Budapest, 2007. (30. évfolyam)
10. szám október - Csider István Zoltán: Örökségnapi séta Pesten
legyünk, mire a másfélórássá kerekedô program véget ér. Talán örökre álom marad, hogy egyszer, egy éjszaka beszabaduljunk egy kellemes írószerüzletbe, ahol csak mi vagyunk, senki sem zavar, sem eladó, sem biztonsági ôr nem próbálja felülírni vásárlási szokásainkat otromba közeledésével, csak mi vagyunk, meg a papír, a füzetek, irkák, a tollak, ceruzák – körzôk. Például. Beérnénk most a Körzôgyárral is, ahol – gondoljuk mi – némi ipartörténeti vitrinek formájában talán véletlenül még körzôkkel, esetleg a Szénásy-féle birodalom egyéb építôköveivel is találkozhatunk, úgyis mint írószerek, de nem. Szénásy Béla egykori gyára ez, akinek a modern magyar papírkereskedelem köszönhetô tulajdonképpen, meg a BNV. A Molnár utca 35. alatti gyárépületben a tulajdonos hatalmas lakásának, üzleti irodának, munkatermeknek és persze a félemeleti rajzeszköz-, valamint körzôgyárnak alakítottak ki megfelelô helyiségeket. Ebbôl ma már csak a lakás stimmel, de az is szinte teljesen üres: néhány kábelen és pár, jó nagy stósznyi orosz nyelvû Cosmopolitanen, Harper’s Bazaaron és Elle-en kívül csak az izgalmasan nagy tereket találjuk – és van is idônk gondtalanul tervezgetni, ez lenne az én szobám, az meg a tiéd, ide jó, világos konyha kerül: legalább negyed órán át csak a miénk a lakás. A körzôüzemben fotelek és kilátás a Molnár utcára, az irkagyárban Farkas Ottó Elrontott játékok címû kiállítása látható két szinten. A hely egyébként Szy Sándor és az Octogon mûhely együttmûködése nyomán nyílt meg a nagyközönség elôtt. Rendeznek még egy átfogó kiállítást az Építészet Hónapja ürügyén – jövôre viszont, a tulajdonos döntésének megfelelôen, szállodai beruházás indul a házban. Mint kiderült, a külsô homlokzat megmarad. Semmihez sem nyúlnak, amit nem enged a mûemlékeket felügyelô hatóság, valószínû azonban, hogy az épületet ebben a formájában utoljára láthattuk a Kulturális Örökség Napjainak keretében. „A név kötelez” jegyében indulunk a Szép utcába, társasháznézôbe. Bár évrôl évre több ház nyitja meg kapuit ilyenkor, még mindig viszonylag kevés lakóépület vesz részt a Kulturális Örökség Napjainak programsorozatában, ami egyrészt érthetô, mert ki szereti, ha egész nap idegenek mászkálnak az ajtaja elôtt; másrészt viszont furcsa, mert a tulajdonosi szemlélettel szerintünk az is együtt járna, hogy ha valami szép van a birtokunkban, szeretjük megmutatni, beszélni róla. Nyilván a Szép utcaiak még nem döntöttek az ügyben, mert bemenni ugyan bemehetünk a 3-as szám alatt lévô, Lauber László és Nyíri István ter vei szerint épült hétszintes (földszint + 6 emelet) házba, ám hogy ott mit kezdünk magunkkal, ránk van bízva teljesen. Simogatjuk a földszint márvány-mindenét, elüldögélünk a praxisunkban elsôként elôforduló földszinti liftváróban. Úgy körbenéznénk a tetôrôl, de a hatodikon zárt ajtót, síri csöndet találunk csak. Néhány lakáson meg harapós, sôt ôrzô-védô kutyára figyelmeztetô táblácskát, amit eddig külvárosi, esetleg vidéki kertes házak kapuin volt szerencsénk csupán látni. Zárkózik a fôváros is felfele. Minden emeleten kihajolunk a lichthof-udvar ablakán, de hiába, mindannyiszor ugyanazt látjuk: gyomdzsungel és valami építési törmelék. A negyediken beszûrôdni kezdô veszekedészaj a földszinten is hallatszik még, úgyhogy lendületes anyádok közepette álmélkodunk a masszív egyenajtókon, a széles, de kicsit sötét folyosók félhomályán, a Szép utcai hangulaton. Tétovázunk még kicsit a földszinten, de úgy látszik, ez nem látszik az arcunkon, mert többen tôlünk kérdezik, hogy mikor lesz a vezetés, és hogy indulhatunk-e. Szabadkozunk, mire néhányan elmennek inkább, „nincs itt semmi”, mások egyedül is bevállalják a hat emeletet, talán nem bánják meg. A házról a legtöbbet a Kelemen La jos tanácselnök-helyettes, és Fajkos Aladárné V.B. titkár s.k. által jegyzett Házirendbôl, valamint a tûzvédelmi szabályzatból tudunk meg. Meg a pincelejáró üvegfalából hiányzó csík jóvoltából: több éves port látni a számûzött Junoszty-tévén, szomorú seprûn, vöröslô zászlórúdon, magányos, üres cekkeren, freonlelkét kieresztett hûtôszekrényen. Sápadt arcunk nem színezi kabátfestô, amint azt Saiid mondta. Arra csak egy, a közepesnél kicsit rosszabb gofri (waffel) képes, a Ferenciek terén. ● 9 BUDAPEST 2007 október Szép utcai hangulat
