Budapest, 2007. (30. évfolyam)
6. szám június - Palugyai István: Nálatok laknak-e állatok?
hihetetlenül találékonyak. Kiváló mászók, s a régi házak padlásain mindig van akkora nyílás, ahol be lehet surranni. Ott pedig biztonságban, sôt még viszonylag melegben is érzik magukat. Gyümölcsöket, növényi részeket, rovarokat éppúgy fogyasztanak, mint gerinceseket, a békáktól a madarakig. A budai kertes részeken gyakran a közeli erdôfoltokba mennek vadászni, a belsô részeken erre természetesen nincs módjuk. Ha valami ehetônek tûnik, a nyest nagy valószínûséggel megkóstolja. Az ELTE kutatói találtak már az ürülékében asztalterítô-darabokat és acél fúrófejet is. Képesek felfalni a padláson élô darazsak fészkeit éppúgy, mint a konyhai hulladékot. Kiderült például, hogy kedvelt csemegéjük a Budapesten nagyon gyakori, sorfaként ültetett ostorfa termése. Természetesen, ha módjuk van rá, elkapják az alvó galambokat és egyéb városi madarakat is, de „fogyasztási szerkezetükben” különösen a növényi eredetû táplálék aránya magas. A kertes házak lakói azért dühösek rájuk, mivel éjszakai kergetôzésük közben nagy ricsajt csapnak. Kiüldözni ôket pedig elég nehéz. Vannak, akik a kutyaürülékre esküsznek mint riasztószerre, mások ultrahangos készülékeket preferálnak, de állítólag lehetett kapni valamilyen importból származó, nyest elleni pasztillát is. Attól mindenestre nem kell félni, hogy annyi lesz belôlük, mint a galambból. Egyegy nôstény a kutatások szerint százhúszszázötven hektárt birtokol, a hímek pedig ennél is kétszer nagyobb territóriummal rendelkeznek. Még az anya is elûzi ôsszel a felcseperedô utódokat, azok aztán új területet keresnek maguknak. De nemcsak négylábú, tollas ragadozók is vannak társbérlôink között. A Magyar Madártani Egyesület szakértôi szerint a fôvárosban hatvan-hetven vörösvércse-pár fészkelhet, kerületenként kettô-három, zömük a belsô kerületek csipkés tetôzetû, magas épületeinek kô mellvédjein, párkányain, tornyainak oromzatán, tûzfalak üregeiben, lyukas tetejû padlásokon. A Parlamenten legalább három vércsefészekrôl tudnak, de a Szépmûvészeti Múzeum tetején, a Várpalota ormán, vagy az egyik mobilszolgáltató kôbányai adótornyán is otthont találtak. Ez utóbbi fészek napi életérôl még online közvetítést is adtak nemrégiben az interneten. A vörös vércsék régóta itt vannak, mégis alig figyelünk fel rájuk. Ahol a mûemlék épületeket hálókkal védik, vagy épp renoválják, onnan tovább állnak. A városszéli nagyobb füves területeken, elhagyott grundokon vadásznak apró rágcsálókra, gyíkokra, vagy akár nagyobb rovarokra, de elkapják a város belsejében az óvatlan verebeket is. Nagyobb rokona, a vándorsólyom a hatvanas évekre teljesen kipusztult hazánkban, mára a madarászok hét-nyolc párról tudnak, amelyek közül néhány évek óta rendszeresen nálunk telel át. Az elmúlt években az egyik tojó a teleket a Bazilika tornyán töltötte. A Pirinek keresztelt madárról azt is tudták, hogy – a lábán lévô gyûrû tanúsága szerint – 1999-ben, egy pilisi fészekben kelt ki a tojásból. Ôsz elején érkezett meg, és márciusig maradt, hogy a köztes idôben zömmel a városi galambok ritkításával szerezzen jelentôs érdemeket. Pirit eddig kétszer látták tavasszal nászrepülni egy hím madárral, de ezt egyszer sem követte költés, pedig az egyesület Ragadozómadár-védelmi Szakosztálya fészkelôládát is kihelyezett a Bazilika egyik tornyába. S végül egy igazán egzotikus jövevényrôl. Egy elszökött barátpapagáj-pár rakott nemrégiben fészket Budafok egyik mellékutcájában egy villanypóznán. Ha a klímaváltozás így folytatódik, lehet, hogy hamarosan a Dél-Amerikából származó szürke-zöld tollú madár – mellesleg az egyetlen, ágakból épült kolóniában fészkelô papagáj – is rendszeres társbérlônk lesz, ahogy Brüsszelben, Amszterdamban, Párizsban vagy Londonban már az, nem beszélve Barcelonáról, ahol szinte annyian vannak, mint nálunk a városi galambok. ● 5 BUDAPEST 2007 június Vetési varjú Budapest egén A mókus fôleg a nagy parkokban talált otthont
