Budapest, 2007. (30. évfolyam)
4. szám április - Kálmán Attila: A főváros felvilágosodása - Fényváros a Duna-parton
Budapest Székesfôváros Elektromos Mûvei javaslata alapján a harmincas évektôl egyre több ilyen berendezést létesítettek. Ekkoriban a társaság már a tervezést és a szerelést is maga végezte, sôt, ez a cég ingyenes szolgáltatása volt, amellyel megajándékozta a fôvárost. E tevékenységben elévülhetetlen érdemeket szerzett Szekér Pál fôtanácsos és Rotter (Kocsi) Jenô fômérnök. Ez idô tájt, tehát még az évtized elsô éveiben készült el a Szent Anna templom, majd a Kapisztrán János Helyôrségi Templom (a mai Magdolna-torony) fényköntöse is. A lendület évei 1935-tôl változik a koncepció. Az igények az esti látvány s összhatás tudatosabb összehangolását követelik. Elkészül a Millenniumi Emlékmû oszlopának, az Országháznak és a Királyi Várnak a fényárvilágítása. A Parlament kupolavilágítását az ekkor szabadalmaztatott Krolupper-fényvetôkkel segítették, amelyeknek krómozott tükreivel és állítható fókuszálásával jobb hatásfokot tudtak elérni. Az Országház Dunára nézô árkádsora pedig sziluettvilágítást kapott. A Várnak csak a kupoláját és az alatta lévô fôhomlokzati portikuszát emelték ki. A megoldás érdekessége az volt, hogy a fényvetôket elôször itt szerelték fedéllel zárható aknába, azért, hogy az ott megtartott kormányzói gardenpartykat a szerkezetek ne zavarják. A dunai panoráma esti megjelenése kezdett egységes, összehangolt képet mutatni. Budapest egyik legszebb mûemlékének, a Lánchídnak 1936-ban kezdôdtek meg a próbavilágításai, 1937 májusától csatlakozott fényes látványa Budapest esti képéhez, melynek azonnal fô attrakciója is lett lámpafüzéreivel. A vasszerkezet kecses ívét a jobb és a baloldalon két-két lámpasor rajzolta ki. A két kapuzat külsô és belsô körvonalait, a párkányzat és az oromzat éleit szintén egyegy lámpafüzér hangsúlyozta. Több mint két kilométer volt a „lámpaszalagok” hossza, melyeken három-három darab 40 wattos, rázásbiztos, úgynevezett „resista” izzólámpát sorba kötve kapcsoltak a 110 voltos hálózatra. A 4204 darab lámpából álló, 172 kilowatt egyidejû villamos terhelést jelentô díszvilágítás a korabeli Európában is párját ritkító, igazi szenzáció volt. „Álomszerû az egész. Fényes tündérhíd, remekbe készült briliáns csat a Duna-part gyöngysorán” – fogalmazott a korabeli sajtó. A kivilágított Lánchíd Budapest egyik szimbólumává vált. Szent István halálának 900. évfordulóján nagyszabású ünnepségsorozat volt Magyarországon, ehhez kapcsolódva szervezték meg a nemzetközi jelentôségû 34. Eucharisztikus Világkongresszust, ami a fôvárosi díszvilágítás fejlesztésére is serkentôleg hatott. Fôleg egyházi témájú szobrok és mûemlékek fényruhája készült el ekkor, de kibôvítették a Hôsök tere és a Citadella díszvilágítását is, fénybe borult a Szent Gellért-szobor alatti vízesés és a Szent István-bazilika kupolája, két tornya és portikusza. A világkongresszus után a világítási berendezések zöme továbbra is mûködött, ekkorra a dunai panoráma díszvilágításai olyan harmonikus egységet képeztek, olyan esti városképet teremtettek, amely méltán vált Európa-szerte híressé. Ám ez egyben már az elsô nagy korszak lendületének a vége is, az utolsó díszvilágítási munka az 1939-ben elkészült városligeti Vajdahunyadvár volt, aztán a folyamat a világháborús készülôdés miatt elakadt. Teljes sötétség után A Honvédelmi Minisztérium elsötétítési rendeleteinek megfelelôen Budapest Székesfôváros Elektromos Mûvei közvilágítási osztálya 1941-tôl üzemen kívül helyezte a