Budapest, 2007. (30. évfolyam)
3. szám március - Tóth Vilmos: A szabadságharc hőseinek békétlen nyugalma
Budapesti köztéri emlékmûvei közül kettô is helyet kapott a már felszámolt Tabáni temetô területén vagy közelében, az egykori honvédsírok mementójaként. Az elsô, az Öreg honvéd Horvay János munkája volt és eredetileg a pesti központi Kossuth-emlékmûhöz készült, ám 1934-ben Budán, a Lovas úti várfalnál állították fel, és innen helyezték a temetô helyén kialakított parkba. A szobor a második világháború során megsemmisült. A Tabán honvédsírjait megörökítô utódja a ledöntött Tisza István-emlékmûrôl származó, kígyóval viaskodó oroszlánszobor lett, amely késôbb területrendezés miatt került raktárba, majd feldarabolásra. 1963-ban sor került a Németvölgyi temetô felszámolására is. Egy részét parkká alakították, ahol az egykori sírkert gesztenyesora mellett – innen a Gesztenyés-kert elnevezés – egyetlen mementó emlékeztet a temetôre: a honvédemlékmû, amely ugyanott áll, ahol 1939-ben helyet kapott. Az egyéni honvédsírok, valamint néhány, tévedésbôl közéjük kevert császári tiszti emlék ekkor kerültek a Kerepesi úti temetôbe. Míg az 1849-es ostromkor elesett honvédeket a Tabánban temették el, a császári hadsereg áldozatai, harminc tiszt és mintegy hétszáz közkatona a Vízivárosi katonatemetôben kaptak nyugvóhelyet. A legismertebb köztülük kétségtelenül Hentzi tábornok, az elesett várparancs nok volt. Ide temették Pollini száza dost, a budai erôdítési fôigazgatót és Allnoch ezredest is. A várvédôk közös vízivárosi köve pedig a Kerepesi úti temetôben kapott helyet, jelképes síremlékként, hiszen ma már nem nyugszik alatta senki. Az 1797-tôl 1939-ig fennállt Vízivárosi katonatemetô mégsem volt teljesen „császári”: néhány volt 48-as honvéd is nyugodott itt, olyanok, akiket 1867 után reaktiváltak, s késôbb a közös hadsereg vagy a magyar honvédség tisztjeként vonultak nyugalomba. Emellett a temetô egyik ismert emléke a Fackh csa lád tagjai közt nyugvó Kakowska Pau lának, az Aradon kivégzett Poeltenberg tábornok özvegyének sírja volt. Pest város nagy jövô elôtt álló sírkertje, a Kerepesi úti temetô hivatalosan 1849. április 1-jén nyílt meg; a hadi események ebben kevés szerepet játszottak, annál többet a kolerajárvány. Április 24-ét követôen, amikor a honvédcsapatok bevonultak Pestre, az új temetôben kapták meg a végtisztességet a hadjárat azon áldozatai, akik már a pesti kórházban haltak meg. Ez volt az elsô ünnepélyes dísztemetés a Kerepesi úti temetôben. Sírjuk ma már sajnos nem található meg, így 1849-et nem a tavaszi diadalok hôsei, hanem az ôsszel 17 BUDAPEST 2007 március A Gesztenyés-kerti emlékmû Honvédsírok a Kerepesi úti temetôben
