Budapest, 2007. (30. évfolyam)
8. szám augusztus - Abonyi Anita: Óbuda, ébresztő
Ha sétálni indul az ember, annak több oka lehet. Az egyik, mert épp jó kedve van, s a friss levegôtôl megtáltosodik. Vagy esetleg annak társaságában indul neki, akiért akár a Dunát is átúszná széltében és hosszában egyaránt, mindegy tehát, hogy séta vagy egyéb kihívás vár rá. Vagy, mondjuk, mert jobb dolga nincs, de akkor ez inkább lézengés, s ilyetén okból ki is húzhatjuk a sétálás ok-okozati magyarázatának keresésébôl. Maradjunk tehát annyiban, hogy vagy van értelme, vagy nincs. Mi van akkor, amikor hívják az embert, hogy tegyen egy pár órás sétát Óbuda girbe-görbe utcáin, szikrázó napsütésben – no, szerencsére nem a legnagyobb hôségben – számos más, alig ismert vagy ismeretlen meghívott társaságában? Elôször talán értetlen, másodszor pedig kíváncsi. Molnár Má ria városvédô, környezetvédô s nem utolsó sorban óbudai lakos gondolt egy nagyot. Valójában évek óta csak errôl gondolkodik, eleinte csendben, késôbb már hangosabban kiadva magából a patrióta szent dühét, s most ránk zúdította az óbudai múlt-túra ötletét, hátha valóban robban végre a bomba. Összetrombitált tehát építészfórumot, ökológust, kulturális és turisztikai szakembert, no és persze a helyi sajtó szorgos képviselôjét, hogy körbesétáltassa ôket Óbuda számára legizgalmasabb, sok esetben legellentmondásosabb részein, a régi belvárosi magban. Számos pazar kulturális, történeti, építészeti és régészeti emlék, sôt emlékek sora rikít már messzirôl. Számomra a túra elején – a környéket eddig csak hírbôl ismerô városlakóként – érthetetlen a séta célja. De Mária szerint „ezekrôl az emlékekrôl már a több kiadást megért Óbuda évszázadai címû könyv lapjai is híven beszámolnak, annál azonban több rejlik itt, mint hogy csak egy könyvbe zárva olvashassunk róla. Ez adta a gondolatot, hogy szervezzek egy sétát, melynek során a résztvevôk maguk is meggyôzôdhetnek errôl. Közös gondolkodással, ötletekkel abban is segíthetünk, hogy hogyan válhatna ez a terület egy élô, lüktetô, kulturálisan és turisztikailag attraktív városrésszé, olyanná, melyet más városrészekben, városokban már megvalósítottak.” Talán figyeljünk oda mégis az ügyre! Ha végigballagunk az Amfiteátrumtól a Lajos utcába, jobbra kettôt, balra hármat ugrunk a beáramló autósforgalomtól. Pedig mi van itt, kérem? Hamarosan befejezôdnek azok az építkezések, me-Óbuda, ébresztô Városvédô séta szöveg és fotó: Abonyi Anita 14 BUDAPEST 2007 augusztus
