Budapest, 2007. (30. évfolyam)
1. szám január - Zappe László: Bohózat a pincében
16 BUDAPEST 2007 január nem kell hát mit áthidalni. (Ha meg igen, nyilván betiltják rajta a gyaloglást, nehogy valaki Oswaldozni kezdjen innen.) Álltam ott – egy kicsit a maguk kedvéért is – a hídon, behunytam a szemem, és elképzeltem mindezt, mit itt leírtam. Nem volt könnyû, annyit mondhatok. Ez a vidék mindig koldusszegény volt az én agyamban, s nemcsak a hídról nézve, egyébként is. Ifjúkoromban megesett nemegyszer, hogy Fazakas Pista barátommal nyakunk közé kaptuk a várost, s közben persze feltaláltuk a rák gyógyszerét, kifundáltuk a perpétuum mobilét, és megalkottuk a tökéletes társadalom modelljét is. Sétánkat gyakran ezen a Bermuda-négyszögön fejeztük be: Ferdinánd-híd, Lehel út, Bulcsu utca, aluljáró, Podmaniczky. Ha igény volt rá, kezdtük elölrôl. Bizony, sokszor egyetlen élô emberrel sem találkoztunk. Ha meg igen, abban sem volt sok köszönet. (Gorkij sokat kihozott volna ebbôl a sétából.) A dolgok, amennyire látom, azóta se változtak nagyon, még a Rámpa sörözô is a régi, az egész sokat szenvedett Lôportárdûlô (pedig a neve milyen kedves, mintha Londonban az Arsenalról beszélnénk) csak arra vár vagy száz éve, hogy eltûnjön a szemünk elôl, és a város legelegánsabb hivatalnegyede – egy igazi City, de komolyan – legyen belôle. Ugye, hogy nem egyszerô feladat elképzelni egy ilyet? Biztatásul csak a Soroksári utat tudom felhozni – igaz, az eleganciától még messze van, de attól is, amilyen néhány éve volt: itt viszont nem lehet majd félbehagyni a dolgokat, végre is egy minisztériumnak mûködnie kell, ott nincs apelláta. Úgyhogy van remény. És ha mindent szépen elképzeltek, ahogy kértem, akkor gondolják el, hogy az egész csillog és villog és mûködik, és elegáns, öltönyös, fiatalemberek népesítik be a teret, akik, ha a fônökeik nem figyelnek, déltájt szépen kilógnak a munkahelyükrôl, és a szomszédos Lehel-piacon jóízûen megesznek egy adag fôtt kolbászt, erôs paprikával, foszlós kenyérrel. Így kerek a világ. ● A József Attila Színház pincéjében mûködik egy szobaszínház. Gaál Erzsébet Stúdiónak hívják. A névadó 1951-ben Túrkevén született, amatôrként, az Orfeo, illetve a Stúdió K alapító tagjaként került a színi pályára a hatvanas évek végén. A nyolcvanas években aztán, akárcsak az együttes vezetôje, ô is „betagozódott a struktúrába”, azaz kôszínházhoz szerzôdött, történetesen Nyíregyházára. Itt tûntek föl eredeti, erôteljes rendezései. A kilencvenes években pedig, miután nyíregyházi igazgatója, Léner Péter a fôvárosba, a József Attila Színház élére került, Aluljáró néven létrehoztak ott egy pinceszínházat. Gesztusként az elit értelmiség számára. Itt akkoriban Gaál Erzsébet merész elôa dásait láthattuk. Például az Éjjeli menedékhelyet, amelyben Luka szerepét Ga lambos Erzsi énekelte, a játékteret pedig tüskékre felszúrt patkányok népesítették be. Gaál Erzsébet 1998-ban bekövetkezett halála után nevezték el róla a termet. Most fôképp Naszlady Éva és Sztarenki Pál „randalírozik” ott, ahogyan egy in terjúban jellemezte az itt folyó mûvészi tevékenységet. Most decemberben mégis egy szabályos, bár kétségkívül az újabb