisztikák szerint legalább ötvenezren: annyian, mint amennyi felvonulót az idei Critical Mass-ra is vártak. (Egyes becslések szerint az idei felvonuláson nyolcvanezren vettek részt.) Arra senki nem gondolt eddig, hogy egy-egy ilyen elôre ki nem számítható „külsô körülmény” milyen hatásosan gyorsíthatja fel a környezetbarát városi mozgás technikáinak s gyakorlatának terjedését. A Magyar Kerékpáros Klub jogi értelemben fiatal szervezetnek számít. Létrejöttét az indokolta, hogy ennek a közösségnek az érdekeit senki nem képviselte. Még azon is sokan és sokáig csodálkoztak persze, hogy milyen közös érdekei lehetnek ennek a meghatározhatatlan kontúrokat mutató társaságnak. A minta a száz éve alakult Magyar Autóklub volt: annak idején nem csak tagjai, de valamennyi autós érdekében vett részt a közlekedési szabályok alakításában, a közlekedésfejlesztésben, és sokoldalú szolgáltatást nyújtott a maga mûködési területén. A két keréken közlekedôk most hasonló segítségre számítanak. Az egyik legnagyobb probléma a kerékpárút-hálózat bôvítése, fejlesztése, korszerûsítése; a megfelelô tárolók építése; az így forgolódokat védô közlekedési szabályok kialakítása. Aki azt hiszi, hogy a Klub tagjai elsôsorban kerékpároznak, téved. Az utóbbi idôben éppen azokra a szakmai feladatokra koncentrálnak, amelyek a mostaninál jobb körülményeket teremtenek a leginkább környezetbarát közlekedési eszköznek és híveinek. László János egyik szeme sír, a másik nevet. Az országot járva szomorúan tapasztalja, hogy vidéken egyre inkább háttérbe szorul a kerékpár, mint a mindennapok megszokott és természetes eszköze. Budapesten és a nagyvárosokban viszont napról-napra divatosabb biciklizni. Azt reméli, a Critical Mass mozgalom vidéki bázisai és a Magyar Kerékpáros Klub helyi alapszervezetei segítenek abban, hogy a helyzet elônyére s tovább változzon. Az elnök hangsúlyozza: a Magyar Autóklub mûködése ugyan lehet példa, de milliós szervezettségét nem feltétlenül akarják követni. Illúzió lenne minden kerékpártulajdonost egy mamutegyesületbe tömöríteni. Elég, ha a biciklire ülôk érzik, hogy valaki szívén viseli az Kritikus-e a tömeg? Kirschner Péter 36 BUDAPEST 2008 május fotó: Szôcs Tekla CIVILIÁDA
