Budapest, 2008. (31. évfolyam)
3. szám március - Szilas Péter: Fények a pesti utcán: A közvilágítás története
lángjai adták. A következô fejlôdési lépcsôt jelentô olajlámpák 1569-ben jelentek meg az utcákon, elôbb falikarokra, majd önálló faoszlopokra helyezve. Ami a mi fôvárosunkat illeti, alapos a késés ezekhez az évekhez viszonyítva. Pest város magisztrátusa 1715-ben például az éjszakai közbiztonság javítása érdekében a közvilágítás kiépítése helyett olyan rendeletet hozott, amely szerint napnyugta után tilos volt gyertya vagy lámpás nélkül az utcán tartózkodni. Ekkor és ezért vette kezdetét idehaza a lámpahordozás, mint sok irodalmi emlékben is feltûnô speciális foglakozás. Budán 1777. november 9-étôl repceolaj lámpások kihelyezésével indult meg a fény rendszeres szolgáltatása, a balparton valamivel késôbb, 1790. január 1-jén gyulladtak fel a bádogos céh által készített háromszáz olajlámpa imbolygó fényei. Ezek eleinte három- késôbb négyoldalas üvegtestek, a kezelést megkönnyítô bádogkalappal. Közvetlenül a házfalra, vagy alacsony faoszlopra helyezték ôket, díszes lámpakarral. Ez volt az a bizonyos „lámpavas”, amire forradalmi összefüggésben oly gyakran hivatkoznak... S ettôl kezdve vált megszokott és jellegzetes városi jelenséggé a létráját vállán cipelô lámpagyújtogató ember is. Naponta legalább kétszer fel kellett keresni mindet, nemcsak a felgyújtás-eloltás céljából, hanem az elhasználódott olaj és kanóc pótlására, no meg a bekormozódott lámpaüvegek tisztítása végett is. A rendszer mûködtetésében a városatyák biztosra akartak menni: Lechner Ferenc cel kötöttek tízéves szerzôdést, aki a bécsi közvilágításban korábban már gyakorlatot szerzett. A megállapodásban rögzítették a mûködés idejét, naponta alkonyattól éjfélig írva elô annak tartamát. Kivétel volt a rendôrposztok elôtt álló, amelyet hajnalig kellett égetni, s ugyanez vonatkozott valamennyi lámpára a farsangi idôszakban. A dolognak – utaltam rá – az elônyei mellett sajnos ára is van. A pesti közvilágítás indulásakor e költségek fedezetére külön ingatlan- és boradót vetettek ki. (Rossz nyelvek szerint utóbbit azért, mert az éjszakai világításra leginkább a kimaradozó lumpoknak lehetett szükségük...). Közben – mint minden technikai megoldásnál – folyamatosan dolgoztak az eszközök s a rendszer tökéletesítésén. A francia Leger találmánya nyomán a kanócot felváltotta a lapos bél, a svájci Argand az úgynevezett körégô megal kotásával javította a hatásosságot, amit az üvegburás „cilinder” tett még jobbá. Mindezek ellenére ezeknek a korai változatoknak a fényereje messze elmaradt a maiakétól, amit talán a vállalkozóval kötött szerzôdésnek az a kitétele mutat meg érzékletesen, hogy a holdtölte-közeli napokban, derült idô esetén a közvilágítást nem kellett mûködtetni! Az olajlámpákat követôen a 18. században jelenik meg az új fényadó, a világítógáz. A kezdeti kísérletek és bemutatók után az európai nagyvárosokban egymás után létesülnek gázlámpás, úgynevezett „légszesz” rendszerek. Az elsô hazai próbálkozás Tehel Lajos gázlámpája (1816) volt a Nemzeti Múzeum falán. Tehel a bemutatót követôen így szól a jelenlévôkhöz: „Íme, Uraim, ez hát a gáz, a haladás, a jövô világossága”. 1844-ben francia ajánlatra utcai próbavilágítást mutattak be Pesten. Bár ennek eredménye kedvezô volt, a megvalósításra akkor még nem került sor, mert a kétségtelenül nagyobb fényû új lámpák használata mintegy háromszorosára növelte volna az üzemeltetés költségeit. A közcélú alkalmazásra 1856. december 21-éig kellett várni, ekkor gyulladtak fel az akkori Kerepesi (a mai Rákóczi) úton a fôváros elsô közvilágítási gázlámpái. Maga a rendszer is jelentôsen korszerûsödött ezzel a váltással: a vezetékhálózat kiépítése sokba került ugyan, de az energiahordozó anyagot már nem kellett kézzel pótolni. Megmaradt azonban továbbra is a be- és kikapcsolás darabonként porciózott napi feladata, valamint a tisztítás – bár már nem oly gyakori – igénye. A gázlámpáknál is tapasztalható a folyamatos technikai fejlôdés, így például az égôk módosításával elért különbözô s egyre jobban világító lángformák kialakítása. Az 1800-as évek végén az utcák világítására már pályázatot („nyilvános árlejtést”) írtak ki, és ismert volt a lám-32 BUDAPEST 2008 március Gázlámpa a budai városháza falán (1850 körül)Ez a lámpatípus az 1870-es évektôl jelent meg Az 1885. évi Országos Kiállítás közvilágítása
