Budapest, 2007. (30. évfolyam)
10. szám október - Hidvégi Violetta: Kisvárosból nagyvárosba - Testegyenészet a Ligetnél
Mens sana in corpore sano – választhatnák mai sétánk jelmondatául. A Lövölde tér közelébôl, a Király utcából indulunk. 1859. május 13-án a nagyhírû orvosprofesszor dr. Balassa János pártfogásával nyílt meg a Király utcában (ma: VI. Király utca 102 – Rózsa utca 49.) Batizfalvy ortopédiai magángyógyintézete. Az intézet alapítója Schücke Henrik Gáspár dohánykereskedôtôl bérelte a rendkívül szép, gótizáló homlokzatú épületet. Az 1846-47-ben Brein Ferenc tervei nyo mán készült ház teljes egészében a gyógyítást szolgálta. Batizfalvy Sámuel Rimaszombatban született 1826-ban. Édesatyja óhajára evangélikus teológusi diplomát szerzett, majd a szabadságharc után az orvosi pályára lépett. 1855-ben általános orvossá, majd még ugyanabban az évben sebésszé avatták. Ôsztôl Balassa professzor egyetemi tanársegédje. Egy év múlva már szülészi oklevelet is magáénak mondhatott. 1859-tôl a testegyenészet magántanára a pesti egyetemen, igazgató-tulajdonosa az év május közepén megnyitott magángyógyintézetének. Munkássága elismeréseként 1868-ban levelezô tagjainak sorába választotta a Magyar Tudományos Akadémia. Három éven át elnöke a nemzeti tornacsarnoknak. Több alapítványt tett jótékony célokra, közhasznú egyletekre. Korabeli újságokban közölte szakcikkeit, intézetérôl évente tanulmányokkal gazdagított jelentést tett közzé. A szûkszavú életrajzi adatok után idézzünk intézetének elsô évi jelentésébôl, ahonnan megtudhatjuk, miért választotta a sokoldalúan képzett orvos az ortopédia szakágat: „...hazánkban mindekkorig nem létezik orthopädiai intézet, melyben a testileg elnyomorodott menedéket keressen, gyógyulást találjon. De sôt az egész ausztriai birodalomban eddigelé csak egyetlenegy ilynemü intézet áll fenn. Pedig nálunk szintugy mint máshol, valamint a szegény kunyhó ugy a fényes palota lakóját egyaránt fölkeresi az elferdülési kór számtalan neme. Az érintett körülmények, az ügy iránti érdekeltség s a szükség élénk érzete által indittatva, saját meggyôzôdésem és orvos társaim tanácsa után, elhatároztam az ország szivében Budapesten, sebészi és orthopädiai magán gyógyintézetet nyitni.” Orvoskollégája, Dr. Kéry véleménye a Magyar Bazár melléklapjának 1868. szeptember 15-i számában megerôsíti Batizfalvy Samu döntésének szükségességét: „Hazánkban ugy, mint minden más országban (jelenleg nem keresve okát), otthonos a görvélykór s talán nem vagyok tulzó ha állitom, hogy a gyermekek összes létszámának fele sem ment kissebb nagyobb fokban ezen bajtól. Benne lappang az a szervezetben. Csak egy baleset hozta mozzanatra, vagy a kifejlôdést elôsegitô körülményekre vár, hogy egész valóságában kitörjön. Leginkább ezen kóros állapot, de továbbá, izomgyengeség, s egyébb balhatányok eredménye a napjainkban oly gyakran szemlélhetô gerincz-púp, gerincz oldalgörnye; comb- térdzsugor, ferdenyak, donga, – ló – kacsiba lábak gyermekeknél és fölnôtteknél. Hány egyén van, ki a balsors eme csapását a remény utolsó szikrájával is kihaltan viseli holta napjáig, s ha a sors még megtagadta tôle az anyagi jólétet is, koldus-botot kell kezébe vennie, s azzal nyomorogja át keserü életét, mely, ha ép kézzel lábbal bir vala, édes és mosolygó lett volna. A sors csapását egész valójában belátva, ezen nyomorodottak fölött nem fogunk csodálkozni: ha közöttök számtalannak lelke megtörik, s itt fogunk értelmet adhatni leginkább, mint valahol ama régi mondásnak: »beteg testben beteg a lélek is.«... A testegyenészet, hála az e téren önmegtagadással buzgólkodó egyéneknek nem ritkán a hiedelmet haladó eseteket mutat föl. Az elnyomorodott, ki a földön csuszva mászhatott, ép lábra állitva, fölemelt fôvel, az embert illetô testtartással jár a gyógykezelés után. Külföldön számos az oly gyógyintézet, mely szárny alá veszi az ily betegeket, s hazánk is, mely nem kis mértékben igyekszik párhuzamban haladni a külfölddel, hasonló gyógyintézetet bir az e téren kiképzett, fáradhatatlan szorgalmu és tudományos Dr. Batizfalvy Samu egyetemi magántanár úr buzgalmából. Ô volt az, ki egy évtized elôtt alapitá hazánkban a testegyenészeti magán-gyógyintézetet, s azóta számtalan egyén e hazában s azonkivül, nevezetesen: Szerbia, Oláhország, Maczedonia, Bulgária és Törökországban áldja azt, hol sok beteg reményét vesztette már, az intézetben ép egészségessé lett.” Az alapító igazgató gondosan választotta meg mûködésének helyét a szép fekvésû városerdô közelében, ahol tiszta és üde levegô fogadja a gyógyulásra várókat, a hely védett a városi „gôzfellegektôl”. Az épület tájolása is kedvezô, hiszen Rózsa utcai szárnya felfogja a zord északkeleti szelet. Ezek az elônyök mind a gyógyítás hatékonyságának szolgálatában állnak. A célszerûség mellett a szépség gyógyító ereje sem elhanyagolható tényezô. Az intézet erkélyérôl és kertre nézô tornácáról a budai hegyekben gyönyörködhetnek a gyógyulásra várók. A csinos kert, benne a nyári pavilon a közvetlen természeti környezetet biztosítja. Külön értéke még a jó ivóvíz, amely az Orczykert Illés-forrásával is versenyre kelhet. Ezek a külsô adottságok, de az intézet berendezése is rendkívül célszerû. A szobák kényelmesek, tiszták, magasak és világosak, berendezésük ízléses. A „testegyenészeti” gyakorlatokat egy reggeli frissítô zuhany után a külön e célra be-Testegyenészet a Ligetnél Hidvégi Violetta Elôzô kirándulásunk során az 1866 augusztusában nyitott Állatkertet vettük szemügyre. Maradunk a Liget közelében: az Aréna (Dózsa György) út és a Városligeti fasor találkozásánál, ahol egy ma is álló és szépen helyreállított épület, az egykori ortopédiai gyógyintézet múltjából merítünk. Nemcsak a hely közelsége köti össze a két helyszínt, hanem dr. Batizfalvy Samu orvos személye is, aki aktív tagja volt az állatkerti választmányi bizottságnak. 16 BUDAPEST 2007 október KISVÁROSBÓL NAGYVÁROSBA
