Budapest, 2007. (30. évfolyam)
1. szám január - Szemere Katalin: Kígyó vagy vatta?
17 BUDAPEST 2007 január Budapesten a legtöbb nézôvel, 307 ezerrel az Operettszínház büszkélkedhet – évi 402 elôadáson. Ez nem meglepô, rendszerint sorok kanyarognak a Nagymezô utcai teátrum pénztára elôtt. A tömeg gyakran elér az Andrássy útig, sôt egyszer – állítólag – az is elôfordult, hogy az Oktogonig kígyózott. A kétprofilúvá fejlôdött színházban a musicalek a legnépszerûbb elôadások. A Rómeó és Júliára, A szépség és a szörnyetegre, valamint a Rudolfra meglehetôsen körülményes jegyet szerezni. Szinte ugyanennyire jól mennek a másik musical-színház, a Madách nagy zenés darabjai. A Producerekre most meg se kíséreljünk belépôt venni, a következô két-három hónapra nincs hely. A prózai kollekcióból a Tháliában ôsszel bemutatott Hat hét, hat tánc címû elôadás a legdivatosabb. Itt igazából nem a történet, hanem a két színész igazán vonzó: Vári Éva és Kulka János . A Pesti Broadwaytól távol, a Lágymányosi-hídtól innen, a Nemzetiben a Tizenkét dühös emberre én is csak protekcióval tudtam jegyet venni egy ismerôsömnek. Ebben a produkcióban ugyancsak fontos szerepe van Kulka Jánosnak, akárcsak Garas Dezsônek, Sinkó Lászlónak és Kaszás Attilának. Jól megy az Alföldi Róbert ren dezte Tartuffe, és sláger a Buborékok, amelyet lassan három éve tartanak repertoáron. Csiky Gergely mûvét a stúdióban játsszák, de az elmúlt évadban három estére átvitték a nagyszínpadra, hogy többen megnézhessék. Hasonló eset a Katona József Színházban a Portugál, amelyet eredetileg a jóval szûkösebb nézôterû Kamrában mutattak be az 1998-99-es évadban. Mivel minden hónapban pillanatok alatt elkapkodták rá a jegyeket, áttették a „nagyszínházba”, a Petôfi Sándor utcába. A régi kedvencek közé sorolhatjuk a Radnóti Színházban 2001-ben bemutatott Martin McDonagh-darabot, A kriplit. Az Örkényben az ugyanabban az évben bemutatott Molnár -színmûvet, A testôrt és Mácsai Pál egyszemélyesét, az Azt meséld el, Pistát. Az Örkényben egyébként egy frissebb elôadás az abszolút kedvenc, egy másik Molnár-mû, Az üvegcipô. A színházak rendszerint adott napon kezdik el árulni a következô hónapra szóló jegyeket. A fentiekre már az elsô vagy a második napon elfogy a készlet. Persze nem mindenki szeret órákat sorban állni a pénztárak elôtt, nekik kedveznek a közönségszervezôk vagy még inkább a „vásároljunk karosszékbôl” konstrukció. Az internetes foglalásra, bankkártyás fizetésre kevés kivétellel minden színházban van már lehetôség. A kôszínházak közül elsôként a Katona József tette lehetôvé, hogy nézôi (egyelôre a T-Mobile-osok, de hamarosan a Pannonosok is) sms-ben vásárolhassanak jegyet. Nem állítom, hogy ez egyszerû mûvelet, de megy annak, aki érti a menetrendet, amely elolvasható a színház honlapján (www.szinhaz.hu/ka tona). A kezelési költség a jegyek értéké nek tíz százaléka plusz ötven forint. Budapesten egyébként a Szabad Tér Színház volt a legelsô hely, ahol sms-ben lehetett jegyet venni, ôk már nyáron elindították ezt a szolgáltatást. Bán Teodóra ügyvezetô szerint a módszer még nem terjedt el igazán. Voltak sms-vásárlók, de egyelôre nem sokan, legfeljebb nyolcszázan. Mindezekkel ellentétben akadnak olyan elôadások, amelyekre lepkehálóval sem tudnak nézôket gyûjteni. Ilyenkor jön a jól bevált módszer, az úgynevezett vattázás. Egy-két nappal az elôadás elôtt, netán aznap, a titkárságok és a szervezések között keringô listákról hívnak nézôket nyugdíjas klubokból, a nagycsaládosok egyesületétôl, a Vöröskereszttôl, nevelôotthonokból, netán színiiskolákból. Ingyen vagy csekély árú szakmai jegyekért szeretettel látják ôket. Hallottunk már olyan színházról is, amely erre sem veszi a fáradtságot. Az elôadás megkezdése után visszaállítja a számítógépes jegykiadó óráját, és kinyomtatja – tiszteletjegy formájában – a maradékot. A tömböt pedig rituális keretek között apróra tépi. Így is lehet teltházat „szimulálni”. ● Kígyó vagy vatta? Szemere Katalin Tételmondattá vált: évente ötmilliós a hazai színházak közönsége. A Központi Statisztikai Hivatal adatai ezt a számok nyelvén s ténylegesen bizonyítják. Minden második Budapesten. fotó: Sebestyén László
