Budapest, 2007. (30. évfolyam)
3. szám március - Zappe László: Gérard
A zenekari árkon túl A komolyzenei koncertdömping mellett eltörpülni látszanak a fesztivál dzsesszprogramjai, színházi és képzômûvészeti bemutatói, pedig számos említésre méltó produkció akad ezek között is. A Budapesti Kongresszusi Központ vendége lesz például Branford Marsalis . A Grammy-díjas szaxofonos, habár elsôsorban dzsesszmuzsikusként jegyzik, eligazodik a klasszikus zenei pódiumokon is: Braggtown címû tavalyi lemezén például a klaszszikus japán horrorfilm, a Godzilla újraértelmezett zenéje mellett Wagner- és Henry Purcell-feldolgozás is szerepel. A színházi premierek sorából parádés szereposztásával tûnik ki az Al földi Róbert rendezte Cse resznyéskert, illetve Valló Péter bábszínházi Odüsz szeiája a homéroszi hôs bolyongásának humoros, nem egyszer kiábrándító értelmezésével. Az igazi fesztiválcsemegének mégis a Théâtre Vidy-Lausanne átmeneti mûfajú Eraritjaritjaka, frázismúzeum címû elôadása ígérkezik. A nyelvtörônek is beillô cím az ausztrál ôslakosok „kék virágára” utal; azt az érzést jelöli, amikor eltölt minket a vágyakozás valami elveszett iránt. A francia nyelvû darab Elias Canetti Nobel-díjas író szellemi kalandozását ülteti át színházi közegbe – a Mondriaan vonósnégyes klasszikus zenei támogatásával. A fesztivál képzômûvészeti felhozatala az idén különösen gazdag. Több mint harminc budapesti mûvész mutatja be egy-egy fômûvét és kedvenc mûtermi tárgyát a Nádor Galéria Mû-tér kiállításán, 19-20. századi mûvész-önarcképekbôl rendez tárlatot a Kogart Ház, és Az újraértelmezett hagyomány címmel az idén ötven éves Magyar Nemzeti Galéria gyûjteményében szereplô mûvekre reflektál alkotásaival a Sensaria Csoport. A Mûcsarnok Kempelen Farkas ra, „a tör ténelem mellékszereplôjére” emlékezik történeti és médiamûvészeti kiállításán, a Falk Miksa utcai galériások pedig újra antik és modern mûvészeti fesztiválra invitálják az érdeklôdôket. És ne feledkezzünk meg a Fringe-rôl sem: a fesztivál tavaly indult off-programja elsôsorban fiatal mûvészeknek ad bemutatkozási lehetôséget. Az utolsó három napra idôzített elôadásain a többi közt színházi és táncmûvészeti társulatok, komoly- és könnyûzenei együttesek mérettetik meg magukat. A Fringe programjai ráadásul ingyenesen látogathatók, akárcsak a fesztivál szabadtéri eseményei. Abban persze most, amikor ezt az invitációt fogalmazzuk, csak reménykedhetünk, hogy a nemzeti ünnepünk utáni bô két hétben ez a nyüzsgô, színes forgatag vonzza majd leginkább a közterekre Budapest népét. ● 33 BUDAPEST 2007 március A címszereplô André Chénier , ponto sabban Andrea Chenier – mivel az olasz operákban következetesen átírják a neveket a maguk nyelvére, másrészt úgysem valószínû, hogy igazán megfelel a 18. században élt és a francia forradalomban kivégzett költônek. Ráadásul Luiggi Illica librettójának legérdekesebb alakja Charles Gérard, az inasból lett forradalmár, aki a terrort és vérontást látván csalódik, kiábrándul eszméibôl, úgy érzi, a forradalom nem a felszabadulást hozta meg a számára, hanem egy esztelen áradat újabb rabságba, a terror és a tömeghisztéria rabságába vetette. Mi több, az is kiderül róla, hogy valójában egy arisztokrata hölgy, Magdalena de Coigny iránti gyerekkori szerelme tette lázadóvá, késôbb tudatos forradalmárrá, minthogy ez tudatosította benne az osztálykülönbséget, ez ébresztette rá alávetett voltára. Gérard az obligát operai együgyûség közepette tehát igen bonyolult jellem. S ugyancsak érdekes alak Magdalena de Coigny, aki viszont az egykor lázadónak tetszô költôbe szeret bele, s amikor az a forradalmi terror áldozata lesz, inkább vele hal, minthogy a mocskos világban éljen. A címszereplônél viszont még az utolsó besúgó is izgalmasabb jellem. A költô egyszerûen múzsája és szerelme rabja, igaz, övé a tenorszerep, s az ô számára írta Umberto Giordano a legzengze tesebb áriákat. Az operában pedig – legalábbis Pesten – nem sokat számít, hogy Gérard önvallomása sokkal összetettebb, mélyebb, Magdalena önfeláldozása sokkal drámaibb a költôi lelkesültségnél. A budapesti nézôknek azonban ezúttal szerencséjük van, vagy legalábbis volt az opera bemutatóján, az elsô szereposztás bemutatkozásakor. Hogy ezt a szerencsét a nézôtéren ülôk többsége egyáltalán fölfogta-e, az más kérdés, a pesti operarajongók inkább csak zenét hallgatnak, és nem színházat néznek, vagy pláne drámát élnek át az Andrássy úti palotában. Gérard hatalmas áriáját is percekig tartó taps szakítja meg, amikor egykori forradalmi hevületét mintegy újraélve, a hatalmas crescendo végére ér. Holott az szinte csak a mondat egyik fele volt, utána jött a másik, a csalódottság halkabb, fájdalmasabb hangjaival. A szerencse abban állt, hogy ezen az estén az énekesi teljesítmények arányban voltak a szerepek jelentôségével, érdekességével, tartalmasságával. Ana tolij Fokanov általában is kirí a pesti operaelôadások férfiszólamai közül, hangja és játéka egyként tartalmasabb, tömörebb, kiegyenlítettebb az itt megszokottnál. Néha olyankor is súlyosabb, Gérard Zappe László Maxim Vengerov
