Budapest, 2007. (30. évfolyam)
9. szám szeptember - Sándor P. Tibor: "Aus deutschem Herzen ein ungarisches Éljen!"
meg Kertész Tódort, a Kristóf téri hatal mas sport- és játékáruház tulajdonosát, a porcelánban utazó Hüttl Tivadar t vagy Fényi Bélát, az ország egyik elsô automo bilforgalmazóját. Akadnak tán, akiknek még édes emlékeket idéz a Stühmer név. Több zenész, operaénekes emelte a rendezvények fényét, és 1910-ben belépett Zerkovitz Béla is. S hogy végre visszaka nyarodjunk kiindulópontunkhoz, a fotográfiához, említsük meg a kör tagjai közül a mûterem-tulajdonos fényképészeket: az idôsebb Weinwurm Antalt , Brunhuber Gézát és Bélát , valamint Goszleth Gyulát. Klösz György nem sokkal saját mûterme megnyitása után, 1869-ben lépett be az egyesületbe. A magyarul még csak tanulgató, s Bécsbe visszatérô társaitól épp csak elbúcsúzó fiatalember számára nyilván ez volt a helyi körökbe való bekapcsolódás egyik legkézenfekvôbb útja, egyfajta zsilip a szélesebb vállalkozói-szakmai elit felé. A másik fontos kapcsolódási pontot – társadalomtörténészek szerint jellegzetes asszimilációs állomást – a szabadkômûvesekhez való csatlakozás jelentette. Klöszt a Régi Hívek nevû páholy vette fel soraiba 1871 januárjában. Ez a szervezet az elsôk közt alakult a mozgalom engedélyezése (1867) után. A páholy fedezte 1876-ban az elsô budapesti hajléktalan-menhelyek költségeit, amelyeket az Akácfa utca 24. pincéjében, majd a Stáhly utca 6. szám alatt alakítottak ki. A páholytagok egy csoportja – Klösz közéjük tartozott – 1881-ben létrehozta a Hajléktalanok Menhelye Egyletét. Ôk nyitották meg 1883-ban a fôváros elsô önálló építésû hajléktalanszállóját a Rottenbiller utca 16-18. alatt, melyet újabbak követtek az Alföldi utcában, a Széna térnél és a Váci úton. A Menhelyegylethez fûzôdik az elsô munkáslakótelep megépítése is, a fôváros tanácsával szorosan együttmûködve 1896 és 1898 között. A telep egyes részei mai is állnak a ferencvárosi Kén utcában. A menhelyek támogatói között ott találjuk az Eintrachtot. A személyi átfedések is szembetûnôk. Maga a menhelyegylet azonban, élén Podmaniczky Frigyessel, a multipozicio nális elit jóval tágabb körének befolyásos személyiségeit egyesítette. A karitatív szervezetekben való tevékenység – a nemes erények gyakorlása mellett – jellegzetes módja volt a kapcsolati háló szélesítésének. Miközben tehát Klösz a saját szakmájában és annak testületeiben is vezetô rangot vívott ki magának, igen közel került a fôváros mérvadó csoportjaihoz. Akárcsak a – legalábbis részleges – magyarosodáshoz. 1882-ben még megeshetett, hogy az addigra már befutott fényképészt kikezdték a szaksajtóban, mert németül adta fel hirdetését a lapban – mégpedig igen durva hangon, „kiirtandó német bogáncskórót” emlegetve. Jóllehet magyartudásában késôbb is maradt csiszolni való, de azért 1926-ban mégis úgy emlékezett rá egykori beosztottja, hogy „boldog volt, ha magyarul beszéltek vele.” Állította: „szívben-lélekben magyarrá vált”. Ismerve a fôvárosi polgárság sajátosan összetett kulturális karakterét, pontosabb, ha azt írjuk: vérbeli budapestivé. ● 22 BUDAPEST 2007 szeptember Johann Justus Georg Kloess 1844. november 15-én született Darmstadtban. Gyógyszerészeti, vegyészeti és fényképészeti tanulmányok után Bécsben kezdte meg pályáját. Két társával 1866 körül érkezett Pestre. Közösen nyitottak fényírdát a mai Petôfi Sándor és Régi Posta utca sarkán, melyet rövidesen egyedül mûködtetett, majd legkésôbb 1872-ben átköltöztetett a ferences templom mögötti épületbe, az akkor Hatvani utca 1. szám alá. Alapító tagja lett a Magyar Fényképészek Egyletének. 