Budapest, 2007. (30. évfolyam)
4. szám április - Bogárdi Mihály: Százhúsz éve, menet közben
Dr. Kresz Gézának köszönhetô, hogy Budapesten éppen százhúsz évvel ezelôtt megszületett a mentôszolgálat. Persze voltak a történetnek elôzményei. Már Mária Terézia elrendelte például, hogy a borbélyok, a sebészmesterek tartoznak elsôsegélyt nyújtani a bajbajutott polgároknak. Természetesen abban az idôben sokat aligha tehettek. A százhúsz évvel ezelôtt megszervezett mentôszolgálat már sokkal hatásosabban segíthetett. A szakszerû elsôsegély után a kornak megfelelô korszerû jármûvel (betegszállító hintóval) a lehetô leggyorsabban kórházba szállították a beteget, sérültet, ahol szükség esetén megoperálhatták. A mentésüggyel Kresz Géza legelôször Londonban találkozott egy elsôsegéllyel foglalkozó kongresszuson, 1881-ben, de az Osztrák-Magyar Monarchia idején sok újítást Bécsbôl vettünk át, így fontos hangsúlya a históriának a következô esztendô, amikor az osztrák fôvárosban, az ott megrendezett közegészségügyi kiállításon egy már mûködô mentôegyesület bemutatkozását is megtekinthette. A látottak alapján elsôsegély-tanfolyamokat szervezett, és elhatározta, hogy Budapesten is létrehozza a szolgálatot. Az elsô összejövetelt 1887. március 20-án tartották, másfélszáz neves személy (orvosok, tûzoltó parancsnokok, ügyvédek, magas beosztású közhivatalnokok) részvételével. Kresz Gézát megválasztották az elôkészítô bizottság elnökének, és megbízták az alapszabály kidolgozásával. A második értekezlet alkalmával gróf Wilczek Bécsbôl táviratban üdvözölte a társaságot, és felajánlotta, hogy egy mentôkocsit, hordágyakat, mentôszekrényeket, mentôtáskákat ajándékoz az alakuló, budapesti egyesületnek. Azt is megígérte, hogy nyolc, gyakorlott medikust küld, akik az elsô napokban ellátják a tennivalókat. Az ajándékokból kiállítást is rendeztek, ahol sokan beléptek a társaság tagjainak örvendetesen bôvülô sorába. Az elsô közgyûlést 1887. május 8-án tartották. A BÖME elnöke gróf Andrássy Aladár lett. 250 medikus és 27 orvos vál lalta a szolgálatot, többségük ingyen. Az elsô mentôállomást (inspekciós szobából, mûtôbôl, irodából, verandából állott) a Lipót tér (ma: Szent István tér) és Hercegprímás utca sarkán álló valamikori Lipót bazár épületében rendezték be. Itt azonban nem volt hely a kocsiszínnek és az istállónak, ezért ezeket a közeli Bálvány (ma: Október hatodika) utca 16-ban helyezték el. Éjjel-nappal egy felszerszámozott ló állt készenlétben, s persze az inspekciós személyzet. Pár perc alatt el tudtak indulni, mert a riasztást közvetlen telefonvonalon kapták. Ha egyszerre több helyre kellett kivonulni, és volt még egy kocsijuk, egyszerûen „kölcsön vettek” egy lovat a legelsô bérkocsiból... Egy rendelettel feljogosították a mentôkocsisokat arra is, hogy sebes ügetésben igyekezhessenek a sérülthöz, beteghez, de hangos sípszóval voltak kötelesek figyelmeztetni a gyalogosokat a gyorshajtásra. Az útkeresztezôdésekben való áthaladást, valamint a sérült, vagy a beteg ellátása után a szállítást már csak lépésben volt szabad végezniük. Akkoriban a két 33 BUDAPEST 2007 április elôadással, a Don Cristobal pályázattal követte, többi elôadásával átköltözött a Merlinbe. Ahol létrehozta új produkcióját, a Kedves ismerôsöket. Ebben azonban nem a helyszín változása az igazi újdonság, hanem az, hogy az együttes elôször dolgozott kívülrôl érkezett jelentôs alkotóval: Jeles Andrással. Tôle való a szöveg, és ô jegyzi a rendezést. Jó lenne tudni, vajon az erôs, szuverén mûvészegyéniség feltûnése miképpen érintette a fent emlegetett alkotói módszert, „a rendezô szerepkörének kiiktatá sát a próbafolyamatból”. Az eredményen azonban kétségkívül látható Jeles András jelenlétének nyoma. Megkeseredett a groteszk játékosság, a bájos-gyermeteg csúfolódásba most szigorúbb emberlátás vegyül. Jeles szövege Krafft-Ebing német szexuálpatológus könyvébôl vett esetleírásokat kínál, melyeket hangosító tölcsérbe mondanak a szereplôk. Ezeket részint illusztrálják, megjelenítik, részint mozgással, zenével kommentálják. Szôke Szabolcs és társainak egy évtizeden át kidolgozott zenei világa, a különös hangszerekbôl és más hangzó eszközökbôl nyert lágy hangzatok ellensúlyozzák és ironizálják a szövegek brutalitását, a látványok csúfságát. Azon talán lehetne, sôt érdemes volna vitatkozni, vajon jogosult-e az a mai felfogás, hogy a mûvészetnek ki szabad, netán ki kell terjeszkednie mindenre, amit csak „kedves ismerôseink”, embertársaink elkövethetnek. Abban azonban igaza van a társulat elôadást ajánló elôzetesének, hogy „a kifinomult zenei világ szinte apote ózisát adja az emberi nyomorúságnak”. ● Százhúsz éve, menet közben Bogárdi Mihály Manapság természetesnek tartjuk, hogy ha valaki rosszul lesz az utcán, a lakásán, vagy balesetet szenved, a mentôk néhány perc múltán megjelennek, mindig és mindenütt segítenek, elsôsegélyt nyújtanak, kórházba szállítják. Megmentik az életét. A mentôk palotája Kresz Géza arcképe
