Budapest, 2007. (30. évfolyam)
9. szám szeptember - Sándor P. Tibor: "Aus deutschem Herzen ein ungarisches Éljen!"
letük alapítását az általuk Petôfivel roko nított költô, a Napóleon elleni szabadság küzdelemben ifjan elesett Theodor Körner emlékének szentelt találkozón határozták el. Szabadelvûek voltak és patrióták, élt bennük 1848 emléke, és nagy várakozással tekintettek minden olyan hírre, ami a német egység létrejöttének irányába mutatott. Célul tûzték ki, hogy tetteikkel külhonban is bizonyítsák, hogy a német nép rászolgál az elismerésre, egyszerre szerették volna felmutatni a nemzeti öntudat jeleit és egyben hálájukat az országnak, ahol új egzisztenciára találtak. „Német szívbôl magyar Éljen” – summázta egyikôjük pohárköszöntôje végén. Barátságos gesztusaik kezdetben nem találtak hasonló fogadtatásra. Éles sajtótámadások érték ôket. A késôbb elsimult súrlódásokat így magyarázta negyedszázad múlva a nürnbergi Fränkischer Courier: „az Eintracht akkor született, amikor a magyarok a maguk jogos szabadságküzdelmeiket vívták ( ... ), ildomosnak találták atillában járni, nagy, kifent bajuszt viselni, és hébe-hóba beverni a német cilinderek tetejét”. A bis marcki Németország megszületéséhez vezetô külpolitikai bonyodalmak idegen földön amúgy is kényes helyzetet teremtettek számukra. Nem véletlen, hogy 1866-ban, az osztrák-porosz háború alatt az egyesület egy 23 ágyas magánkórházat állított fel – mindkét fél sebesültjeinek az ápolására. Egyértelmû állásfoglalásra késztetô szituációt hozott a francia-porosz összecsapás is 1870-ben, amelynek megítélésében a magyar közvélemény megosztott volt, a hatalom kivárt, de inkább francia gyôzelemmel számolt. A poroszok felülkerekedése után az egyesület egyik kezdeményezôje volt Andrássy Gyulánál az új európai helyzethez való alkalmazkodás jegyében rendezett fényes békeünnepélynek. Az egyesület elsô három elnökének életpályája mintha csak a bevándorlók sorsának három markáns alternatíváját példázná. Az elsô elnököt, az említett költô unokáját, Friedrich Körner t 1857-ben hív ták meg az akkoriban felállított Pesti Kereskedelmi Akadémia gazdaságtörténeti tanári állására, s rövidesen az igazgatói posztjára is. A kiegyezés utáni új helyzetben azonban többen is úgy találták, hogy „az akadémia gyökeres megmagyarításának akadályát képezte, hogy az igazgató egy drezdai német”, s ezért vele „a vezérlô bizottság nyugdíjazása tárgyában méltányos egyezségre lépett”. Minekutána ô végleg távozott az országból. Tôle Anton Eichleiter (1831–1902) vette át a stafétabotot. A kiváló mérnök, akit késôbb egy városszépészeti szakbizottságba is beválasztottak, 1858-ban Nürnbergbôl költözött a Vízivárosba, hogy elfoglalja állását Ganz Ábrahám öntödé jében. Egy év múlva ô bírta maradásra a cégnél az eredetileg csak átutazó fiatal bajort, Mechwart András t (1834–1907). Ganz tragikus halálát (1867) követôen ôk ketten váltották egymást a terjeszkedô vállalkozás igazgatói székében és az Eintracht élén is. Míg azonban 1874-ben Eichleiter gazdagon és közmegbecsüléstôl övezve Svájcba vonult vissza, addig Mechwart találmányaival és a Ganz és Társa felvirágoztatásával a magyar gyáripar egyik kiemelkedô személyiségévé és nem mellesleg Budapest egyik prominens polgárává vált. Eichleiter visszaemlékezése szerint az egyletet „divergens politikai nézetek nem zavarták. Ahogy tag lehetett egy magyar vagy cseh, ugyanúgy zsidócsaládok is részt vehettek a munkájában.” A listákat nézegetve a tagság összetétele valóban igen színes, a jómód és a társadalmi tekintély azonban elengedhetetlen feltétel volt. Sok volt köztük a mérnök, mûegyetemi tanár; a Ganz teljes vezérkara mellett ott találjuk még a kispesti Hoffherr és Schrantz gépgyár egyik alapítóját, Hoffherr Albert et is. Építészek és építési vállalkozók is jártak a körbe: például Schikedanz Albert, Hikisch Lajos és Behr Lajos . A fôvárosi vendéglátás történtébôl ismert nevek köszönnek vissza a névsorokból: a morva származású vendéglôs Maloschik Antal , a Bristol szállodása, Illits Gyula, Kommer Ferenc vagy az egykor vele érkezô Gun del János. A kereskedôk közül említsük 21 BUDAPEST 2007 szeptember A római legionáriusok csoportja A levert zsidó felkelôk csoportja forrás: FSZEK Budapest Gyûjtemény forrás: FSZEK Budapest Gyûjtemény
