Budapest, 2008. (31. évfolyam)

4. szám április - Saly Noémi: Működik a Podmaniczky Páholy

18 BUDAPEST 2008 április Március közepére, a tizenhárom alapí­tó egyeztetéseinek eredményeképpen, gyakorlatilag egyszerre ért be két kez­deményezés támogatása. Idôben nem lehetett jobban elválasztani egymástól a két akciót – ami talán szerencsésebb lett volna a publicitás szempontjából –, mert mindkettô a körmünkre égett, minden okunk megvolt a sietségre. Olvasóink tudják, ez a szövetség – nem véletlenül viseli Podmaniczky nevét – olyan ügyekben kísérli meg egyeztetni a városért dolgozó civil szervezetek véleményét, ame­lyek értékeink megôrzését fenyegetik. Ha elveszítjük a hagyományos és otthonos utca­kép értékes elemét jelentô levélszekrényeket, ezeket a szép és színvonalas utcabútorokat, az éppen úgy kárt okoz mindnyájunknak, mint ha a városvezetés feláldozza a rövid távú megtakarítás érdekének oltárán még mindig minôséget jelentô tömegközleke­désünk alkalmasságát arra, amire bôven több mint száz esztendeje eleink kitalál­ták, s mûködtették. A Nyílt levelet és az Állásfoglalást sajtótájékoztatón mutatta be érvei kíséretében a Páholy, és eljuttatta e történetek minden szereplôjének, a dön­tésre jogosultaknak és hivatottaknak. Abban a reményben, hogy sikerül megállítani az értékek rombolását. A siker, ha lesz, persze nem a Podmaniczky Páholyé, hanem Bu­dapesté, a polgáraié. Azonnal állítsák le a hagyomá­nyos levélszekrények cseréjét! Nyílt levél a Magyar Posta Zrt. vezetôinek és Budapest Fôváros Önkormányzatának A Podmaniczky Páholy tiltakozik az ellen, hogy a Magyar Posta Zrt. – a postaliberalizá­ció elôtt három évvel – lecserélje a fôváros (és az egész ország) hagyományos, míves kivitelû és kifogástalanul mûködô postaládáit. A 21. században az amúgy is csökkenô levélforgalomban nem érdemi az az igény – amit a részvénytársaság a csere legfôbb indokaként, lépése igazolására kommuni­kál –, hogy minden levélszekrény alkalmas legyen A4-es méretû borítékok összehajtás nélküli befogadására. Nem indokolja ezt a lépést a 2004-ben meg­született, a postára vonatkozó kormányren­deletnek az az elôírása sem, amelyre – azt félreértve – szintén hivatkoznak, mondván: a mozgásukban korlátozottak hozzáférését csak a jelenlegi szekrények átalakításával lehet biztosítani. Ez a szerelési magasság megváltoz­tatásával megoldható. Az új tervezésû posta­ládákon ugyanakkor nem a kormányrendelet­ben leírtak szerint kapott helyet az „ürítésjelzô tábla”, és a jogszabályban szintén elôírt azon feltétel sincs biztosítva, hogy „az ürítés során a tartalom maradéktalanul, akadálytalanul és sérülésmentesen kiszedhetô legyen”. Ez száz éven át, ahogy ma is, egy magyar fejlesztésû mûszaki megoldással történt: a láda alsó le­meze a zsák keretének betolásakor szabad utat nyit a leveleknek, azok emberi kéz érintése, a titkosság elve és a papír fizikai megsértése nélkül hullanak a gyûjtôbe. A hagyományos budapesti utcakép e jel­legzetes elemének cseréje, amelynek során – Mûködik a Podmaniczky Páholy 18 BUDAPEST 2008 április Negyedszázada a városért A Budapesti Városvédô Egyesület megala­pításának huszonötödik évfordulója alkal­mából május 8-án 10 órától emlékülést rendez Budapest Fôpolgármesteri Hivata­lának dísztermében (V., Városház u. 9/11.). A 10 órakor kezdôdô