Budapest, 2007. (30. évfolyam)
5. szám május - Zappe László: Neil Simon furcsa párjai
17 BUDAPEST 2007 május Meglehetôsen unom Neil Simon t. A mi nap két darabját is láthattam Budapesten, bár mindkettôt tisztes elôadásban. A Játékszínben a Mezítláb a parkban-t mutatták be, a Tháliába pedig a Vidéki Színházak Találkozójára érkezett Nyíregyházáról a Furcsa pár. Szórakoztatóipari minôség tekintetében egyik produkció ellen sem lehet komoly kifogásunk. Szakmát értô színészek játszottak mindkét alkalommal, a közönség derûigényét szem elôtt tartó rendezésben. Még igényesnek is mondható mindkét munka – ízléssel, a harsány, a túlságosan átlátszó röhögtetô eszközöket kerülve igyekszik mulattatni a publikumot. Ám egyik sem akar többet. Hogy ez elég-e vagy sem, az nem is olyan egyszerû kérdés, mint amilyennek látszik. Kevés sérülékenyebb dolog van a világon, mint egy vígjáték szerkezete és hangvétele. Erôszakos beavatkozás, koncepciózus rendezôi átértelmezés szinte biztosan tönkreteszi. Másfelôl nem elméleti megfontolás, spekuláció, hanem néhány évtizedes nézôi tapasztalat mondatja velem, hogy a színpadon szinte bármibôl bármi lehet. Nincs az a szöveg, amelyet ne változtathatna akár az ellenkezôjére a színészi játék vagy néhány rendezôi ötlet. Rég nem érvényes – még az értelemszerû változtatásokkal sem – a régi dramaturgia, amely szerint a királyokkal, minthogy sorsdöntô dolgokat mûvelnek, csakis tragédia történhet, míg a szolgákkal, lévén kisemberek, csakis vicces esetek fordulhatnak elô. Már több mint évszázada inkább kisemberek szomorú történetein sírunk, és uralkodók fontoskodásain röhögünk. Vagy éppen mindkettôben csak a groteszket látjuk meg, jóformán függetlenül attól, mi is történik velük. Szóval nincs az a bohóság, amely ne viselné el, ha a benne elôadottakat komolyan (is) veszik. Végtére is a Furcsa pár egyik hôsét az öngyilkosságból rángatják vissza a bohózati együttélésbe a vele tökéletesen ellentétes természetû barátjával. De a Mezítláb a parkban is sorsdöntô ese-Neil Simon furcsa párjai Zappe László Mitôl kerül olyan sokba ez az elôadás? A három darabban huszonöt operaénekes mellett kórus, zenekar, karmester lép fel, aztán ott vannak a próbák és a mûszak. A költség akkor csökkenne, ha az énekesek tudnák, hogy nemcsak kétszer adják elô a mûvet, de egy évadban akár tizenöt-húsz fellépésre is számíthatnak; akár egy országos turnén – mondja Kovalik. De erre semmi kilátás. Hiába kaptak több díjat is az alkotók. Hiába szerveztek ingyenes fôpróbákat, majd beszélgetéseket gimnazistáknak, a jövô közönségének. Hiába írta a Frankfurter Allgemeine Zeitung bejelentés nélkül érkezô kritikusa, hogy milyen fantasztikusan gazdag Magyarország, mert ennyi csodálatos utánpótlás-énekese van. Hiába jegyzetelt és vette videóra a maratont egy bécsi ügynök, aki üzletet látott pont ezeknek a fiatal mûvészeknek a közvetítésében. Ennek ellenére vagy éppen ezért Karsai György kritikus nyílt levelet fogalmazott az elôadás megmentéséért. „...Itt van, erre vártunk évtizedek óta. Létrejött hazánkban az a színházi elôadás, amely világszenzáció, amelynél nem lehet patikamérlegen méricskélve vizsgálódni, hogy »ez a színpadkép így«, meg hogy »az az alakítás úgy«, hogy »a rendezôi- díszlettervezôi, jelmeztervezôi, dramaturgi, stb. stb. koncepció hajaj!«, hanem egyszerûen így van rendben, így ÉRTÉK, ahogy van.” És: „Ennek az elôa dásnak lennie kell, hogy hasson a magyar színházi szemléletre, hogy lássuk és érezzük, hogy van ilyen színház; meg egyáltalán: hogy közönség elé kerüljön.” Végül: „Úgyhogy én a magam részérôl a mai napon »Mozart-maraton, avagy ne várjunk Godot-ra« jeligével bankszámlát nyitottam 10.000 jó magyar forinttal abból a célból, hogy az elôadás megmaradásáért, újra és újra történô eljátszásáért mozgalom induljon. Csatlakozhat hozzá – hogy is szokták ezt mondani? – minden magánszemély, kis-, közepes és nagy vállalkozás, egyáltalán, aki csak fontosnak tartja a magyar színház ügyét. A majdan összegyûlô pénzt az a színház kapja, amelyik az alkotókkal való együttmûködés keretében mûsorára tûzi, befogadja a Mozart-maraton-t.” Bár Kovalik meglehetôsen szkeptikus, hogy bárki is követné Karsai példáját, a kritikustól április 20-án megtudtuk: addig 78 ezer forint gyûlt össze a számlán. Ami sok mindenre nem elég, de mutatja, hogy pár embernek mégis csak fontos az ügy. Aki csatlakozna az adakozókhoz, megteheti az alábbi bankszámlánál: MKB Bank Budapest V. Váci u. 38., „Mozart-maraton, avagy ne várjunk Godot-ra!”, Számlaszám: 10300002 50315199 49010038 ● Párbeszéd a közönséggel
