Budapest, 2007. (30. évfolyam)
6. szám június - Mezei Gábor: Állomások a föld alatt
Évtizedek óta autóval járok, izgalmas kalandnak ígérkezett Budapesten lemenni a föld alá – nem is csalódtam, valóban emlékezetes séta volt. A szerkesztôségi megbeszélésen kaptam az ötletet, nézzük meg a metró felújított megállóit – természetesen csak (?) belsôépítészeti szempontból. Óvatosan kezdtem, szelíd átmenet, elôször a kis földalattin, az Operától. A pompás régi millenniumi hangulat még él. A padok fából, a falburkolat mázas kerámia tégla, a vasoszlopok sötétzöldre festve, díszes oszlopfôkkel: nagyon jó! És a terek aránya is kellemes, az állomás nagyságához mérten nem zavaró az alacsony mennyezet. Bezzeg a metrónál! De csak sorjában. A Bajcsy Zsilinszky úti megálló még jó, ugyanaz a stílus, a következô, a Deák téri már lélektelen. A falburkolat tökéletesen sivár szürke márvány, a pad fémrácsból, és a lejárat a metróhoz még ennél is kiábrándítóbb, drapp kôfelületek silány anyagból. Információk helyett fôleg reklám, a térkapcsolatok zavarosak, rutinos közlekedôk bizonyára kiismerik magukat, én nem, és a külföldiek nyilván még annyira sem – egyébként ez az egész városra jellemzô. Odamegyek hát az egyik jegyellenôrhöz, kérdezni szeretnék valamit (négyen álldogálnak a mozgólépcsônél), a válasz mérhetetlenül pimasz kioktatás, hogy talán köszönnék, mielôtt kérdezek – persze nem válaszol a kérdésre, neve nincs, azonosító jelvényét eltakarja. A többiek eloldalognak. Megnézem az Astoria és a Blaha Lujza téri állomást. Nem irigylem a belsôépítész kollégát, aki ezeket tervezte. Szellôztetni kell persze, nagyon mélyre megyünk, a hatalmas ventillátorok a mozgólépcsô felett szélvihar-szerûen fújják a levegôt, leérve kissé magamhoz térek. A középsô tér arányai elfogadhatóak, a burkolat jó állapotban van, világos, mondjuk törtfehér (drapp)? Az anyag egyszerû, csak kicsit snassz; és a reklámok megint. A két folyosó, ahová a vonatok érkeznek, nagyon hosszú, nagyon keskeny, nagyon barátságtalan. A sínek másik oldalán, szemben a várakozókkal csupa színesség, reklám és városrészletekbôl készült montázs, zavaros ez is. Megérkezik a szerelvény, az ablakai összefirkálva fehér festékkel, a kocsi oldalán arasznyi rozsdafoltok. Vissza a Deák tér felé, az Andrássy útra jövök fel a föld alól, az Operához. Lehet, hogy mégis Európában vagyok? Itt elképzelhetô. ● Állomások a föld alatt szöveg: Mezei Gábor, fotó: Sebestyén László 32 BUDAPEST 2007 június ENTERI-ÔR