délelôtti ülésszak az emlékezésé: azok beszélgetnek a pódiumon az elsô fôvárosi civil társaság alapításának korszakára, akik különbözô pozíciókban részesei voltak Budapest akkori közéleté­nek, hivatalt viseltek, vagy bekapcsolódtak a szervezés munkájába. A vendégek között ott lesz Stadinger István, Dalmy Tibor, fel­kért hozzászólóként részt vesz a múltidézô beszélgetésen Bartos Mihály, Buza Péter, Békesi László, Czétényi Piroska, Del Medico Imre, Fegyverneky Sándor, Pozsgay Imre, Szöllôsi Ferenc, Vitkay Katalin. Délután két órától kezdôdik a tudományos konferencia, a mozgalom jövôje áttekin­tésének szándékával s az ennek kereteit megjelenítô személyiségek elôadásaival. Ikvai-Szabó Imre, Budapest fôpolgármester­helyettese beszél Budapest kiemelt fejlesz­téseirôl, különös tekintettel a rehabilitációs területekre. Horváth Csaba, Budapest fô­polgármester-helyettese az értékszemléletû nevelés bevezetésének lehetôségeit vázolja föl, a környezetvédelmi minisztérium képvi­selôje a környezettudatosság megvalósítása a városokban címmel mondja el gondolatait. Schneider Márta, az OKM szakállamtitkára a szociológiai kutatások fontosságáról szól, Bajnai Gordon önkormányzati és területfej­lesztési miniszter a fejlesztések és az értékvé­delem összehangolását értékeli. A Budapest Bank képviselôje a civilek szponzorációs lehetôségeit mutatja be, Demján Sándor a vállalkozói szféra mecénási szerepvállalásáról beszél. Tamás Pál az elmúlt negyedszázad budapesti társadalmi folyamatait elemzi, különös tekintettel a civil szervezôdésekre. Kovács Árpád, az ÁSZ elnöke a polgári ha­gyományok ápolásának szükségességérôl és esélyeirôl tart elôadást. A konferencia Ráday Mihály zárszavával ér véget. foglalkozó zuglói egyesület most 14 esz­tendeje megtalálta a Liget elsô „lakójának”, az ide temetkezett T. Horváth Jakab nak a sírját, elhatározták, hogy minden Hús­vétkor ott, a síremléknél rendezik meg a mindenkori ligeti szezonnyitót. Felújítva azt a városi hagyományt, amely még a reformkorból maradt ránk, hogy ezekben a napokban látogat ki elôször a zöldbe a pest-budai polgár, a szabadban ünnepelni a természet feltámadását, s benne önmagáét, újra zsendülô kedvének, megint-kezdésé­nek napsütötte esélyeit. Azóta tizenharmadszor került sor erre a megemlékezésre s szezonnyitó aktusra, a Liget közönségének jelenlétében, idén a HPK-1990, a Budapesti Városvédô Egyesü­let, a Liget Köztársaság, a Nagy Budapest Törzsasztal, a fôváros és Zugló önkormány­zatának szervezésében és részvételével. Sok zord nap között az egyetlen volt ez a vasárnap, amikor hét ágra sütött végre a nap, s a Zuglói Filharmonia fúvósainak vonzó muzsikája valóban elérhette a kör­nyéken sétálókat, akik körénk sereglettek, hogy meghallgassák a megszólalókat, s részt vegyenek a síremlék immár hagyo­mányos megkoszorúzásában. Nemcsak a jeles személyiségrôl, de arról is nyilvánosan megemlékezhettek és megemlékezhetnek mindazok, akik érintettek az ügyben – akár hivatalból, akár mert szeretik, ide járnak –, hogy dolguk és felelôsségük Pest legnagyobb közkertjének rendben- és kar­bantartása, sorsának rendezése, minden évben esedékes megújítása. Ez is egyfajta, mindig remélt s néha be­következô feltámadás. Erre irányozni a szándékot mindig jó az idô Húsvétkor! ●

Next

/
Thumbnails
Contents