Budapest, 2007. (30. évfolyam)
6. szám június - Palugyai István: Nálatok laknak-e állatok?
a Nyugat-Európában már megfigyelt urbanizációs folyamat mintájára az utóbbi években nálunk is beköltözött a városi parkokba, a Népligetbe, a Városligetbe vagy a Margitszigetre. A Népligetben az ornitológusok olyan fajok elôfordulásáról is tudnak, mint például a macskabagoly vagy a ritka fekete harkály. A hazánkban élô legnagyobb harkályfaj egykor fôleg a zárt erdôségeket kedvelte. Manapság erôsen terjeszkedik a városban. Rendszeresen megfigyelhetô a Népligeten kívül Csepelen, több helyen Budán, a Palotai-szigeten és az Új Köztemetôben, s bizonyára e területek többségén költ is. De gyakori a Népligetben a mókus is, amelynek itteni sokasága ökológiailag ugyanúgy elszigetelôdött, mint a Margitszigeté. A Feneketlen-tó vízisikló állománya ugyancsak nem nagyon találhat kapcsolatot távolabbi területeken élô fajtársaival. Az állatok néha egészen kivételes képességekkel lephetnek meg bennünket. Amikor egy tavaly nyári éjszakán a Dohány utcában, a járda szélén, a házfal mentén mászó varangyon akadt meg a szemem, tényleg nem tudtam mást kitalálni, mint hogy talán a csatornarendszerben jutott idáig. Az egészen picinyke zöld folyosók fellelésében a városlakó állatok közül egyébként talán a sünök a legügyesebbek. A tüskés jószágok e képességük révén Pesten egészen a Terézváros külsô, kertes részéig is eljutottak. Ha egy számukra kellemesnek tûnô, elegendô rejtekhelyet nyújtó zöldben, udvaron megfelelônek ítélik a táplálékmennyiséget, ott hosszabb távra is berendezkednek. Ha nem, továbbállnak, éjszakai vándorlásaiknak gyakorlatilag csak az autóforgalom szab határt. Nem úgy a hasonlóan rovarevô denevéreknek. Meleg nyári estéken az erkélyrôl letekintve az utcai lámpák fényénél sokszor látom ezeket seregestül, bár gyors, cikázó röptük miatt nem könnyû észrevenni ôket. Nem csak a régi házak padlásain lelhetnek menedékre, sôt nagyobb tömegben inkább a paneles lakóházak réseiben húzódnak meg. A békásmegyeri lakótelepen például a gyakorlatilag több ezres létszámú korai denevérkolóniára évek óta hatástalan maradt a felújítási program vagy a lakásszigetelés. De elôfordulnak Pesten törpedenevér-fajok is, sôt találtak mostanában alpesi, durva vitorlájú és fehértorkú denevért is, bár ez utóbbiak nem igazán kedvelik a városi életformát. Van egy kecses ragadozó, amely ugyancsak fittyet hány a körülötte lévô zajra, sôt mintha kifejezetten élvezné, hogy éjjelente a legvalószínûtlenebb helyeken bukkanjon elô. A nyest a külvárosok felôl elôrenyomulva szép módszeresen mind Budán, mind Pesten a Duna vonaláig hatolt. A nyolcvanas években még csak a Szabadság hegyre autózva futott át egyegy az úton, jellegzetes, hullámzó mozgásával. Késôbb egy éjjel a Lukács fürdô elôtt a síneken egymást hangosan hajkurászó két példányt figyelhettem meg. Pár évre rá már a Duna-parton, a Francia Intézet elôtt futott el egy nyest elôttem. Na, Budát teljesen bevették – gondoltam. Pár éve ugyanez a túlparton is megtörtént. Amikor leparkoltam a Fôposta oldalában, a Párizsi utcában, az elôttem álló autó alól ugrott ki és futott át az utcán a karcsú menyétféle. Az ELTE egyik kutatócsoportja évek óta figyeli a faj terjeszkedését, még térképet is készítettek a hozzájuk érkezô bejelentések nyomán. A nagy klasszikus, Brehm magyar fordításában még arról olvashatunk, hogy „némelykor Budapest környékén is elôfordul, így 1896. augusztus 16-án a budai Karácsonyi-kertben ejtettek el két példányt.” Az eset nagy dolognak számíthatott, mert a két állatot kitömték, és a Nemzeti Múzeumban helyezték el. A mai helyzetet igazán azok az autótulajdonosok tudnák kellô szenvedéllyel ecsetelni, akiknek motorházát látogatta meg a nyest. Az állatnak ugyanis különös életterévé váltak az autók. Egyik korábbi, laposabb karosszériájú autómon néha még talp és csúszásnyomokat is láttam, a játékos állatka a kocsit szinte csúszdának használta. A legnagyobb károkat azzal okozzák, hogy szétrágják a vezetékek mûanyag burkolatát. A nyest territóriumtartó állat, ezért a birtokát megjelöli talpmirigye váladékával. Mi ezt nem érezzük, ôk azonban azt is, ha távollétükben egy betolakodó fajtárs mászott az autó alá. Ez különösen nagy pech, mert ilyenkor a megfigyelések szerint – talán izgalmában – még nagyobb kárt tud tenni. Ez többnyire két nyest birtokának határán fordul elô. Ma már Európa-szerte akkora a nyestkár, hogy egyes autógyártók nyestálló, vagy éppen a nyesteknek kellemetlen ízû anyagokkal burkolják új típusaik vezetékeit. A veszedelem fôleg a tavaszi párzási idôszakban fenyeget, ahogy maga a prémes kis jószág is fôképpen ilyenkor látható. De hol tanyázik napközben, és mivel táplálkozik a belvárosban? – teszik fel minduntalan a kérdést ismerôseim. A válasz: 4 BUDAPEST 2007 június Balkáni gerle