díszkivilágításokat. A fôváros ostroma után azonban, már 1945-ben „kötelezô” díszvilágítást kapott néhány kisebb, fôként szovjet emlékmû. Az elsô igazán jelentôs esemény az újjáépített Lánchíd fényrendszerének újraalkotása volt. A világítás mûvészi céljait és hatását tekintve erôsen különbözött a háború elôtti megoldástól. Eltekintettek a láncok ívének kivilágításától, csak a kapuzatokat mutatták be. A nagyteljesítményû, erôs fény-árnyékhatást keltô súroló fényekkel ez kétségtelenül újszerû mûvészi hatást keltett. A párkányokon elhelyezett 192 darab lámpatest és a pillérek megvilágítása révén a csillogó víztükörrel is létrejött a kapcsolat. Még akkor is, ha az adott korban nem szívesen vannak az utcán az emberek, egy város lakóinak hangulata attól is függ, milyenek az esti fények. Csakhogy takarékos évek következtek. Az 1950-tôl 1966-ig, a Budapesti Elektromos Mûvek (Elmû) megalakulásáig terjedô idôszakban a gazdasági nehézségek és a helytelenül értelmezett takarékossági szempontok nem kedveztek a díszvilágítás fejlôdésének. A politikailag fontos szobrok, emlékmûvek megvilágításán kívül az Országház díszvilágítása volt jóformán az egyetlen pozitív fejlemény. Szerencsére azonban a hosszúra nyúlt kihagyás, s a háború után „elfecsérelt” két évtized után mégis folytatódott a tudatos látványépítés. A hetvenes éveket már bátran nevezhetjük a budapesti díszkivilágítás újabb virágkorának. Budapest esti látványa ismét világhírû lett. Elôször történt meg, hogy egy jelentôs mûemlék, a Mátyás-templom „teljes tömegét” kivilágították. A fejlesztés csúcspontja 1970 tavasza volt, amikor elkészült a Budavári palota kivilágítása és a Lánchíd díszvilágításának korszerûsítése. A háború elôtti megoldással ellentétben most a Vár teljes épületegyüttesét – a történelmi várfalakat és a tornyokat is – megvilágították. A Lánchíd harmadik díszvilágításának tervezésekor egyesítették az elôzô két megoldás elônyeit. Az ívek füzérvilágítása mellett a kapuzatok és pillérek fényárvilágítása is megvalósult, így a híd minden mûemléki értéke látványosan megmutatkozik. Újabb kihívást jelentett a tervezôknek a belvárosi templom megvilágítása. Itt alkalmaztak elôször színes lámpákat. A 15 különbözô színû fémhalogén berendezés kipróbálása után a fôhomlokzatot fehér fényû, míg a zöld toronysisakot speciális tallium- és indiumjodidot tartalmazó fémhalogén-lámpákkal világították meg. A következô években új díszvilágítást kapott az Országház kupolája, majd a dunai homlokzat is. Az óriási fejlesztéseknek a hetvenes évek végén jelentkezô energiaválság vetett véget. Egyetlen kivételként a Hôsök tere említhetô, itt az 1981-es építészeti felújítással együtt a díszvilágítást is átépítették. A fejlesztés csak 1985-ben indult meg újra, méghozzá a Vajdahunyadvár új díszfényeinek a kiépítésével. Ekkor készült elôször olyan változat, amely az épületegyüttes külsô és belsô homlokzatát egyaránt bemutatja. A nagynyomású nátriumlámpák bensôséges sárga hatásával, a fény-árnyék játékosságával romantikus benyomást keltô, vonzó látvány született. A siker nem maradt el most sem, és ez elegendô volt ahhoz, hogy 1987-ben rekonstruálják a Szent Gellért-szobor kivilágítását is. Az év nagy újdonsága azonban mégis a Lánchíd új fényruhája volt. A mûvészi hatás mellett az energiatakarékos berendezések használata is egyre nagyobb hangsúlyt kapott. A Budavári palota díszvilágítási rekonstrukciója során a tervezés már kisebb energiafelhasználás mellett igyekezett megtartani az eredeti mûvészi elképzeléseket. ● 16 BUDAPEST 2007 április
