Budapest, 2007. (30. évfolyam)
10. szám október - Zeke Gyula: Nagy Budapest Törzsasztal - "Ma a Gát utcában már senki nem emlékszik a Zakar családra" - beszélgetes Révész Bélával
szerváltásról, s még kevésbé az egypártrendszer természetérôl már nincsenek közvetlen tapasztalatai, a közoktatás óvatossága folytán pedig kellô ismeretei sem. Természetes tehát, hogy 1956-tal kapcsolatban is terjedôben vannak a különféle mítoszok és legendák. Ráadásul racionális, tudományos eszközökkel nehéz felvenni ellenük a küzdelmet, mivel ezek – ismét Litván Györgytôl idézve – „mély érzelmi szükségleteket elégítenek ki”. Ha végigtekintünk a 2006-os évforduló könyvkiadásán, (dokumentum)filmtermésén vagy a média mûsorain, ugyanennek a kettôsségnek lehetünk a szemtanúi. Kimagasló tudományos kutatások publikációival éppúgy lehetett találkozni, mint a forradalom történetének hamis szándékú újraértelmezési kísérleteivel. De az utókor – ahogyan ez korábban is történt – feltehetôen pontosan különbséget tud majd tenni a tényszerû következtetések és a téves állítások vagy az egyszerû hazugságok között. Kötetét számos korabeli ferencvárosi fényképfelvétel illusztrálja. Hogyan áll 1956 képtára, milyen új anyagok kerültek elô és jelentek meg az évforduló kapcsán? A könyvet a Ferencvárosi Helytörténeti Gyûjtemény mintegy ötezer darabos fotótárából származó fényképek illusztrálják. A válogatás során törekedtünk arra, hogy lehetôleg ne a harcok következtében súlyos károkat szenvedett kerületet mutassuk be, inkább a megtorlás elsô éveinek a légkörét kívántuk érzékeltetni. Ez a hangulat sugárzik ugyanis a Nemzeti Híradó írásaiból is. A Kádár-kormány hatalmát demonstráló nagygyûlések vagy a munkásôrkoszorúzások éppúgy a részei voltak ennek az idôszaknak, mint a néhány konzervdobozzal reklámozó kirakatok, a házak omladozó lépcsôházai vagy a füstös kocsma-belsôk. Egyébként az eddig ismeretlen 1956-os fotók közzétételében leginkább a digitális adathordozók jeleskedtek. A Magyar Távirati Iroda honlapjáról például 2006 októberétôl több mint háromezer 56-os felvétel érhetô el <http://1956. mti.hu>. Igaz, ezek közül nem mindegyik szól a forradalom és a szabadságharc eseményeirôl, hiszen a teljes naptári évben készült fényképekbôl válogattak. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára könyv alakban is megjelentette a forradalom és a megtorlás idejébôl való, az interneten elérhetô 1956-os fotógyûjteményét. (http:// www.abtl.hu/html/hu/Fotokiallitas/ foto_bemutato/index.html>). Az Országos Széchényi Könyvtár 1956-os, elsôsorban oktatási célú DVD-je a Magyar Mozgóképkincs Gyûjtemény és az OSZK adattárából tartalmaz válogatást. A képcsarnok rész pedig a Magyar Fotográfiai Múzeum anyagaiból állt össze. A Budapesti Fôváros Levéltára az ’56-os megtorlás adatbázisát („személyek és fotók”) jelentette meg CD-n. Az „56-os” eljárásokban részt vevô személyek adatbázisát egy fotóválogatás egészíti ki, mely 1430 digitalizált képpel járul hozzá a forradalom eseménytörténetének áttekintéséhez. A Zakar-könyv vonatkozásában is tartalmaz alapadatokat ez a hordozó. Az „ítéletben szereplô cselekmények” megjelölésnél két, 1956-os levelet jelöl meg az adattár. Zakar Gábor 1957-58-as Nemzeti Híradóját nem ismeri. A forradalom fegyveres leverése voltaképp Budapest újabb ostromának is felfogható. Örülnék, ha néhány adattal érzékeltetné, milyen mértékû