Budapest, 2007. (30. évfolyam)
11. szám november - Kálmán Attila: Budapestig bömbölt az Edison-féle Jumbó
A 19. század utolsó évtizedeit a villamosság térhódítása jellemezte. A hazai fejlôdés azonban elmaradt a nyugat-európai országokéhoz képest, melynek oka a magyar városok világítását uraló gáztársaságok monopolhelyzete volt. Ezért a közcélú áramszolgáltatások kiépítésére csak a gázszolgáltatókkal érvényben lévô városi szerzôdések lejártakor kerülhetett sor. A Budapest Székesfôváros Elektromos Mûvei (BSZEM) megalapítására (1911– 1914 között épült fel a teljes készültség) végül is két magántulajdonú részvénytársaság kapott lehetôséget. Ez az idôszak a magyar elektrotechnikai ipar három nagy nevéhez, Fischer Bélá éhoz, Fodor István é hoz és Stark Lipót éhoz, a BSZEM elsô ve zérigazgatójáéhoz köthetô. Fischer Béla Ami a közvetlen elôzményeket illeti, az áramszolgáltatás Budapesten 1893 októberében kezdôdött: egyenáramú, illetve egyfázisú váltakozó áramú hálózati rendszerrel. Elôbbit a Trieszti Általános Osztrák Légszesztársaság érdekeltségébe tartozó Budapesti Általános Villamossági (BÁV) Rt. valósította meg, utóbbit pedig a Ganz-gyár építette ki leányvállalata, a Magyar Villamossági (MV) Részvénytársulat révén. S megkezdôdött a kitartó küzdelem, ahogy egy korabeli Ganz-körlevél írja, megmutatva, mi is volt a tárgya a késhegyig menô küzdelemnek (az ugyanis, hogy a váltóáramú vagy az egyenáramú-rendszerek szerzik-e meg a primátust): „A konkurencia arra a nagy feladatra vállalkozott, hogy a váltakozó áramú transzformátorok széles e világon elismeréssel fogadott rendszerének itt Magyarországon, sôt mi több, tulajdonképpeni szülôvárosában hitelét rontsa, nagy érdeke lévén rámutatni, hogy íme azon a helyen, ahonnan kiindult, nem adóznak a magyar rendszernek elismeréssel” – olvashatjuk egy korabeli Ganz-körlevélben. Hogy ez az osztozkodás a jövô Budapestjén végül mégis jó irányt vett, és a Ganz, ha felerészben, de koncessziós szerzôdéshez jutott, az elsôsorban Fischer Béla kereskedelmi vezetô ügyességének volt köszönhetô. Az 1848-ban született Fischer szakmai mûködését az osztrák fegyvergyárban kezdte, a Ganzhoz 1874-ben került, ahol Mechwart András vezérigazgató hamar felismerte kiváló képességeit, és maga mellé vette személyi titkárnak. Rá két évre már irodafônök és cégvezetô, majd a híres Elektrotechnikai Osztály megalapítása után a kereskedelmi ügyvitel vezetôje. Mechwart András legendás ítélôképessége ezúttal is igazolódott: a fiatal fônök beváltotta a hozzá fûzött reményeket. Nagy érdemei voltak például az 1885. évi Budapesti Országos Kiállítás Ganz-bemutatójának elôkészítésében. Végül eredményei alapján, mint bizalmi embert, megbízták a Magyar Villamossági Rt. vezetésével. A szakmai színvonalat az igazgatóság tagjaként kezdetben Bláthy Ottó , késôbb Déri Miksa személye szavatolta. Fischer a szakmai közéletben is aktív szerepet vállalt. Tagja volt az Elektrotechnikai Egyesület választmányának és az Elektrotechnika címû folyóirat szerkesztôbizottságának. Tevékenyen közremûködött a Magyar Villamos Mûvek Országos Szövetségének létrehozásában is. Az MV Rt. tehát 1893. március 16-án kezdte meg áramszolgáltató berendezéseinek építését, amely a Budapesti Elektromos Mûvek (Elmû) Nyrt. mai társasági központjának épülettömbjében, a Váci út-Tisza utca-Visegrádi utca-Dráva utca által határolt területen létesült áramfejlesztô telepbôl, az innen táplált egyfázisú hálózatból állt. Az áramszolgáltatás 1893. október 20-án indult meg. Mûködése azonban nem volt hosszú életû. A Ganzgyár irányításában egyre nagyobb szerepet játszó banktôke a századfordulón egyre kevésbé látta indokoltnak a cég részvételét a közcélú áramszolgáltatásban, amelynek hozadékát nem tartották elegendônek. Ezért folyamatosan megváltak az Rt. telepeitôl, végül 1914-ben mintegy 20 millió koronáért a budapesti berendezéseket és a hálózatot is átadták a fôvárosnak. Az ekkorra már a hazai és a budapesti elektrotechnika nagy öregjének számító Fischer Béla ezt nem érte meg, 1913 decemberében elhunyt. 35 BUDAPEST 2007 november Budapestig bömbölt az Edison-féle Jumbó Kálmán Attila „Fodor, ön büszke lehet nemzetére” – e szavakkal búcsúzott Edison 1911-es budapesti látogatásának végeztével magyarországi vendéglátójától. A tisztelgésnek is vehetô vizit leginkább meghívójának, Fodor Istvánnak, no meg két kortársának, Fischer Bélának és Stark Lipótnak szólt. Hármójuk neve a magyar elektrotechnikai ipar fellendüléséhez kapcsolódik, e nemzetközi szaktekintélyek alapvetôen határozták meg Budapest közcélú áramellátásának kiépítését. Fischer Béla forrás: Magyar Elektrotechnikai Múzeum
