Budapest, 2007. (30. évfolyam)
10. szám október - Mezei Gábor: Raiffeisen, Akadémia utca
Két olyan középület-típust ismerek, amelyek mindig is az átlagnál jóval igényesebb enteriôrökkel készültek – ilyen a templom és a bank. Több mint természetes már csak emiatt is, hogy a „bank a pénz temploma” kifejezés megszületett. A hagyományos templom (és a bank is) a modernizmus korszaka elôtt mindig kissé sötét, misztikus képet mutatott. A huszadik század ugyan beengedte a fényt, a sima formákat, a levegôs enteriôrt, de a régiek persze, megôrizve eredeti formájukat, megmaradtak olyannak, mint ahogyan az elmúlt századokban megépültek isten szolgálatában. A bank ugyan újabbkori képzôdmény, de a tér funkciója azonos (bocsánat): a hívôt, pardon, az ügyfelet segíti abban, hogy itt jól, biztonságban érezze magát, hogy higgyen abban, amit mondanak, kínálnak neki. A Raiffeisen bank irodaháza, a földszinti ügyféltér, vagyis a bankfiók jellegzetes példája annak a törekvésnek, hogy modern eszközökkel, világos színekkel, kissé bonyolult formálással megpróbálja azt az atmoszférát megteremteni, amely a funkciót megfelelôen sugallja – de mégis elszakad a fentebb vázoltaktól, ilyen értelemben a hagyománytól. Az udvar üvegtetôvel való lefedése nappal biztosítja a nappali fényt, a világítás kandeláberekkel pedig – különösen a nagy belmagasság miatt – olyan benyomást kelt, mintha a szabadban lennénk. A többszintes tér üvegfalai itt-ott megmutatják az irodák belsô terét is, vagyis a bankfiók nem különül el egészen a körülötte mûködô irodaháztól. A munkahelyek az ügyféltérben paravánokkal elválasztott kis szobák. A jellemzô szín világos fa (jávor?) és márvány, az ülôbútorok fekete bôr kárpitozása hangsúlyos kontraszt. Meglehetôsen bátor megoldás a falburkolatok fa és márvány váltakozású csíkozása. A tér legjellegzetesebb része az a fémszerkezetû híd, amely átível az ügyféltér felett, és amelyen a bejárat feletti résztôl (ahová lépcsôn jutunk) át tudunk menni a Raiffeisen galériába, az emeletre. A bankok ma már gyakran támogatják a képzômûvészetet – nemhiába mondja mûgyûjtô barátom azt, hogy ma már nincsenek mûgyûjtôk, csak befektetôk vannak. Az enteriôrnél maradva, a két kiállító tér fehér falai, a szônyegpadló jól megfelelnek a funkciónak. Most éppen Kicsiny Balázs elgondolkoztató installá ciója a kiállítás, sajnos, mire a BUDAPEST októberi száma megjelenik, bezár. A híd szürkére festett vas szerkezete bonyolultan megformált és impozáns. Az egyik sarokban a lift, természetesen üvegfallal ez is, belátható. Bár én jobban szeretem a hagyományos, sötétbarna, mondhatnám fülledt belsô teret egy bankban, elismerem: ez így jó, ahogy van. ● 15 BUDAPEST 2007 október ENTERI-ÔR Raiffeisen, Akadémia utca szöveg: Mezei Gábor, fotó: Sebestyén László
