Budapest, 2007. (30. évfolyam)
8. szám augusztus - Abonyi Anita: Óbuda, ébresztő
lyek évtizedekre meghatározzák a Lajos utcának a Nagyszombat utca–Textilgyár utca közé esô szakaszát. Itt található az alig egy tucat, megmaradt óbudai mûemlék lakóházból néhány, valamint a már befejezés elôtt álló lakópark. Régi és új furcsa elegye, s ha a várostervezôi marsallbotot kezükben tartók jól okoskodnak, még izgalmas sétálóutca, akár egy üres telken kialakított mélygarázs is kisülhetne belôle. Alig láthatóvá válna az autósforgalom, s valamelyest csillapodna a parkolóhely-hiányból fakadó elégedetlenkedés is. Ha tovább bandukolunk, szemet szúr a mûemlék jellegû épületek igen változó homlokzati állapota. Kellemes példaként szemlélôdtünk a Lajos utca 116. számú ház bejáratánál, ahol a lakóközösség érezte sajátjának a problémát, s nem várta meg a többi épületnél látható, kiábrándító állapotokat. Mária túravezetése során kiderült, hogy korábban a Mûemlékvédelmi Hivatal (ma KÖH) is szorgalmazta ezen épületek lakásszám-csökkentéssel párosuló, teljes külsô-belsô felújítását, ez azonban mind a mai napig nem történt meg. A diskurzus az elsô percek után könnyedén megindult az egymást nem ismerô sétálók között, s cikázni kezdtek a javaslatok a kulturális élet felpezsdítésére. Hogy itt lappang élettel és szórakozási lehetôségekkel a Goli Táncmûhely vagy az Óbudai Társaskör, arról csak az elszánt kultúrakeresôk tudhatnak. Egyébként pedig sorakozzanak csak föl a kávézók, cukrászdák, éttermek és antikváriumok, hiszen bóklászásunk közben kitikkadva ma jóformán csak egy sörözô és az Építészeti Múzeumhoz közeli, Krúdy-kedvenc Kéhly vendéglô között választhatunk. És mennyi még az értékes látnivaló a zsinagógától a fôplébánia-templomon át a Textilmúzeumig vagy a Budapest Galéria Lajos utcai Kiállítóházáig! A helyszín adja magát, a turisták – hogy, hogy nem – idetalálnak még térkép nélkül is. Néha meglepôdöm ezen, ismerve a nemlétezô budapesti tájékozódási lehetôségeket, legyen szó akár a köztéri térképek hiányáról, akár a közlekedési eszközök lehetetlen „információs” tábláiról. Mikor ébred rá a környék népe arra, hogy talán még többen jönnének ide, ha volna miért? A turista már csak ilyen: jön rendületlenül, eszik, iszik és jól mulat, majd alszik egy nagyot, ha hagyják. Egyszerû képlet. Friss levegô, átszervezett közlekedési pályák, sétáló övezet kialakítása, no meg a szolgáltató szektor és a városmarketing szakembereinek felébresztése. Talán aludjunk rá egyet, és dobjuk össze az ötleteket – efféle céllal szervezett civil kezdeményezés volt ez a séta, amely a maga nemében sajnos egyedülálló mutatványként vonulhat be Budapest várostörténetébe. Reméljük mégis, hogy felcsillan pár lelkes patrióta szeme a témától, s nem hagyja kihunyni a kezdeményezést, hanem a tettek mezejére lép. Séta után ugyanis a legjobb dolog egy ital egy fa árnyékában, régimódi kisvendéglô kertjében. Nekem elhihetik ● 15 BUDAPEST 2007 augusztus
