Budapest, 2008. (31. évfolyam)
5. szám május - Johan Bartl, a híres kávés
ügyüket. Ehhez a négyezer fizetô tag és néhány száz jól felkészült aktivista ma még elegendônek tûnik. A hasonlóság abban viszont megállja a helyét, hogy a két keréken közlekedôk sem kasztosodnak. Nem számít, hogy valaki a hagyományos „parasztbiciklin” vagy a legújabb szupermasinán kerekezik-e. Egy dolog a fontos: segítsék egymást. Ugyanis nagyon jó dolog a bringázás. Annál csak egy a jobb: együtt kerekezni. A Magyar Kerékpáros Klub három fontos célt tûzött ki maga elé. Az elsô: a közlekedés feltételeinek alakításában, javításában való magas színvonalú, szakmailag megalapozott részvétel. Ennek jegyében a Mûegyetemmel közösen dolgoznak a „Kerékpáros Budapest” program kidolgozásán. Hasonló programokat készítenek több vidéki város számára is. A másik feladatuk: közremûködni az oktatásban. Hogy már gyermekkorban mindenki megtanulhassa nemcsak a kerékpározást, hanem a környezettudatos gondolkodást is. László János szerint nincsenek eredendô konfliktusok a kerékpárosok és autósok vagy a gyalogosok között, hiszen a szerepek állandóan cserélôdnek. A probléma az általános közlekedési kultúrával van. Ezért szükséges, hogy legtöbb idejüket, energiájukat és kevéske pénzüket a kommunikációra, a szemléletváltásra fordítsák. Budapesten a város vezetôi már nem vitatják a kerékpárutaknak és ennek a közlekedési technikának a fontosságát. A következô idôszak a gondos tervezésé, a hazai és uniós források hatékony felhasználásáé, a toleranciáé. – Mi a hétköznapokon kerékpáron közlekedünk. Hétvégén pedig pihenésképpen elmegyünk biciklizni – foglalta ösz sze a maga és társai életérzését is az elnök, ami, úgy látszik, elég erôt ad ahhoz, hogy dolgozzunk egy mindenkit érintô célért, s közben még örömünket is megtaláljuk a dologban. Lehet, hogy egyre többen irigylik, hogy így is lehet? Pattanjanak hát nyeregbe! ● Nem túlzás azt állítani: a még meg sem fogant majdani Zuglónak alapítója volt Bartl János, akit mint a vendéglátásban kiváló érdemeket szerzett, németföldrôl bevándorolt férfiút ismer és tart számon Budapest emlékezete, s aki az 1840-es évek elején a mai Hermina úton nyaralószállót építtetett magának és sûrûn érkezô vendégeinek. Köztük például Liszt Ferenc nek: a szálló szalonjában bûvölte el játékával a meghívottak körét, vagy más jelességeit a régi városnak, ha csak pusztán mulatni is kirándultak ide, a Városerdôcske mögötti homokdûnékhez, a Rákos árterületére. Házépítô gesztusával divatba hozta ezt a távoli végvidékét a majdani Budapestnek, példáját egy-két évtizeden belül számosan követték, akik úgy gondolták, érdemes itt megtelepedniük, ide költözniük, s a történet vége: megszületik elôbb Herminamezô, majd a mai XIV. kerület más városrészei, elindulnak erre, kelet felé az utcák, nyaralóknak nyitva utat, megindul a civilizáció felé az addigi bár kies, de haszna nincs vidék. Bartl János 1870-ben halt meg, május hónapban, saját házában, a Hermina úton. Egykori szállóépületét – ma a Bethesda Gyermekkórház udvari pavilonjainak egyike, átépítve, emelettel bôvítve – 1992-ben jelölte meg, Herminamezô Polgári Köre (alapítva 1990), megemlékezve a vörösmárvány táblán mindarról, amirôl a fentiekben meséltünk. Azóta minden év májusában – idén 24-én, szombaton, délelôtt féltizenegy órától – koszorúzással is tisztelegnek az Alapító emléke elôtt a Bethesda kertben (Bethesda utca 3.) a zuglói civilek, az önkormányzat, kis mûsorral keretezve az eseményt: a Szent István Király Zeneiskola növendékei hangulatos zenéléssel kísérik a rendezvényt. Az emlékbeszédet idén dr. Velkey György , a kórház fôigazgatója tartja. A szervezôk szívesen látnak minden érdeklôdôt – nem csak zuglóiakat – az eseményen, ahol közös városi múltunk lesz a fôszereplô. ● Johann Bartl, a híres kávés 37 BUDAPEST 2008 május fotó: Sebestyén László fotó: Szôcs Tekla
