Budapest, 2007. (30. évfolyam)

4. szám április - Fodor Béla: Nem csak Pallas Athéné hiányzik

Bármerre is járunk Budapesten, a házak sorában − inkább elôbb, mint utóbb − üres telek ásít ránk. Ennyi foghíj talán csak a második világháború után volt a városban. Bontják a régi, gyakran már romlásnak indult, mert gazda nélkül pusztuló házakat, középületeket szinte mindenütt. Mert egyszerûbb, gyorsabb, de fôleg gazdaságosabb, mondjuk ki: nyereségesebb így a „zöldmezôs” beruházás. Mármint annak, akié az üzlet. Mindenki másnak viszont: veszteség. A város épített környezetébe való indokolatlan és durva beavatkozás azzal a veszéllyel jár, hogy megbomlik a történeti városkép egysége, eltûnnek épített örökségünk értékes, csak ránk, Budapestre jellemzô elemei. Városunk szabadon felhasználható befektetôi célterület lett. A lebontott épületek telkei kaput 17

BUDAPEST

2007 április

Nem csak Pallas Athéné hiányzik

szöveg: Fodor Béla, fotó: Sebestyén László

Mostanában túl gyakran szakad ki egy-egy darabka a város szövetébôl, s legyen bármilyen invenciózus is (többnyire nem az) a folt, amivel majd eltakarja tervezô és beruházó az elpusztult régi házat, a fájó hiányérzet sokáig kísérti még a polgárt, akinek városát vetkôzteti pôrére a sokszor tapintatlan változás. Amely nemcsak a beavatkozás telkét érinti, de szûkebb környezetét is. Sorozatunkban meg is mutatjuk.

Az „éjjel-nappali” eklektikus palotája az Erzsébet körút és a Rákóczi út sarkán

SZAKAD A SZÖVET