idôk ízlése szerint készült bulvárdarabot rendezett meg itt Sztarenki. Terry Johnson Hiszté ria címû mûvét adják Freud éjszakája, avagy Dalí a szekrényben címmel. A pszichiátria atyját halála elôtt nem sokkal, feltehetôen narkózisos álmában, furcsa, lelkiismeretfurdalás-szerû látomások zaklatják, ha nem éppen mulattatják. Elôbb egy hisztérikus nô érkezik, akirôl meglehetôs bonyodalmak után derül ki, hogy egy régi, még az 1890-es évek végérôl való páciensének a lánya, aki kiderítette, hogy anyja annak idején ugyan meggyógyult, s ô éppen ennek a gyógyulásnak köszönheti az életét, ám miután Freud rövidesen revideálta tana it, visszaesett, és nyomorultul halt meg elmegyógyintézetben. Drámaian és komikusan is föl lehetne természetesen dolgozni a témát, mely szerint Freud, miközben a bécsi polgárasszonyokat gyógyította, egyúttal nemi erôszakot derített föl férjeikrôl, apáikról, szóval többnyire azokról a férfiakról, akik a számlát fizették, meg egyáltalán, akiknek hatalmas társadalmi befolyásuk is volt. A pszichiátert kérdôre vonó lány szerint a tanokat puszta megalkuvásból hangolta át Freud, s ezzel tönkretette anyját, vele együtt pedig nyilván számos más betegét is. Terry Johnson azonban pusztán bohózati lehetôséget lát a történetben. A lánnyal egy idôben Dalí t, a szürrealista festôt is odarendeli ugyanis Freud londoni lakásába, akivel egymás bizniszének kóklerségében egyeznek meg, mintegy mellesleg. A hol öngyilkossággal, hol meztelenre vetkôzéssel fenyegetôzô lány ugyanis többnyire a szekrénybe menekül az egyéb látogatók elôl, s oda olykor a festô is beront. A felfordulást Freud orvosa is fokozza, aki istentagadó mûvének megjelentetésérôl akarja lebeszélni a tudóst, és akár zsarolástól sem riadna vissza, ha valami disznóságon kapná amúgy szeretett barátját. Kellemes, nézhetô a darab, pláne ha eltekintünk a körülményektôl. Ilyesféle könnyedebb mulatságokhoz egykor kényelmes zsöllyék jártak, másfelôl az olyan helyeken, ahol kényelmetlen székeken szoroskodik a nézô, és nem is lát sokat, mert a belmagasság csekélysége miatt csak alig tud emelkedni a nézôtér, egyéb, szellemi természetû szenvedések szokták kárpótolni a publikumot. Annyiban tehát akár unikális kísérletnek is tekinthetjük az elôadást, amennyiben kétféle színházi szokásrendet próbál egyesíteni. A rendezés sem mondható ugyanis különösebben forradalminak. Éberwein Róbert díszlete csak azért nem mondha tó konvencionálisnak, mert rendkívül szegényes. A szedett-vedett berendezési tárgyak között nehéz elképzelni a valódi perzsaszônyeget, amelytôl a házigazda szeretné távol tartani az esôrôl csöpögve érkezô betolakodót. Pilinyi Márta aránylag rendesen felöltöztette a szereplôket, nagyjából úgy, ahogyan azokat a színészek eljátszották. BánffiGyörgy tekintélyes öreg, jó humorral, pontos poénérzékkel. Dányi Krisztián negédes szenvedélyû mediterrán férfiú, Juhász György korrekt orvos és barát. Varga Klári igyekszik eredetien, élesen megfogalmazni a lényegében titokzatos jellemû leányt. Sok játékkal, heves mozgással takarja el, hogy vajon hisztéria-e, vagy éles elméjû színlelés mindaz, amit éppen s általában csinál. ● Bohózat a pincében Zappe László
