Budapest, 2007. (30. évfolyam)
10. szám október - Csider István Zoltán: Örökségnapi séta Pesten
Ahogy a Lôrinc pap téren dohányzunk csendesen, az alapzajhoz képest mármint, és Saiid , az Akkezdet Phiai embere egyebek mellett azt suttogja a fülünkbe az alvilág és a bölcsészettudományok nyelvén Budapestrôl, hogy „itt mindent megkent a karma – akaratlanul”, baromira elégedettek vagyunk magunkkal, a körülöttünk kialakult helyzettel. Lusta szombat délután. Ó, a rozsdás falevelek, ó, a nyolcadik kerületi nyugalom, amit csak ritkán szakít meg egy-egy átballagó autó, a placcon átszáguldó, majdnem az arcunkba csapódó hirdetési újság vagy a tér közepére csináló kutya. Dohányt, aprót kérincsélô hómlesz. Nem kenyerünk a lament, meg amúgy is hányan elmondták már, hogy örökség csak abból lesz, amit vagyunk szívesek nem egymás arcába fújatni vagy széthordani, mert Budapest nem üveg-, de még csak nem is csavarárugyár, még ha annak tûnik is néha. A kettôt várjuk, a vezetett séta kezdetét a Párbeszéd Házában: a jezsuita rendházba és a Mária utcai templomba induló csapathoz csatlakozunk. És még csak véletlenül sem azért, mert a beharangozó kis kiadvány ébresztôt, egészen pontosan frissítôt, kávét, eszmecserét ígért a vezetés utánra, amibôl kettôt egyébként sikerült is abszolválni. Hanem mert, pestiesen szólva: benézzük a dolgot. Bikfalvi Géza levéltáros tehet az egészrôl, meglát juk, követjük. Az udvaron át a rendházba, onnan a templomba jutunk, közben megcsodáljuk a Feszty Masákat a folyosón, a lépcsô mellett, a kis imateremben. Mind a tizennyolcan. A Múzeum utcába gondolt, aztán mégis a Máriába épített századfordulós templom oltárszobrai és a valamiért nem is olyan kényelmetlen padsorok elpillesztenek, mikor pedig a ránézésre még húszas éveit taposó Józsa Csaba átveszi a szót, és a jezsuitaságról beszél, úgy árad belôle a magabiztos béke, hogy szinte az ébreszt fel. Aztán mikor maroknyian alászállunk a rendházi ebédlôbe, ahol Bikfalvi szeretetvendégséget helyez kilátásba, és félkörbe rendezôdünk, hirtelen meleg tea és sütemény kerül az asztalra, végképp meg vagyunk véve kilóra. László atya gondoskodik róla, hogy merülôfélben lévô féltartósból extra energizerré Örökségnapi séta Pesten szöveg: Csider István Zoltán, fotó: Sebestyén László 8 BUDAPEST 2007 október A körzôgyáros bérháza Molnár utca 35.
