Budapest, 2007. (30. évfolyam)
1. szám január - Kirschner Péter: Pörgetni tilos!
35 BUDAPEST 2007 január Csöndes helyet kellett keresnünk, ahol beszélgetni lehet Hankó Zsolttal , a Buda pesti Csocsó Sportegyesület egyik versenyzôjével és pártoló tagjával, akit pár hete az országos szövetség elnökévé választottak. Így nemcsak szenvedélyérôl, de terveirôl is faggattam. Azonnal kiderült, hogy csocsó és csocsó között óriási különbség van. A kocsmákban, klubokban, kollégiumokban óriási hangzavar közepette pörgetett bábuk a versenyeken kicsit szelídebbek, a versenyzôk feszülten figyelik ellenfelüket, hogy a legkisebb hibát is azonnal kihasználva gólt lôjenek. Pörgetni pedig szigorúan tilos! A nemzetközi szövetség szabálykönyve egyébként közel ötven oldalon rögzíti a szigorú elôírásokat. Néhány paragrafus tartalma határozottan a grundfocira emlékeztet, ahol – mint tudjuk – három korner ért egy tizenegyest. A versenyeken nem lehet dohányozni, alkoholt fogyasztani, és játék közben tilos a beszélgetés. Így azután elég nehéz lehet az „átjárás” az amatôr kocsmai csocsózás és a sportváltozat között. Mert Hankó Zsolt állítja, az övé igazi komoly mûfaj. A nemzetközi szövetség képviselôi egyáltalán nem tartják kizártnak, hogy egyszer még az olimpia mûsorába is bekerülhet. A legutóbbi, Hamburgban rendezett világbajnokságon több mint harminc csapat vett részt: Amerikából, Dél-Afrikából, Japánból, Kínából és számos európai országból. Az persze ugyanakkor nem lehet véletlen, hogy ez a játék a fejlett kocsmakultúrával rendelkezô nemzeteknél a legnépszerûbb, ahol a csatazaj nem zavarja a vendégeket, és a sörben mért nyeremény is kéznél van. Miként az sem véletlen, hogy a sportág elsô hazai szponzora éppen egy sörgyár volt. Magyarországon 2000 táján rendezték az elsô hivatalos versenyeket Székesfehérváron, majd Veszprémben. A felhívásra akkor még a vendéglôkben, klubokban legjobban játszó amatôrök jöttek el, egészen egyszerûen csak egy jó bulira készültek. Azóta szinte minden hétvégén vannak már a nemzetközi elôírásoknak megfelelô versenyek is. Csak a laikus „öröm-csocsózó” hiszi, hogy bárhol, bármilyen asztalon lehet játszani. Nincs ugyan nemzetközi szabvány, de a „pálya” drága és komoly eszköz. Más az olasz, a belga, a francia, s ez a játékstílust is meghatározza. Az olaszok a pörgôsebbet, nálunk a kivárós, a megfontoltabb változatot gyakorolják. Mint az igazi fociban. Ahhoz képest a világranglistán elfoglalt pozíció mutatja az örvendetes különbséget. A magyarok az ötödik helyen feszíthetnek. Az ország tizenöt klubjában, miként a Budapesti Csocsó Sportegyesületben is, rendszeresek az edzések. A Hungária körúthoz közeli raktárépületben egyszerre nyolc-tíz asztalon folyik a játék, itt a tagsági igazolvánnyal rendelkezôk bármikor megmérkôzhetnek egymással. Szomszédok nincsenek, akiket zavarnának. A szövetségi kapitány rendszeresen járja a klubokat, a tornákat hogy kiválassza a legjobbakat, akikbôl összeállhat a nemzeti tizenegy. Ugyanis ennyi játékosból állt a legutóbbi világbajnokságon részt vevô magyar csapat. Hasonlóan a teniszhez, itt is rendeznek külön férfi és nôi, egyes, páros és vegyes páros összecsapásokat. Persze a csocsó igazi és változatlanul népszerû helye mégis a kocsma, a vendéglôk világa. Szinte mindenütt találni egy-két egyszerûbb asztalt. Vannak törzshelyeik, ahová komoly berendezésekkel csábítják a játékosokat: az Alfa Klub, az Íjász, a Szocreál. Ide esténként a versenyzôk is be-betérnek, de akik ismerik ôket, már nem állnak ki velük még sörmeccsre sem. Beh Tamás, Bali Attila, Szendei Petra, Schuszbauer Szilárd, Koncz Petra olyan nevek a hazai csocsó zásban, mint Janics Natasáé a kajak vagy Cseh Lászlóé az úszás mûfajában. Ebben a sportágban óriási tartalékaink vannak – mondja a frissen választott szövetségi elnök –, egyre több a verseny, az igazolt versenyzô. A csocsó kivívta helyét a vállalati csapatépítô tréningeken, céges rendezvényeken. Szegeden a Fogorvosok bálján például külön termet rendeztek be a játéknak. Nagy elônye valamennyi sportággal szemben, hogy aki elôször áll az asztal mellé, azonnal tud játszani, sôt nyerni. S a kezdôknek még szabad pörgetni is! ● CIVILIÁDA Pörgetni tilos! Kirschner Péter