Budapest, 2007. (30. évfolyam)

7. szám július - Kirschner Péter: Ünnep a Nádor teremben

„Az év vállalati adományozója”, a MOL Rt. tudatos támogatási politikájának, a kiemelkedô közcélú támogatásoknak, az átláthatóságnak és környezettudatos támogatási projektjeinek köszönheti az elismerést. „Az év civil szervezete” a Le­vegô Munkacsoport megalkuvásmentes környezetvédelmi tevékenységével érde­melte ki a címet − épp a MOL Rt.-vel állan­dó vitában. „Az év egyéni adományozója” Küllôi Péter, a Mosoly Alapítvány és a Bá ­tor Tábor Alapítvány létrehozója. Lukács András geofizikus, a Levegô Munkacsoport frontembere A Levegô Munkacsoportot balhés szer­vezetnek tartják. Ahol megszólalnak, ott botrány van. Vagy fordítva? Oda mennek, ahol botrányszagot éreznek? A balhét nem mi keressük. Az igazi bot­rány az, hogy a hatóságok, a beruházók nem hallják meg az emberek hangját. Mi azonnal érdemi választ adunk. Kevés konkrét segítséget nyújtunk, inkább ta­náccsal szolgálunk, szakmai háttérmun­kát végzünk. Jobb, ha a helyi csoportok, a lakók veszik kézbe az ügyeket. Nagyon szakszerû beadványokkal, ha­tástanulmányokkal támasztják alá ér­veiket. Hogyan gyôzik ezt a munkát? Az irodában dolgozó 10-15 ember mel­lett 130 tagszervezetünk és számtalan aktivistánk van, akik mindig készek komoly munkát vállalni, ha a környe­zetvédelemrôl van szó. Nagyon sokan mozdultak meg a Nagymezô utcai mélygarázs ügyében, ahol most nyerés­re állunk. A Levegô Munkacsoport gyakran lép fel a közlekedési beruházásokkal szemben. Elvbôl ellenzik a mélygarázsokat? Nem. De nem akarjuk, hogy kevesebb legyen a zöldterület, öreg fákat vágja­nak ki. Leginkább azt nem támogatjuk, ha az önkormányzatok pénzét mélyga­rázsokra fordítják, amikor annyi helye lenne. Fizessék meg a befektetôk vagy az autósok! Legtöbbször nem is mi tilta­kozunk, hanem az ott élô emberek. Az nem lehetséges, hogy a Levegô Mun­kacsoport olykor együttmûködjék a be­ruházóval vagy az önkormányzattal? De. A Fôvárosi Önkormányzat kéré­sünkre vezette be az Autómentes Na­pot, szaporította a buszsávokat, és zár­ta el a villamossíneket az autók elôl. Együttmûködünk a Magyar Autóklubbal és a Közúti Fuvarozók Egyesületével is, bár sok tekintetben ellentétesek az érde­keink. Készek vagyunk a párbeszédre, de az elveinkbôl nem engedünk. Küllôi Péter Régies kifejezéssel élve: magánzó. Mi­ért hagyta ott az elegáns és eredményes pénzügyi pályát, hogy kizárólag jóté­konykodással foglalkozzék? A befektetésekkel való foglalkozás hason­lít az élsportra. Idôben abba kell hagyni. Másokon segíteni – ez benne volt a családi kultúránkban. Az Auschwitzból szökött két szlovák fogoly vallomását annak ide­jén édesanyám fordította magyarra és angolra. Ebbôl tudta meg a világ, mi tör­ténik a haláltáborokban. Nagyon sok em­ber életét mentette meg. Édesapám pedig tisztességes és jó sebész volt, aki mindig a betegek érdekeit nézte. Ezért határoz­tam el harmincévesen, hogy tíz év múlva abbahagyom a munkát, és csak jótékony ügyekkel foglakozom. Akkor hoztam létre barátaimmal a Mosoly Alapítványt. A segítést sok jómódú ember úgy oldja meg, hogy egyszerûen pénzt ad. Ön mi­ért választott más utat? Az alapítványokban nem a pénzosztás a lényeg, hanem a fogyatékkal, betegséggel élô gyerekek önbizalmának visszaadá­sa. Ugyanakkor van bennem egy jó adag önzés is. Mert a gyerekektôl, a szüleiktôl sokkal többet kapok vissza egy-egy mo­solyban, nekem készült rajzban. Nem fél attól, hogy állandóan bom­bázzák különbözô kérésekkel, amik elôl nem tud kitérni? Ha van világos stratégia, akkor mindenki látja, mi az, amit támogatunk. A Mosoly Alapítvány mûvészetterápiával foglako­zik, a Bátor Tábor pedig krónikus beteg gyerekek mindennapi élethez való viszo­nyát igyekszik megváltoztatni. A civilek­nek meg kell tanulniuk, hogy ne csak az állami támogatásra vagy az 1 százalékra építsenek. Gyôzzék meg a jó ügyekrôl a hozzám hasonló embereket. Tanuljanak meg az üzleti világ nyelvén beszélni. Ebben bárkinek szívesen segítek. A ba­rátaim ugyanígy gondolkodnak. Aki jó ügyet szolgál, és jól szólítja meg ôket, biztosan sikerrel jár. ● Ünnep a Nádor teremben Kiosztották a Nonprofit Információs és Oktató Központ civil díjait szöveg: Kirschner Péter, fotó: Sebestyén László 22 BUDAPEST 2007 július CIVILIÁDA Lukács András Küllôi Péter

Next

/
Thumbnails
Contents