Budapest, 2007. (30. évfolyam)
7. szám július - Buza Péter: Fiatorony a csillagoknak
Pedig milyen szép reményekkel indult a karrier! Józsi az egyetlen fiú a tehetôs Paczonacsaládban. Orvosnak készül, tekintélyes úr lesz! Jelentôs társadalmi ugrás volna ez a famíliának, amely ugyan büszke pesti polgárokat nevel itt már vagy két nemzedék óta, de addig mindenki maradt: a kaptafánál. Fejér megyébôl költözött fel a kettôs város balfelébe még az 1840-es évek vége felé az elsô mester a Sárbogárdon, Rácalmáson ôshonos Paczonák nemzedékébôl. Keresztnevét nem tudjuk, diszkréten csak annak kezdôbetûje – az M. – szerepel a címtár vonatkozó sorában a vezetéknév mellett. A Szép utca és a Hatvani országút sarkán, a Horváthházban volt a mûhelye. Egy tucatnyi esztendôvel késôbb, 1862-ben a famíliából már hárman kalapálnak, szabnak, csirizelnek pesti mûhelyekben: András a Józsefvárosban (közelebbrôl a Német utcában), Imre a belvárosi Kecskeméti utcában, József a Lipótvárosban, a Váci országúton, kicsivel túl az épülôfélben lévô Bazilikán. Aligha kérdéses, József volt a sikeres Paczona M. legsikeresebb örököse. Vélhetôen a fia (ha több is volt M-nek – s lehetett –, köztük a legidôsebb). Sikerének máig megszemlélhetô bizonyítéka, hogy 1872-1873-ban ô és nem más a családból, aki nagy, két ütemben kétemeletesre bôvített bérházat építtet magának az Akácfa és a Dohány utca sarkán. Méghozzá jeles és drága építômesterrel, Feszty Adolffal, aki egyébként Feszty Árpád édestestvére volt. Ma is van olyan bérlôje a Dohány utcai háznak, aki tudni véli, lakott is itt a körkép alkotója. Sôt, itt született leánykája, Masa. Ami egyébként nem valószínû. Feszty Masa világra jöttének évében a család már a saját Bajza utcai villájában él. De a történet jól mutatja: a városi folklór túléli a gyorsvonati sebességgel száguldó idôt. Lesz erre nézve más példánk is késôbb még, ugyanebben a históriában. Paczonáék, a terebélyes cipészdinasztia pesti karrierje egészen a millennium végéig követhetô a címtárakban, bár az e néven mûködô leszármazottak egyre kevesebben vannak, s mire ránk köszönt a századforduló, már az utolsó, az Üllôi úton mûködô ifjabb Paczona Imre is örökre leteszi a szerszámot. Szinnyei úgy tudja, Paczona József ci pészmester feleségét, József nevû fiának édesanyját, Schröder Rozáliá nak hívták (listáznak is az adattárak egy Schröder Miksa nevû susztert, a Terézvárosban), ám akivel 1873-ban a Dohány utcában együtt épít házat, azt az asszonyát Farkas Teréziának hívták. Ô is temeti majd el 73 évesen az urát 1895 októberében, s gyászolja a partecédulán maga és gyermekei nevében. (Mostohája volt a gyerekeknek? Suszterünk elsô asszonya korán meghalt volna? Adatot erre nem találtam.) A gyászolók, akikkel az özvegy fájdalmában osztozik: József, Gizella és Irén . S a gyászház, ahol édesatyjukat felravatalozták a Hunyady (ma Vajdahunyad) utca 25. Ezt a bérházat Terézia édesapja, Farkas Ignác építômester (lakik a József utcában) sikerítette ide akkor, amikor leánya és veje az Akácfa és Dohány utca sarkán álló másikat eladták, valamikor az 1880-as évek közepén. (Nem másnak egyébként, mint a tervezônek, Feszty Adolfnak.) Sajnos hogy akadnak oly egyének... „Jelenleg az ógyallai csillagdán kívül csak Bártfay József orvostanhallgató volt szíves Budapesten, Hell Béla egyetemi hallgató barátjával atyja háza tetején (Dohány utca 54. szám) levô terasson, mely ilyenféle czélokra van készítve, megfigyeléseket tenni, a melyek bámulatos pontossággal bírnak, s sajnálni lehet, hogy Bártfay úr, kinek annyi hajlama van, s még nagyobb kedve a csillagászati megfigyelésekhez, kénytelen volt családi dolgok miatt kedvencz pályáját odahagyni.” Az idézet 1884. évi meteormegfigyelésekrôl szól, Konkoly-Thege Miklós írta, s 1885-ben tette közzé az MTA Értekezések a Mathematikai Tudományok Körébôl címû folyóiratában – Bartha Lajos, a csillagászat kulturhistóriájával foglalkozó kutató szívességébôl adom itt közre ezt a részletet, s néhányat még a majd ezután következôkbôl. Például mindjárt a lábjegyzetet, amit maga a 11 BUDAPEST 2007 július A torony két ablaka mögött a vizsgálóhelyiség
