Budapest, 2007. (30. évfolyam)
9. szám szeptember - Csontó Sándor: Honszeretet és felekezeti hűség (Wahrmann Mór)
Fenti címmel nemrégiben vaskos tanulmánygyûjtemény jelent meg Wahrmann Mórról, a dualizmus korának egyik legjelentôsebb magyar zsidó politikusáról. Nevére minden bizonnyal kevesen kapják fel a fejüket, pedig Wahrmann a fôváros üzleti életében, az iparban és kereskedelemben évtizedekig vezetô szerepet játszott, és haláláig a Lipótváros országgyûlési képviselôje volt. Ezt a hiányt igyekezett pótolni az Argumentum Kiadó tiszteletre méltó vállalkozása, amely Frank Tibor gondos szerkesztésében látott napvilágot. A hétszáz oldalas tanulmánykötet eddig nagyrészt feltáratlan vagy feldolgozatlan könyvtári és levéltári források alapján mutatja be Wahrmann életét és munkásságát az alábbi történészek közremûködésével: Frank Tibor, Var ga László, Mérei Gyula, Vörös Károly, Kövér György, Gantner Brigitta Eszter, Welker Árpád, Mary Gluck, Sinkó Katalin, Buzinkay Géza, Tóth Vilmos. A kö tetben található dokumentumgyûjtemény gazdag válogatást ad Wahrmann képviselôházi és delegációs beszédeibôl, felszólalásaiból – megtartva az eredeti szöveget és helyesírást –, korabeli karikatúrák és igényes képmelléklet kíséretében. Azok számára, akiknek nem áll majd módjukban áttanulmányozni az impozáns könyvet, idézzük fel Wahrmann Mór életének néhány fontosabb momentumát, annál inkább, mert képviselôként és polgárként napjainkban is példaképül szolgálhat. 1831 februárjában Pesten született, mint a család immár harmadik pesti generációjának tagja. Elôbb az evangélikus gimnáziumban tanult, majd az egyetem bölcsészkarát látogatta. Apja már 15 évesen bevette a cégbe, ahol 1852-ben cégvezetô lett, majd 1858-tól társtulajdonos. 1859-ben, apja halálakor Wahrmann Mór, a már városszerte ismert sikeres üzletember a Pesten és Budán egyaránt bejegyzett „Wahrmann és fia” banküzlet egyedüli tulajdonosa lett. Az 1860-as évek elején néhány újságcikkében a magyar hitelélet függetlenítését sürgette az osztrák pénzpiactól. A cikkek felkeltették a Deák Ferenc körül csoportosuló, már a kiegyezésre készülôdô magyar politikusok figyelmét. Wahrmann ugyanis jól látta, hogy a bécsi központosító gazdaságpolitika törekvései ellenére a magyarországi nemzeti piac kialakulása nagy léptekkel és fel nem tartóztatható módon halad elôre, s a pest-budai gazdasági élet lendületes fejlôdése – kivált a kereskedelemben és a hitelügyletben – lassan az egész országra kiterjed. 1869-ben Wahrmann Mór lett a magyar képviselôház elsô zsidó vallású tagja, mégpedig Budapest üzleti negyedében, az akkoriban jelentôs számú zsidó nagypolgári választót magába foglaló Lipótvárosban. 1892-ig, nyolc cikluson át példamutatóan töltötte be tisztségét, és ezen idô alatt a magyar politikai élet egyik legjelentôsebb alakjává vált. „Szemüvegét és élceit soha nem hagyja otthon” – mondta róla Tisza Kálmán. Az elônytelen külsejû, tömzsi, nagyfejû, kopaszodó és erôsen rövidlátó embert számos parlamenti riportban jelenítette meg Mikszáth Kálmán is. „Minden betûre van egy kész megjegyzése” – jegyezte le az író. A Szabadelvû Párt képviselôjeként Wahrmann Mór végig tagja volt a magyar delegációnak, a képviselôház pénzügyi-gazdasági bizottságának, s ô volt pártja pénzügyi szakértôje. 1875-ben pénzügyminiszternek is jelölték. A magyar-zsidó nagypolgár, az országos politikában és a társadalmi életben egyaránt jelentôs szerepet betöltô Wahrmann 1881-ben − Hirschler Ignác utódaként − a pesti neológ hitközség elnöke lett. Tudatában volt annak, milyen fontos a túlnyomórészt zsidó kézben lévô hazai és bécsi nagytôke és általában a zsidó polgárság különbözô rétegeinek a megnyerése. A kiegyezésnek – és ezzel az alkotmányos viszonyok helyreállításának – szinte másnapján az 1867. évi XVIII. tc. már kimondta a zsidók (ami a felekezethez való tartozást jelentette) teljes politikai emancipációját, és ez többek között megadta számukra az aktív és passzív választójogot is. Az antiszemita ideológia alpári támadásaival szemben – a parlamentarizmus minden eszközét latba véve, de ha muszáj volt, akár más módon is – Wahrmann mindig határozottan kiállt. „Májig is bámiszkodok rajta, hogy a Móricz gyerök ki mert állni a placzra az Istóczy Viki komám elejibe, mert azt hallom az uságbul, hogy magja is vót a püstölyének. Pedig ez a Vármány még csak nem is ritter, hogy lovagijas elígtílelt adhatna.” [Utalás az Istóczy Gyôzô és Wahrmann Mór között Ercsiben lefolyt pisztolypárbajra. In: Ha’sszólljék ! Csicseri Bors (Ágai Adolf): Vérvád és egyéb szamárságok.] Pártoló tagja volt az Írók és Mûvészek Társaságának, alapító tagja a Magyar Történelmi Társulatnak és az Iparmûvészeti Társulatnak, a Kereskedelmi és Iparkamara, valamint a Lloyd Társulat elnökének választotta. Részt vett több iparvállalat alapításában. A fôváros szempontjából – és a Budapest folyóirat olvasói számára – talán a legjelentôsebb ténykedése az a képviselôházi javaslat volt 1872-ben, amelyet budai követtársával, Házmán Ferenc cel együtt nyújtott be Pest, Buda és Óbuda egyesítésére. Célja a modern, polgári Budapest megteremtése volt, ezért például mindent elkövetett a várost elcsúfító pesti Újépület (Neugebäude) mielôbbi eltávolítása érdekében. A Magyar Tudományos Akadémiára végrendeletileg 20.000 koronát hagyott tudományos díj alapítására, amelyet az 1930-as évekig ítéltek oda. 2003-ban az Akadémia új életre keltette a Wahrmann Mór-érem adományozását, a tudomány és annak támogatása terén elért kiemelkedô eredmények elismerésére. Wahrmann Mórról halála után a Lipótvárosban utcát neveztek el, amit 1944 végén, a nyilas uralom alatt átkereszteltek. 1992-tôl – ekkor volt halálának századik évfordulója – a XIII. kerületi Újlipótvárosban egy kis köz emlékezik a dualizmus korának meghatározó személyiségére, az elsô zsidó vallású képviselôre, akinek Kellér Andor is emléket állított Mayer Wolf fia címû regényében. ● Honszeretet és felekezeti hûség Csontó Sándor 26 BUDAPEST 2007 szeptember Wahrmann Mór