1873-ban egyike a bécsi világkiállítás fotózásának monopoljogával rendelkezô hat fôs csoportnak. Ekkor kezdte meg a budapesti látképek készítését és forgalmazását. 1875-ben megörökítette a megáradt Ördögárok pusztításait, 1876-ban pedig, csónakkal szállítva felszerelését, a Dunától elöntött partokat. 1877-ben az új Ferenciek Bazárában, a mai Kossuth Lajos utcai kapu felett rendezte be új, kétemeletes mûtermét. 1878-79-ben újra árvizeket fotografált Miskolcon, Egerben, majd a legnagyobbat Szegeden. 1879-ban kônyomdát állított fel, és ettôl kezdve a sokszorosítóipar felé fordult. 1882-ben villát és nyári mûtermet épített a Svábhegyen. Tagja a Svábhegyi Egyesület választmányának. 1884-ben a Hatvani utca 18. alá, a mai Semmelweis és Kossuth Lajos utca sarkán állott orvoskari épületbe helyezte át pesti mûtermét. 1885-ben az Országos Általános Kiállításon bemutatta az egész Andrássy utat 1: 100 léptékben leképezô panoráma-sorozatát. A Siemens és Halske cég megbízásából fényképezte az elsô pesti villamosokat. 1890 és 1894 között társtulajdonosa volt a Budapesti Látogatók Lapja címû többnyelvû idegenforgalmi folyóiratnak. 1894-ben operatôrcsapatával fényképezte Kossuth Lajos temetési menetét. A kilencvenes évek második felétôl sorozatokat készített a városrendezés miatt bontásra váró házakról. 1892-ben a Hunfalvy utcában épült fel saját villája, 1894-tôl házat, mûtermet és nyomdát (a szomszédba pedig bérházat) emeltetett a Városligeti fasor 49. szám alatt. A millenniumi kiállításról, a kizárólagos jogú Fényképészeti Szövetkezés égisze alatt legalább hétszáz képet készített, önállóan is kiállított, fotóit számos pavilon szerepeltette anyagában. Felvételei sorra jelentek meg a kor sajtójában, kitüntetései szaporodtak. Az 1900-as párizsi világkiállításra készülve közel száz vidéki kastélyról készített külsô és belsô felvételeket. Fiát, Klösz Pált Bécsben a grafikai fôiskolán taníttatta, 1903-ban társtulajdonossá tette, a céget ettôl kezdve „Klösz György és fia udvari fényképészeti, térképészeti és kônyomdai mûintézet” néven jegyezték. Az 1906-ban alakult Magyar Fényképészek Országos Szövetsége alelnökévé választotta. Bár fokozatosan visszavonult, ez idôbôl valók a távbeszélô-hálózatról készített felvételei. 1913. július 4-én hunyt el. Sírja a Kerepesi temetôben található. Irodalom: Lugosi Lugo László: K. Gy. élete és munkássága. 1844–1913. Monográfia, ill. uô: K. Gy. 1844–1913. Fényképek. Bp., 2002, Kolta Magdolna: K. Gy. 1844–1913 In: Kolta Magdolna, Tôry Klára: A fotográfia története: elôzmények, egyetemes fejlôdés, jeles magyarok, Bp. 2007. 141–147. old. Gyûjtemények: Budapesti Történeti Múzeum, Budapest Fôváros Levéltára, Magyar Nemzeti Múzeum, Fôvárosi Szabó Ervin Könyvtár, Postamúzeum, Közlekedési Múzeum Web-gyûjtemények: http://klosz.bparchiv. hu/klosz/app/index.fm; http://database.fszek. hu:2006/fototar; http://www.postamuzeum. hu/albums.php Filantrópia és fotográfia – a Baross utcai népkonyha forrás: Kiscelli Múzeum
