Budapest, 2007. (30. évfolyam)
11. szám november - Juhász Katalin: Lábfürdő négy fillérért
részlegek. Valamennyi típusról bôvebben olvashatunk Buza Péter nemrég megje lent, Fürdôzô Budapest címû könyvében. Jóval kevesebbet tudunk azokról a kisebbekrôl, amelyek a városi telepeken, magánüzemeltetésben mûködtek. Ilyen volt Angyalföldön a Kárász utcai, amelyrôl környékbeli idôs angyalföldiek meséltek nekem. (Köszönet a Derûs Alkony Klubnak) Az 1970-es évekig Angyalföld egyik jellegzetes tájéka volt a Váci út, a Kámfor utca, a Béke út és a Rákospatak utca által határolt terület. Jórészt földszintes, barakkszerû házakból állt a Madarász és a Babér telep, az 1940-es évek elején épült Újpalotai úti, a Tomori és Göncöl utak közötti. A Béke út mentén jellegzetes, kétemeletes, hosszú kislakásos blokkok álltak. Nem hagyható ki a felsorolásból a hírhedt Tripolisz sem: ez 1912-ben létesült a Tomori, Mosoly, Babér és Göncöl utcák által határolt, négyszög alakú területen, ahol 16 kétszintes épület mindegyikében 24, egyetlen helyiségbôl álló lakás volt. Mechtl Pál családja az 1930-as évek végén lakott itt két évig. Emlékei szerint akkoriban már a házak mosókonyháiba, sôt az udvari, fatárolásra tervezett sufnikba is beköltözött valaki, olyan nagy volt a lakáshiány. A Tripoliszban két lakásra jutott egy vécé, tisztálkodásra, mosásra azonban az egyetlen zsúfolt lakóhelyiségben alig volt mód. Az asszonyok jó idôben az udvaron mostak, télen azonban ez már lehetetlenné vált. Így az itt lakók számára valódi jótéteményt jelentett az 1920-as években épült Babér telepen családi vállalkozásként nyitott tisztasági fürdô. Az egész környék rendszeresen látogatta, hiszen a Babér és Madarász telepek kis lakásaiban sem volt még fürdôszoba. Zuhany ötven, kád nyolcvan fillér Horváth bácsi fürdôje a Kárász utca 9/B épülettel szemben állt. Helyén ma egy tízemeletes paneltömb magasodik. Épülete nem különbözött a szomszédságában lévô négylakásos, rabicfalú, földszintes házakétól. Az üzemeltetô Horváth család lakott az egyik lakásban, a másik háromból pedig hat kádas fülkét, egy férfi és egy nôi zuhanyzót alakítottak ki. A kádas fülkékbôl kettôben két-két kád is állt. A meleg vizet a kádakhoz tartozó jellegzetes, henger alakú, fafûtéses víztartályból engedték. A fülkében egy fapadot helyeztek el, a vendégek ide pakolták a ruhákat, és ezen ülve öltözködtek. A kádas fürdôt elsôsorban családok, asszonyok és a nagyobb gyerekek használták (a kisebbeket otthon, fateknôben, lavórban fürösztötték). Anya egy vagy több gyermekével, nagyobb lánytestvérek, barátnôk gyakran együtt mentek egybe. Törölközôt nem feltétlenül kellett vinni, kaphattak lepedôt. A szükséglakásokban élôk titokban még a szennyest is becsempészték egy batyuban, és a meleg vizet kihasználva, a helyben kapott vagy magukkal hozott szappandarabbal kimosták, vizes ruhával a szatyrukban mentek haza. A zuhanyzókban a helybéliek emlékezete szerint négy-öt rózsa üzemelt egy sorban. Ezeket elsôsorban a fiatalok, illetve a férfiak vették igénybe. Nagyon olcsó volt, és csupán pár percig tartott, így sokan akár naponta, kétnaponta is megfordultak itt. Többnyire saját törölközôvel, (általában Flóra) szappannal. A fiúgyerekek, akik jó idôben naphoszszat a közeli Tarnai rét homokjában fociztak – köztük például a legendás Tichy Lajos vagy Ihász Kálmán – játék után ide, a Kárász utcába vonultak. A poros melegben a szabadtéren játszó lányok is gyakran igénybe vették Horváth bácsi olcsónak mondható szolgáltatását, így otthon már nem kellett bajlódni a maszatos csemeték fürdetésével. 1949-ben a zuhany 50 fillérbe, a kád 80 fillérbe került. Késôbb az árak ugyan emelkedtek – 70 fillérre és 1 forintra – azonban a fürdés még így sem ingatta meg a szerényebb jövedelmûek anyagi helyzetét sem. Nem csoda, hogy az olcsó árak sok újpestit is a Kárász utcába vonzottak, annak ellenére, hogy például a Berzeviczy utcai nagyobb tisztasági fürdô közelebb lett volna. A Kárász utcai kis fürdôbe csupán tisztálkodni jártak, a pedikûrös nénin kívül semmilyen egyéb szolgáltatás nem mûködött. A fürdôvendégek a zuhanyfürdôben gyorsan sorra kerültek, s büfé nem lévén, utána sem üldögéltek az épületben, egyébként sem igen lett volna hol. Horváth bácsi fürdôje késôbb a XIII. kerületi Tanács kezelésében mûködött, míg az 1970-es évek közepén a környezô Babér és Madarász teleppel, illetve a Tripolisszal együtt a földdel egyenlôvé nem tették, hogy „a korszerû igényeknek min den tekintetben megfelelô” panelházakat húzzanak fel a helyükön. ● 32 BUDAPEST 2007 november A Kárász utca s Gyöngyösi utca sarkán, az 1960-as évek végén fotó: Gál Lajos Egy tripoliszi ház az 1970-es évek elején fotó: Mechtl Pál
