Budapest, 2007. (30. évfolyam)
7. szám július - Hadnagy Zoltán: Huszt megújult temploma - és a bús düledékek
23 BUDAPEST 2007 július A közelmúltban adták át a kárpátaljai Huszt helyreállított templomát. A Szent Erzsébetnek szentelt templom 1524 óta a reformátussá lett egyházközség tulajdona. Sebestyén József Kós Károly díjas építész – korábban a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) Mûemléki és Régészeti Fôosztályának, jelenleg a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnak (KÖH) munkatársa –, aki építészként felügyelte a helyreállítást, ezt írja róla: „A nyugati tornyos, egyha jós, négy támpillérrel gyámolított, sokszögzáródású szentéllyel épült templom a 14. és 15. század fordulójáról származik... A templom falképei – stílusjegyeik alapján – Zsigmond király uralkodásának idejébôl valók. Kiemelkedô értékû falkép-részlet a hajó északi falán található három magyar szent (Szent István, Szent László, Szent Imre) egész alakos ábrázolása. Ezeket a gyülekezet 1524-es református hitre térése után lemeszelték.” A NKÖM a KÖH szakmai közremûködésével 2000-2004 között 13,6 millió forinttal támogatta a felújítást, melynek során a templom visszanyerte történeti formáját. Az eddig feltárt falkép-töredékek konzerválása is megtörtént. Az épület köré vízelvezetô rendszer épült, megújult a toronysisak, a tetôzet a homlokzatokkal, valamint a körítôfal is. Az út, amely a templom helyreállításáig vezetett, korántsem egyszerû. Gondoljunk bele, mit jelent magyar mûemléknek lenni a határon túl. Már felsorolásuk önmagában is panasz-áradat. Lenne. Illetôleg az is. Lenne, ha tehetetlenül néznénk, hogyan pusztulnak el várak, kastélyok, templomok, a magyar történelem fontos helyszínei. Ez nem így van: a határon túlra került örökségünk megóvását ma is meghatározóan a magyar állam támogatja. Az utódállamok fôleg a saját mûemlékeik, régészeti értékeik mentését tartják fontosnak, ami egyfelôl érthetô – másfelôl viszont érthetetlen, hisz az ô örökségükké is vált értékek az ô kultúrájukat is gazdagítanák. A háború után a tönkretett, lepusztított épületek újjáépítése a határ egyik oldalán sem volt fontos. A lassú változásokat a kapcsolatok élénkülése jelezte. A nyolcvanas évek közepén Sebestyén József fiatal sepsiszentgyörgyi építészekkel találkozott, majd 1990 januárjában civil szakmai szervezetek alakultak, s a kapcsolat lassanként szervezetté vált. 1998-ig pénzrôl nem volt szó. Csak maradványpénzeket tudtak felhasználni arra, hogy két fontos székelyföldi templom – a gelencei római katolikus és a székelydályai református – megmentését elôsegítsék. Mára a gelencei elkészült, de a székelydályaira még várni kell. Jelentôs lépés volt, hogy Erdélyben elkezdôdtek a település-felmérések. Itt kapcsolódott be a Teleki László Alapítvány 1995-ben, s elkezdôdött a magyarlakta erdélyi települések épített örökségének dokumentálása, majd a népi építészeti emlékek felmérése, ami a „pusztuló templomok” felmérési programmal folytatódott, a kolozsváriak s a budapesti Mûegyetem építészettörténészei kezdeményezésére. A minisztériumban a Mûemléki Fôosztály feladata lett, hogy készítse elô a határon túli támogatási programot. El kellett dönteni, hogy a 100 milliós keretbôl mire mennyi fordítható. Hol kéne felújítási és – az 1998-ban meghirdetett Nemzeti Örökség Program keretében – pályázati támogatást nyújtani? Kezdetben kirívóan magas volt az erdélyi pályázatok száma, s csak kevés volt felvidéki. Kárpátaljáról kettô, a Délvidékrôl egy sem érkezett. Oda irányították a támogatást, ahol feltételezték, hogy a kivitelezéshez megvannak a megfelelô szakemberek. Most nincs pénz. 2006-ig a minisztérium költségvetésében, ha felére csökkentve is, de még önálló soron futott a határon túli ingatlanörökség támogatása, ez azonban 2007-re már eltûnt. Ehelyett jött a korábbi támogatások kiváltására a Szülôföld Alap, valamint az Oktatási és Kulturális Minisztérium egyházi kapcsolatok területének támogatási kerete, melynek egy töredéke határon túli ingatlanokra fordítható. A több tucat elôkészített és folyamatban lévô templomfelújítás közül néhány esetben esélyt ad a folytatásra. De mi lesz a többivel? Kárba vész az eddig befektetett munka és pénz? Sebestyén József és mindazok, akik a határon túli mûemlékekért dolgoznak, most örülnek Huszt megmentésének. Csak éppen a szívük fáj például a kerelôszentpáli Haller- vagy a teljesen rommá vált alvinci Martinuzzi-kastélyért. Vajon mennyire érzik kötelességüknek az utódállamok, hogy ezekre a mûemlékekre vigyázzanak? Csak annyira, amennyire rákényszerülnek. ● Huszt megújult temploma – és a bús düledékek szöveg: Hadnagy Zoltán , fotó: Sebestyén József VENDÉGOLDAL A gelencei templom is megújult Huszt helyreállított gótikus temploma
