Budapest, 2007. (30. évfolyam)
6. szám június - Fodor Béla: Eltűnt az utca legöregebb lakóháza
Egy tavaszi napon, mintha jobb dolgunk nem akadna, fotós barátommal Budapest mulatónegyedének fôutcájában, a 18. századi Grosse Feldgassén, vagyis a Nagymezô utcában sétálunk. Az idô dél felé jár, a környék, mint mindig, élettel teli, emberek jönnek-mennek, mászkálnak, igaz, ebben jelentôsen akadályozza ôket, hogy a városrésznek ezt a fontos ütôerét lezárták a forgalom elôl, egyedül a troli kapott szabad átjárást. A járdákon pedig furcsa deszkaemelvényeket építenek, mintha a Radnóti Színház színpadát tágítanák óriásira: odakint. Ahogy ügyesen kerülgetjük a szögezô munkásokat, a házak sora egyszer csak megtörik: eltûnt az 5-ös számú, a szerény, egyemeletes, 1885-ben épült lakóház, a terézvárosi helytörténet szerint az utcaszakasz elsô lakóépülete. Bizonyára nem volt már dísze a pesti vidéknek, de volt egy szép kis erkélye, a földszintjén zöldség-gyümölcs boltja, lakásaiban lakók, a tetején kémény, egyszóval megvolt mindene, csak... csak pici volt, régi volt, és az üres telkek ezen a vidéken sokat érnek. Az adattárak szerint az eltûnt eklektikus ház építtetôje Füzesséry Gézáné volt (férje jónevû ügyvéd, számos társadalmi cím és rang birtokosa a városban), az építôk pedig Klenovits és Mitterdorfer urak. Béke poraikra. 33 BUDAPEST 2007 június Eltûnt az utca legöregebb lakóháza szöveg: Fodor Béla, fotó: Sebestyén László Mostanában túl gyakran szakad ki egy-egy darabka a város szövetébôl, legyen bármilyen invenciózus is (többnyire nem az) a folt, amivel a tervezô és a beruházó eltakarja majd az elpusztult régi házat, a fájó hiányérzet sokáig kísérti még a polgárt, akinek városát vetkôzteti pôrére a sokszor tapintatlan változás. Ami nemcsak a beavatkozás telkét érinti, de szûkebb környezetét is. Sorozatunkban most a Nagymezô utca épp lebontott legöregebb lakóházát, annak hûlt helyét, s lemeztelenített szomszédait mutatjuk meg: szövegben és képben. SZAKAD A SZÖVET Nagymezô utca 3.
