Budapest, 2007. (30. évfolyam)
11. szám november - Juhász Katalin: Lábfürdő négy fillérért
Az egyesület célkitûzései szerencsésen találkoztak az 1906-ban polgármesterré kinevezett Bárczy István városfejlesztési elképzeléseivel. Az 1909 és 1911 közötti hároméves beruházási program során felépült 25 bérház- és 19 kislakásos-telep több mint hatezer otthonnal növelte a fôváros szûkös állományát. A kétszobásak és nagyobbak már fürdôszobával épültek, a kislakásos telepek 18-24 négyzetméteres szoba-konyhás lakásai komfort nélküliek voltak ugyan, de a századelôn a lakásnyomor iszonyatos tényei mellett a tiszta, világos, száraz helyiségek egészségesebb környezetet és emberibb életlehetôségeket nyújtottak a szegényebb tisztviselô- és munkáscsaládok számára. Az ilyen telepeken élôk tisztálkodási lehetôségeit közös fürdôhelyiségek, a nagyobb telepekhez tartozó tisztasági fürdôk, illetve iskolai fürdôk létesítésével kívánták biztosítani. A korszakban felépült 36 iskolaépület egy részében is kialakítottak fürdôket, amelyek a gyerekeken keresztül az egész családra is nevelô hatással voltak. A rendszeres jövedelemmel rendelkezô hajléktalanok számára épült népszállóban többféle tisztálkodási lehetôség közül is választhattak a lakók. A szociális és közmûvelôdési célokat is szolgáló Vág utcai Népházban a könyvtár, társalgó, színházterem, tantermek, ebédlô, kert és gyermekjátszótér mellett a lakásokból hiányzó fürdôhelyiségek is helyet kaptak. A lord nyomában Az elsô fôvárosi népszálló az angol Rowton lordról elnevezett, Európa-szerte elterjedt és bevált szállótípus mintájára épült. Egészséges, kényelmes lakást és kulturális szolgáltatásokat is nyújtó olcsó, tömeges szálláslehetôséget teremtett nyereségesen, mivel a lakbérek és az igénybe vehetô szolgáltatások díjai fedezték a ráfordítások költségeit. Az Aréna (ma Dózsa György) és Angyalföldi út sarkán Schoditsch Lajos és Eberling Béla tervei szerint 1911-re megépült népszálló a Váci úti és környékbeli gyártelepek közelében, teljesen rendezett és egészséges vidéken nyert elhelyezést. A napi, kétnapi, heti lakbérfizetéssel kivehetô, közel négyszáz 4,5 négyzetméteres hálófülkében és a 44 hat négyzetméteres szobában a lakók csak éjjel tartózkodhattak, nappal a többi helyiséget használhatták. Az emeleteken a fülkék mellett, a folyosók végén voltak a mosdók és klozetek. Két-három fülkére jutott egy mosdó, és nyolc-tíz fülkére egy vécé. A külön hálószobák nagyobb kényelmet nyújtottak: felhajtható, tehát könnyebben tisztítható ággyal, mosdóval, asztalkával, tükörrel és külön villanyvilágítással is fel voltak szerelve. A népszálló összesen 37 alkalmazottja közül a mosómester, a fômosónô, az öt mosó-vasalónô és a takarítószemélyzet gondoskodott a higiénikus körülmények biztosításáról. A csomagraktár, a szekrénytár (minden fülkéhez egy szekrénnyel) és az öltözôhelyiségek mellett a szuterénben helyezték el a test és az öltözék tisztán és rendben tartására szolgáló részlegeket, mint a ruha- és cipôtisztító szoba, a mosókonyha, a fodrász-, cipész- és szabómûhely, valamint a fertôtlenítô és a fürdô. Ez utóbbi több részlegbôl állt, amelyek mindegyikére pontos