Budapest, 2007. (30. évfolyam)
1. szám január - Vargha Mihály: Díj-apály
28 BUDAPEST 2007 január Az építészet egyre gyakrabban kerül az érdeklôdés homlokterébe, téma lett az architektúra. Kérdés persze, hogy mindez együtt jár-e a színvonal javulásával, vagy inkább arról van szó, hogy a gyarapodás, a fogyasztás fokozódása közepette az épített javak is egyre szaporodnak, és nem egy közülük még extra feltûnést is kelt(het)? Ha csak azt nézzük, hogy a Budapest Építészeti Nívódíja pályázaton a díj elsô kiadása, 1995 óta mennyi valóban értékes új mû és gondos felújítás, átépítésbôvítés volt a nyertesek között, az összkép nem rossz. Errôl gyôzôdhettek meg az N&N Galériában néhány hete megnyílt kiállítás látogatói, a tárlattal párhuzamosan megjelentetett könyv olvasói is. Csakhogy a teljes kép – ami persze valójában soha nem rögzíthetô, viszont a technikai lehetôségek fokozott növekedése közepette hajlamosak vagyunk mégis befejezett ténynek tartani az illúziót – tehát a „teljes” kép nagyon tarka, és összességében mégsem az értékek arányának növekedését mutatja. Ráadásul a gyarapodások közepette még inkább feltûnô a lemaradás, ami a felújításokat, tatarozásokat, rekonstrukciókat illeti, s van még egy szembeötlô – és igen zavaró – jelenség: a közterek minôségének fokozódó romlása. Nyilvánvaló, hogy a zsûri ezért adott külön dicsérô oklevelet a Schöpf-Merei Ágost Kórház és Anyavédelmi Központ homlokzatának rekonstrukciójára (IX., Bakáts tér 10., felelôs tervezô: Krikovszky Péter ). Csak egy részletrôl, kezdô lépésrôl van szó ugyanis, de a dolog jelentôsége óriási, mielôbbi folytatása igen kívánatos. Talán az oklevél is segít abban, hogy megteremtôdjenek a kiteljesedés feltételei. Hasonló célból dicséretet érdemelt volna a margitszigeti középkori domonkosrendi kolostor és királyi udvarhely romjainak bemutatása (felelôs tervezô: Roth János DLA), de nem lehet egy díjat ennyire szétszabdalni, szándéknemesítô célra alkalmazni. Majd ha sikerül a szigeten befejezni a valóban jól indított munkálatokat, akkor lesz ok a tényleges elismerésre. A fôvárosi pályáztatás másik problémája a mûfaji keveredés. Mindezzel tisztában voltak a díj alapítói, ám a kérdés azóta is újra meg újra fölmerül: összehasonlítható-e a néhány lakásos társasház egy hatalmas ipari létesítménnyel, a bérirodaház a sokak számára készülô középülettel? A dilemmát jól illusztrálja az idén – nem éremmel, csupán oklevéllel – kitüntetett három épület. Néhány szó ezekrôl. A II. Rákóczi Ferenc Gimnázium rekonstrukciója a Keleti Károly utcában (felelôs tervezô: Keller Ferenc és Sólyom Benedek DLA) mutatja az elbírált és díjazott erényeket. Az iskolaépületre kiírt nyertes, megvalósított pályázat egyik fô értéke, hogy az eredeti jellegébôl sokat megôrzött, ugyanakkor megteremtett egy régi-új térstruktúrát. A megtartott utcai traktus a bejárat, az aula és a könyvtár funkciók befogadásával az iskola „szíve” maradt, az elbontott hátsó szárnyak helyén az újak ölelik körül a részben süllyesztett tornatermet, mely ünnepekkor egybenyitható az aulával. Oklevelet érdemelt ki az új 73 lakásos lakóépület a VIII. kerületi Futó utca 15-19. szám alatt (felelôs tervezô: Hajnal Zsolt ). A földszintrôl, az impozáns elôtérbôl lépcsôn vagy liften elérve az elsô emeletet, tégla alaprajzú, füvesített, kiváló légtérarányú belsô udvarba érkezünk. A tér a 19–20. század fordulóján épített belsôudvaros, körfolyosós vagy részfolyosós bérházak udvarát idézi korszerû, hangulatos és mûvészi újrafogalmazásban. És végül: a Best Western Hotel Parlament igazán jelentôs belsô átépítés egy eklektikus házban, az ötödik kerületi Kálmán Imre utca 19-ben (felelôs tervezôk: Németh Tamás és Niczki Tamás ). Az udvar terét le süllyesztették, itt van az átrium-szerû étterem, melynek üvegfedésû terébôl feltárul a régi lakóház gangos belsô homlokzata. A körfolyosókból szakaszolással alakították ki az udvari szobák erkélyeit; a szobák az új lépcsôházból induló belsô folyosókról közelíthetôk meg. A régi lépcsôház kapualjból induló, egy emeletnyi szakaszát tartották meg eredeti formájában, sajnos az eredeti lépcsôház tornyának elegáns üvegezett udvari falából nem maradt semmi. A három okleveles épület, s még a dicséretben részesült kórház is egymástól jellegben ugyan markánsan különbözô helyszínen található – ám mindegyik belsô területen. Olyan távolabbi helyeken álló épületek, mint a Ferihegy I. Terminál rekonstrukciója (felelôs tervezô: Szécsi Zsolt , ÁMRK), az új Dél-Budai Kulturális és Szabadidôközpont (felelôs tervezôk: Kézdy Katalin és Janesch László, HAP Kft.), vagy a Hulladék Hasz nosító Mû rekonstrukciója (felelôs tervezôk: Díj-apály szöveg és fotó: Vargha Mihály Budapest Építészeti Nívódíját tizenkét éve osztották ki elôször, ám mintha a presztízse nem nône együtt a korával. Így fordulhatott elô, hogy 2006-ban mindössze tizenhárom pályamûvet nyújtottak be, ezért a zsûri nem adott ki díjat, csupán három oklevelet és egy dicséretet. Érdemes elgondolkodni azon, hogy ezt a sajátos minôsítési rendszert mi módon lehetne megújítani, és egyáltalán: mi a helyzet az építészeti teljesítmény szakmai díjazásával a fôvárosban és a környékén? A szigeti kolostor romjai Anyavédelmi központ a Bakáts téren