volt a rombolás, mikorra fejezôdött be a helyreállítás, és mely pontokon szenvedett jóvátehetetlen károkat a város. A Kádár-kormány kezdettôl fogva mindent elkövetett, hogy a harcok során az országban és mindenekelôtt Budapesten bekövetkezett károkért az „ellenforradalmárokat” tegye felelôssé. A Tájékoztatási Hivatal 1956 végén a termeléskiesésbôl, valamint a fosztogatásból és rongálásokból eredôeket az épületekben okozottal együtt 11-12 milliárd forint értékûre becsülte. Ebbôl egymilliárdra tehetô az épületeké. A hírhedt Fehér Könyvek sorozat második kötete mindehhez hozzátette, hogy a fosztogatások természetesen elsôsorban az állami vagyon széthordására és elpusztítására irányultak, „ez volt a fasiszták taktikája”. Kádár János a kormány féléves tevékenységérôl szóló országgyûlési beszédében azt is világossá tette, hogy minden – az 1956-os veszteségeitôl függetlenül is kialakult – gazdasági nehézségért az „ellenforradalmárokat” kívánja felelôssé tenni. (Ennek a beszédnek kommentárjában idézi lapjában Zakar Gábor a korabeli áremelés adatait: „Nyilvánvaló, hogy senki sem érezte nemzeti ajándéknak a 400 forintos férfi félcipôt, a 900 forintos nôi kabátot, a 6-8000 forintos rekamiét, a 4-500 forintos kardigánt, ugyanakkor, amikor az élelmiszer árak sem túl alacsonyak, hiszen 1 kg kenyér 3 forint, 1 kg zsír 28 forint, 1 kg hús 30 forint, 1 kg cukor 12 forint, ugyanakkor a dolgozók átlag keresete havi 8-900 forint, mert a legalacsonyabb havi kereset 400 forint.”) Egy 1958-as pártanyag pe dig már egyenesen 22 milliárd forintra tette a teljes anyagi és gazdasági kár nagyságát. Az biztos, hogy a Ferencváros a kerületben folyt – és egész Budapesten a legsúlyosabb − harcok következtében a legnagyobb károkat szenvedte el. Közismert, hogy a IX. kerületi forradalmárok – csupán kézifegyverekkel és benzines palackokkal – négy napig védekeztek az óriási túlerôvel szemben. A Statisztikai Hivatal 1957 májusában készült titkos jelentése szerint az 1956. október 23. és 1957. január 16. közötti „eseményekkel” kapcsolatban Budapesten összesen 1954-en haltak meg, ebbôl ferencvárosi lakos volt 234 (a VIII. kerületi 435 után a legmagasabb szám). Egy fôvárosi jelentés adatai szerint Budapesten 5014 épület sérült meg, ebbôl 87 teljesen romba dôlt, s összesen húszezer lakás károsult. Mindebbôl 1398 helyre nem állítható lakást a Ferencvárosban regisztráltak. Súlyos problémát okozott a fôvárosnak, hogy a lebontandó épületek lakóit nem tudták hová elhelyezni, közel négyezer lakást önkényes beköltözôk foglaltak el. A fôváros 1957 májusában döntött arról, hogy – miután az épületek kisebb sérüléseit már kijavították – több megrongálódott épület helyreállítását árkádosítással kell megoldani. Ide sorolták a Rákóczi út és a Lenin (Erzsébet) körút., az Üllôi út és a József körút és a Ferenc körút sarkán lévô épületeket. Ekkor még az Iparmûvészeti Múzeum melletti sarki, máig üres telek házának helyreállítását is tervbe vették. Nem sikerült 1957-ben befejezni az olyan, látványos sérüléseket szenvedett épületeket sem, mint a Royal Szálló, a New York palota, vagy az Országos Levéltár. A Divatcsarnok újjáépítésének munkálatai is csak 1958-ban indultak meg. Az pedig a dualizmus kori Budapest mellékutcáiban sétálva mindmáig látható, hogy a házak homlokzatai milyen makacsul ôrzik az harcok belövéseinek nyomait. ● 7 BUDAPEST 2007 október