használati tarifát számítottak fel a szállóvendégeknek. A lábfürdô négy, a zuhany tíz, a kádfürdô húsz fillérbe került. Magánvállalkozás a Babér telepen A Városi Szemle a városegyesítés negyvenedik évfordulójára kiadott jubileumi számában dr. Szabó Sándor számba veszi Budapest valamennyi nagyobb fürdôjét, köztük a szegényebbek által elérhetôket is. A gyógyforrásokra épült tíz mellett vagy azok részeként három helyen mûködött olcsó változat: a Lukácsban, a Rudastól délre a szegények fürdôje és a Sáros fürdô a Gellérthegy tövében. A nyaranta felállított kilenc dunai fürdôbôl kettôt ingyenesen lehetett használni, egy pedig katonaiként szolgált. A szerzô hét nagyobb tisztasági intézményt említ, amelyek egy részében szintén mûködtek kedvezô árú Utcai borbély, Budapest, Angyalföld, 1920 körül 31 BUDAPEST 2007 november fotó: Vydareny Iván A NÉPSZÁLLÓ FÜRDÔÉS MOSDÓHELYISÉGEINEK LEÍRÁSA Meglehetôsen nagy helyet foglalnak el az alagsorban a mosdó- és fürdôhelyiségek, valamint az ezzel kapcsolatos mosókonyhaberendezés és fertôtlenítô. A mosdóhelyiség. A mosdóhelyiségben és a klozetek elôtereiben elhelyezett mosdóknál a munkából jövôk, mielôtt étkezni mennek, kényelmesen megmosakodhatnak. A hideg- és melegvízcsappal ellátott mosdókagylók egy darab tûzálló agyagból készültek. Láb- és zuhanyfürdôk. A láb- és zuhanyfürdôk egy 108.00 m2 területû helyiséget foglalnak el. E helyiségek oldal- és válaszfalai zománcozott téglából valók, a fal többi része zománc-olajfestékkel van mázolva. A két sorban felállított, 12 drb lábfürdô fehér, tûzálló agyagból készült. Hideg és melegvizet keverô csaptelepük útján a víz hôfokát tetszés szerint lehet megállapítani. A 12 zuhanyfürdô és a hozzájuk tartozó 12 vetkôzô elôtér falait fehérre zománcozott téglaburkolat fedi. A padlózat recés keramit. A vetkôzôkban fogas és ülôke van. Az ajtó egy belülrôl kezelhetô, rézrúdon mozgó vízhatlan vászonfüggöny. Kádfürdôk. A 8 kádfürdô egy 50.00 m2 nagyságú teremben nyert helyet. Az egyes fürdôk alapterülete 8.80 m2. A válaszfalak zománcozott téglából valók. A fal többi részét zománcozott olajfesték fedi. A padló itt is recés keramit. Vetkôzni a fürdôzárkában kell, melyben a vendég fogast és ülôkét talál. A belül fehérre zománcolt, kívül szürkére mázolt öntöttvas kádat melegvízzel két központi, közvetlen vízvezetéki nyomás alatt álló kovácsoltvas kazán látja el. Mosdóberendezés. A rendes hálófülkék vendégei számára a mosdóberendezéseket az egyes folyosószárnyak végén levô helyiségekben helyezték el. E helyiségek falait fehér csempe borítja. Az egyes mosdók fayencebôl készültek, sima vaskonzolokon nyugszanak s hideg és meleg csappal, poharakkal, tükörrel és végnélküli törölközôkkel vannak felszerelve. Minden mosdóra 2-3 munkás jut. Klozetek és vizeldék. A vízöblítéses, ülôdeszkanélküli, fayencenyereg-árnyékszékek és a palával burkolt, olajjal szagtalanított vizeldék minden emeleten az épületszárnyak végében, a mosdókon túl találhatók. Minden egyes árnyékszékfülkének külön szellôzô ablaka van. Forrás: Dr. Ferenczi Imre: A székesfôvárosi VI. kerületi Népszálló. Bp. 1912. (Klny. A Városi Szemle 1911. évi 12. számából).
