Budapest, 2007. (30. évfolyam)
4. szám április - Bogárdi Mihály: Százhúsz éve, menet közben
34 BUDAPEST 2007 április budapesti hídon (a Lánchídon és a Margit hídon) még hídvámot kellett fizetni, ám ez alól a mentôk fölmentést kaptak. A 250 medikusból egyszerre négyen voltak 24 órás szolgálatban, az ôrsvezetô irányítása alatt. Ha nem volt hívás, ruhástól lefekhettek. Tartalék ôrsrôl is gondoskodtak: a tartalékosok a lakásukon tartózkodtak, és bármikor behívhatók voltak. Kérdés persze, hogy ez mennyi idôbe telt, hiszen akkoriban még kevés telefon mûködött Budapesten. Az ôrsvezetônek nem lehetett könnyû a dolga, mert a szolgálat mellett 14 féle jelentést kellett folyamatosan vezetnie, irodai segédszemélyzet (és számítógép...) nélkül. A BÖME mindössze három évig mûködött a Bazilikánál, mert idôközben felépült saját székháza a Markó utca 22-ben. (Quittner Zsigmond , a neves építész tervezte). A ház ma is a mentôké. Falán szép tábla örökíti meg dr. Kresz Géza emlékét. A Vilmos császár út (ma: Bajcsy Zsilinszky út) és Markó utca sarkán még a második világháború után is ott állott egy szép, régi gázlámpa, piros üvegén a MENTÔK felirat volt olvasható. Az elsô mentôautókat 1902-ben állították szolgálatba, ebben megelôztük a külföldet! A húszas-harmincas években a sötétzöld színû, jellegzetesen hegyes orrú, Steyr gépkocsikat használták. Ezek nagyméretû, belül átalakított személyautók voltak, egy részük nyitott utastérrel, bizony csak felhúzható ponyvatetôvel. 1945-ig a mentôautók elfértek a székház garázsában, udvarán. A központ ma már új, nagy épületben mûködik, a Róbert Károly körúton. Ennek felépültéig, az utóbbi évtizedekben, a mentôautók többsége a Markó utcában állt, szorosan egymás mellett, innen indultak a tetthelyre. A Mentôszolgálat forgalma gyorsan emelkedett. Az elsô, csonka évben 2067, 1897-ben 12 541, 1907-ben már 28 469 esetben vonultak ki. 1917-ben több mint harmincezer rászorulót láttak el. Utcai balesetekhez, utcán rosszul lett emberekhez, valamint „ôrültekhez” kellett kiszállniuk. Egyszerû betegszállítást is vállaltak, de ezért fizetni kellett. Késôbb fertôzô betegeket is szállítottak, bár minden beteg után fertôtleníteni kellett a kocsit. Jóval késôbb külön szervezetet hoztak létre a fertôzô betegek szállítására. Ugyancsak késôbb alakult a Vármegyék és Városok Mentôegyesülete. Ezt 1948-ban egyesítették a BÖME-vel, ettôl kezdve Országos Mentôszolgálat a neve. A szolgálat történetét gazdag múzeum mutatja be a Markó utca 22-ben. Ezt is Kresz Géza hozta létre, bár az eredeti gyûjteményt 1950-ben érthetetlen okokból megszüntették, anyagának nagy része elkallódott. Dr. Felkai Tamás men tôorvos azonban ismét megalapította. Egyébként ô szervezte meg a rohammentô szolgálatot is. Olyan gépkocsikat állítottak szolgálatba, amelyekben minden mûszer és felszerelés rendelkezésre áll az életmentéshez és akár mûtéteket is végrehajthatnak „menet közben”. Ki volt dr. Kresz Géza, akinek a szolgálatot köszönhetjük? Nagyapja Merseburgból (Németországból) települt át Budapestre. Apja sebész- és szülészmester volt, késôbb a sebészek céhének utolsó elnöke. Kresz a Molnár utcában, majd a Piarista Gimnáziumban, késôbb az Evangélikus Gimnáziumban tanult, orvosi diplomáját 1871-ben a pesti egyetemen szerezte. Már medikus korában is hatékony szervezônek bizonyult: hetedmagával ô alapította meg a Budapesti Korcsolyázó Egyletet (BKE). Kerületi orvosként mûködött. Számos könyvet írt (a tuberkulózisról, a tejellátásról és így tovább), de élete végéig fôként az elsôsegélynyújtással foglalkozott. Tanfolyamokat szervezett, ezeket halála után is rendszeresen megtartották. Fél évszázad alatt 1352 tanfolyamon csaknem hetvenötezer szakembert képeztek ki. Javasolta azt is, hogy a Szemlôhegyen és a Rózsadombon üdülôkörzetet alakítsanak ki. Ez nem valósult meg, bár a késôbb kialakult villanegyed nagyjából megfelel ennek, de csak azok számára, akik az ottlakást meg tudják fizetni... Érdemei elismeréséül a szemlôhegyi nemesi elône vet kapta Ferencz József tôl. (Díszes nemesi címere a múzeumban látható). Most, az évfordulón különösen fontos közhírré tenni, nekünk, a város lakóinak, a szolgálat tevékenységére rászorulóknak: nem szabad, hogy Kresz Gézáról megfeledkezzünk. A szinte katonai fegyelemmel, szervezettséggel dolgozó mentôszolgálat éjjel-nappal, hétköznapon és ünnepnapon készenlétben áll, hogy segítsen, életet mentsen. Egyetlen nap van, amikor a régi jelszóval megemlékezünk a mentôkrôl: „A Szilveszter a Mentôké!”, de gondoljunk rájuk máskor is. Jelesen most is, éppen, ezeket a sorokat olvasva. ● Mentôfogat (19. század vége) Mentôautó 1909-bôl
