Budapest, 2007. (30. évfolyam)
9. szám szeptember - Mezei Gábor: Culinaris a Perc utcában
Már régebben is volt egy boltjuk a Hunyadi téren, a csarnok mellett. Kis üzlet, ennek megfelelôen szerényebb választékkal, de a jellegzetessége megvolt: a szokásos élelmiszerboltoknál igényesebb (és persze ennek megfelelôen drágább) áruval. Bátor döntésnek tûnt számomra, hogy éppen abban a környezetben... de úgy tûnik, bevált. Egyébként az a tapasztalatom, hogyha valaki, bárhol a városban, olyasmit kínál, ami vonzó és másutt nincs, akkor elzarándokolnak hozzá az emberek. Második üzletük, a Perc utcában, jóval nagyobb az elsônél. A lepusztult, ám újjáéledô ipari környezet – tipikus átalakuló korunkban. A ház, amelyben az üzlet megnyílt, befejezetlen nyerstégla homlokzatával, beállványozva: átmeneti állapot. Hogy milyen lesz a portál, még nem látható. A bejárat ideiglenes. De az üzlet már „teljes pompájában” kész, a legújabb divat szerint: vakolatlan téglafalak, nyers beton felületek, hatalmas méretû alumínium csatornák össze-vissza a mennyezeten, rendkívül hatásos szellôzô berendezés, amely mostanában, a szokatlan kánikulában igencsak hasznos. Vagyis egy hajszállal sem több esztétika, mint ami a használathoz szükséges. Az utóbbi évtizedek egyszerûségi divatja rafinált megoldásokkal és drága anyagokkal operált – itt semmi ilyesmi nincs. Azt is mondhatom, berendezés egyáltalában nincs, illetve persze, hogy van, de nem lehet észrevenni. Két okból. Egyrészt a bútor jelentéktelenül egyszerû, másrészt olyan mértékben van tele áruval, hogy még a szakmai szem sem képes észrevenni, felfigyelni reá. Nem mindegy persze, hogy az áru milyen, nem mindegy persze, hogy hogyan... A bevásárlóközpontokban, a nagy alapterületû élelmiszer osztályokon (de az iparcikknél is) egy-egy árufajtából métereken keresztül ugyanazt találjuk a polcokon. Itt persze nem: rendkívüli a változatosság, és nagy az árusûrûség. A polcok pereme elég széles ahhoz, hogy megfelelô mennyiségû információ férjen el rajtuk, tehát a sûrûség sem kaotikus, sôt imponáló. No és persze itt majdnem minden különlegesség. Az árak ennek megfelelôen magasak. Nem tisztem az ár-érték arányt taglalni, nem is értek hozzá. De a látvány, a választék lenyûgözô és rokonszenves. Az emberek, akik csinálják, segítôkészek és kedvesek, ez sem csekélység! Ma már jelentôs jómódú réteg van Budapesten, amely természetesen a Culinarisban fog vásárolni. Már körülnézni is élvezet. ● 25 BUDAPEST 2007 szeptember Culinaris a Perc utcában szöveg: Mezei Gábor, fotó: Sebestyén László ENTERI-ÔR
