Budapest, 2007. (30. évfolyam)
6. szám június - Palugyai István: Nálatok laknak-e állatok?
hán odébb szálló vetési varjak. Gyakorta láthatók ilyenkor száz-százötven méteres magasságban sokezres tömegben a szürke égbolton, amint városszéli éjszakázó helyeikrôl a belsô kerületek irányába repülnek. Pedig ezek nem igazi városi madarak, mi több, nem is a hazánkban mind kisebb számban fészkelô példányok keresik a védettebb, több táplálékot nyújtó környezetet, ôk ugyanis zömmel délebbre repülnek. A mi téli fekete vendégeinkrôl lábgyûrûik alapján megállapították, hogy Ukrajnából, Belorussziából és Oroszországból érkeznek. Minél keményebb ott a zimankó, annál többen. A legutóbbi, kivételesen enyhe télen sokkal kevesebben is voltak a szokásosnál. Ahogyan a náluk kisebb termetû csókák is, amelyeknek jelenlétét azonnal elárulja jellegzetes hangjuk. Régebben sokkal többször fordítottam a fejem csakk-csakk kiáltásuk irányába a Nagykörúton, vagy az Andrássy úton. Manapság a város szívében csak elvétve hallhatók. Jóval több viszont a korábbinál a télennyáron, többnyire párosan mozgó feketeszürke dolmányos varjú. Tulajdonképpen kiûzte a csókát a külvárosba, ahol elegendô a táplálék mindkét fajnak, nem kell versengeni érte. Ez az erôteljes madár az egész várost belakta, így nekem is megvan a magam párja, mely a szomszédos hotel legmagasabb tévéantennájáról szokott nézelôdni. Az elpusztult galambokat ugyanúgy eltakarítják, mint a szerves hulladékot. Hasonló gyorsasággal hódította meg a várost éppen mostanában a fekete-fehér, fénylô tollú, hosszú farkú szarka is. Azelôtt sokkal ritkább jelenségnek számított, mára Budapest egész területén otthonra talált. Legutóbb az István kórház kertjében járva szemtanúja voltam, hogyan próbálják becserkészni és elkapni a feketerigót. Párban dolgoztak, és azon igyekeztek, hogy felülrôl támadják meg kiszemelt áldozatukat, az meg kétségbeesett hangokat csattogva igyekezett kikerülni az erôs csôrök hatókörébôl. Neki sikerült, de a tolvajnak kikiáltott madarak hasonló módszerrel sok rigót – fiókát és felnôtt madarat – ölnek meg, bár az utóbbi évtizedek talán legsikeresebben urbanizálódott madarának állományát emiatt egyelôre még nem fenyegeti veszély. A városi rigónépesség mára szokásaiban is teljesen elvált az erdei életet élô fajtársaktól. Leszokott arról, hogy délebbre vonuljon telelni, jóval korábban kezd fészkelni, és több, akár három fészekaljat is felnevel. A szerelmes hím feketerigó hangos énekét már januári éjjeli sötétben is hallottam a Ferenciek terén. Amilyen gyorsan nôtt az elmúlt évtizedekben a budapesti feketerigó-állomány, ugyanolyan erôteljesen csökkent az ötvenes-hatvanas években még mindenütt gyakori balkáni gerlék és fôleg a házi verebek száma. Gyermekkoromban még veszélyes volt megállni a Vörösmarty tér vagy az Oktogon telente verébcsipogástól hangos platánjai alatt. Ma már ilyen koncentrált verébtömeget sehol sem találni a városban. A jellegzetes hangon, tu-túú-tu val ébresztô balkáni gerlét egyértelmûen a termetesebb és erôszakosabb városi galambok szorították ki a központból a kertvárosokba, a verébnépesség megfogyatkozásának okait azonban a szakértôk is csak találgatják. Egyesek a kipufogó gázok összetételének változását, mások a háttérsugárzást, a magas frekvenciájú sugártevékenységet, ismét mások a városi építészet karakterének megváltozását említik. Szakértôk szerint egyre kevesebb a tetôk alatti rés, ahol korábban fészkelhettek, de a belvárosi utcákon található hulladékban is mind kevesebb a verébgyomornak való táplálék. A pesti Broadway-n, a Nagymezô utca és az Andrássy út sarkán álló házban nôttem fel, ahol évekig figyeltem a lépcsôház mennyezetének sarkába települt épült füstifecske-pár családi életét, a fiókák növekedését és kirepülését. Hosszú évek teltek el azóta, nincs már füstifecske a Belvárosban, de – talán a diszkófények és -zajok hatására – a Citadellán hajdan költô sarlósfecskék is régen eltûntek. Egyes lakótelepeken elôfordulnak viszont még molnárfecskék. Fôként az erkélyek szögleteit választják fészkelôhelynek, de ahol erre lehetôség kínálkozik, az ereszek alatt is költenek. Budapesten leírtak molnárfecske-fészkeket a Mûegyetem épületein, a Lövôház és a Keleti Károly utcában is. Egyes fajok a város minden szegletét belakják, míg mások szigorúan Budapest zöld szigeteinek, ökológiai folyosóinak lakói. Ilyen a termetes örvös galamb, amely 3 BUDAPEST 2007 június A nyest gondosan ôrzi területét Csóka a háztetôn Gyöngybagoly városi egérrel
