Budapest, 2007. (30. évfolyam)
7. szám július - Buza Péter: Fiatorony a csillagoknak
hazai asztronómia alapító atyja kapcsol a fenti mondatokhoz, esetében meglepô magánközleményként. (Bartha Lajos írja Konkoly-Thegérôl: „ironikus, csipkelôdô természet volt, aki ritkán írt valakirôl dicsérô szavakat, anélkül, hogy esetleg egy kis gúnyos kitételt ne szúrt volna mellé. Így hát a Bártfayt dicsérô sorai igen nagy megbecsülésrôl árulkodnak.”) Nos, a lábjegyzet így fogalmaz, meglepôen sok empátiával, s minden gúnyt mellôzve: „Sajnos, hogy hazánkban még akadnak oly egyének, kik az absolut tudományokat »bolondság«-nak tartják, s nem is tartják embernek fiokat, ha az nem jogász, már nagy haladás az is, ha eltûrik, hogy orvos vagy gyógyszerész legyen. Ezen sajnos eset áll Bártfay úrnál is.” A tizenkilenc esztendôs Paczona Józsi maga itt a szövegben „Bártfay” úr, immár hivatalosan is Bártfay József Árpádnak hívják ugyanis. Maga kezdeményezte a névváltoztatást (aminek a kérelmezésében és engedélyeztetésében követték húgai, Gizella és Irén is, bár Gizi, a fôvárosi tanítónô azután mégiscsak eredeti nevét használta élete végéig), mert, mint ez a mozzanat is mutatja, halálosan összeveszett az édesapjával. Két másik lépéssel is betetôzte a végleges szakítást: átköltözött a Hunyady utcába (mostoha?)anyja és nagyapja házába, továbbá abbahagyta orvosegyetemi tanulmányait. Egy nyarat – az 1883. évit – Ógyallán töltött Konkoly-Thege vendégeként, akinek segítségével 1885-tôl a tudomány-, késôbb a mûegyetemen tanult, majd 1886-88-ban a geodéziai, illetve a kísérleti fizikai tanszéken tanársegédként mûködött az utóbbi intézményben. 1888-1891 között pedig a Meteorológiai Intézet munkatársa volt. Ebben az idôszakban jelentek meg jeles s tudományágában akkor feltûnést keltô szakpublikációi. Két füzet, Uránia címen (Havi füzetek csillagászati, természet- és vegytani ismeretek terjesztésére) – ez volt az elsô magyar csillagászati folyóirat –, továbbá a Mitteilungen von Observatorium d. k. Polytechnikums in Budapest és A pasage mûszer elmélete címû néhány tízlapos tanulmányai. A Mitteilungen... meteormegfigyelésekrôl számol be. Paczona Józsi ezt 1887-ben adta ki saját költségén, az adatokat 1885-ben rögzítette, de már nem az atyja, hanem a nagyatyja háza tetején kialakított teraszról, mint azt beszámolójában le is írja (...im Jahre 1885, auf der Hause Nr. 25. in der Hunyadigasse befindliche Beobachtungsstation...) A csillagászat amatôrbôl profivá kitanított, még mindig ifjú tehetsége 1891-ben – mindössze 26 éves – elindul lefelé az égbôl. Még ha az elsô váltás természetén ez talán nem látszik is meg azonnal és félremagyarázhatatlanul. Münchenbe utazik, festônövendéknek. 1894-ben elborult elmével érkezik vissza, s azonnal zárt intézetbe kerül, soha többé nem szabadul a köré záruló falak kényszerzubbonyából. Húgai bizonyosan látogatják: Irén, a zongoratanárnô és Gizi, a fôvárosi tanítónô. Mindketten vénlányok, családjuk nincs, csak a bátyjuk, ô, egyedül, Bártfay Árpád, aki bizony sokra vihette volna... Aki, lám, nem hallgatott az apai tanácsra, hogy legyen rendes, tekintélyes polgár. Ne széllelbélelt tudós vagy mûvész. S ha már semmiképpen nem akart orvos lenni, miért nem maradt legalább a kaptafánál? Tetôk, titkok, pokol és menny Áll a bérház még az Akácfa és Dohány utca szegletén, s a másik, a Vajdahunyad utcai is, a Corvin-Szigony projekt bontási területének határán. Az elôbbi értékes, klasszicista épület, körülötte jóval magasabbak magasodnak, nem tudni, mikor 12 BUDAPEST 2007 július Ebben a nyomorult térben még laktak is, azután, hogy a csillagok kikoptak Szûk átjáró a padlásról a megfigyelôálláshoz
