Budapest, 2008. (31. évfolyam)
3. szám március - Szilas Péter: Fények a pesti utcán: A közvilágítás története
pák be- és kikapcsolását meghatározó, napjainkban is alkalmazott „világítási naptár”. De miközben az olajvilágítás még elterjedten használatos (1896-ban 2565 olajlámpa mûködött a fôvárosban), és a korszerûsödô gázlámpák száma is egyre nô (abban az évben mintegy tízezer utcai égô), megjelenik az új trónkövetelô, a villamosenergia. Az elektromos áram mágneses, hô- és fényhatásait alapjaikban már a 18. század végén ismerték. Szélesebb körû gyakorlati alkalmazásukra mégis csak a 19. század végén kerülhetett sor. Ekkorra váltak gyakorlatilag használhatóvá a villamos ívlámpák és izzólámpák, de emellett másra is szükség volt. Az elektromos energia ipari léptékû elôállítására (dinamó) és átalakítására (transzformátor) alkalmas technikai eszközök adták meg a mozgatóerôt a fejlôdéshez. Az elsô utcai villamos közvilágítás 1881-ben létesült a New York-i Broadway-n, ahol a Brush-féle ívlámpákkal világítottak. Európában 1882-ben helyezik üzembe az elsô, rendszeresen mûködôket Nürnbergben és Berlinben. Jelentôs esemény témánk szempontjából is a város életében a Magyar Villamossági Rt. (MV) és a Budapesti Általános Villamossági Rt. (BÁV) – az ELMÛ jogelôdjei – megalapítása. 1893-ban ez a két, egymással vetélkedô cég indítja meg az áramszolgáltatást Budapesten. Ismert tény, hogy a villamos közvilágítás a fôvárosban viszonylag késôn, 1909-ben vette kezdetét, holott hazánkban ezt jóval megelôzôen bizonyították a Temesváron (1884) majd Mátészalkán kigyulladó fények az elektromosság elônyeit ebben a „mûfajban” is. A pesti elmaradásban a gázszolgáltató társasággal fennálló rossz szerzôdésbôl eredô jogi akadályokon túl az is komoly szerepet játszott, hogy – mint korabeli városházi jegyzôkönyvekbôl kitûnik – az illetékesek az új megoldás magasabb üzemeltetési költségei miatt nem éltek a technikai haladás adta korszerûbb lehetôséggel. Megindítására végül csak a BÁV saját költségén, ma úgy mondanánk: PR-tevékenységként létesített mintavilágítás jó eredményei alapján kerülhetett sor. A Rákóczi úton a Kis- és Nagykörút között 38 próbalámpát helyeztek üzembe 1909 áprilisában. A fényt kilenc méter magas, öntöttvas díszítésû Oetl kandeláberekre szerelt Siemens gyártmányú, 37 voltos egyenáramú ívlámpák sugározták. Az akkori, 110 voltos villamos hálózatra ezeket hármasával kötötték rá, és mint a gáz esetében, naponta kézzel kapcsolták. A feljegyzések szerint 8 lux értékû, még napjainkban is elfogadható szintû megvilágítást szolgáltattak, így nem csoda, hogy nagy tetszést arattak a lakosság körében. A közmegelégedést kiváltó villamos világítás ezután szabad utat kapott. 1910-11 folyamán a fôváros megbízásából számos fôútvonalon, így az Andrássy úton és a Nagykörúton is kiépítették. A rendszeresített ívlámpák legtöbbször hazai – Ganz – gyártmányúak. Már váltakozó árammal mûködnek, amelyek a szükséges feszültséget transzformátorokon keresztül kapták. Ebben a helyzetben érte hazánkat az elsô világháború, ami számos társadalmi és gazdasági hatásán túl a közvilágítás fejlôdésében is jelentôs változásokat hozott. De ez már egy következô történet tárgya. ● 33 BUDAPEST 2008 március Az utolsó gázlámpa (Óbuda, 1930-as évek) Az elektromos lámpatest fent, a gázzal világító az oszlop közepén, az átállás idôszakában (1910-es évek)
