Budapest, 2006. (29. évfolyam)

3. szám március - Ongjerth Richárd: Idegenek jönnek, mennek...

BUDAPEST 5 kozásban a legidősebb és legalacsonyabb végzettséggel rendelkező csoport tagjai körében is. A megkérdezettek mintegy felének közvetlen lakókörnyezetében is élnek külföldiek. Legtöbben kínai „lakótársakról" számoltak be - 36 százalék -, de tíz százaléknál többen említettek román, arab, német és ukrán nemzetiségű szomszédságot. A fővárosiak tehát jellemzően - a németektől eltekintve — azon népcsoportok tagjaival élnek együtt, amelyeket a legkevésbé szeretnek. Más statisztikák ismeretében, amelyekből kiderül, hogy a Budapesten letelepedő külföldiek legnagyobb hányada — mintegy negyven százaléka — áttelepülő erdélyi magyar nemzetiségű román állampolgár, a „román" szomszédok magas aránya valószínűleg azt a mindennapokban gyakran tapasztalható jelenséget tükrözi, hogy itt született honfitársaink a hozzánk érkező határon túli magyarokat egyszerűen „lerománozzák", ami némiképpen ellentétes a határon túli magyarokkal kapcsolatosan általánosságban említett, nagyon magas rokonszenvet mutató adattal. Képmutatók vagyunk? A közvetlen lakókörnyezetben élő külföldiek hasonló támogatottságot élveznek a budapesti lakosság körében, mint amikor általánosságban beszéltünk róluk. Tehát akiknek közvetlen környezetében élnek külföldiek, azoknak több mint kétharmada vélekedik úgy, hogy jó, hogy laknak a környékükön idegenek, sokszínűbb velük a világ. Ezzel együtt a válaszadók harmada — különösen a legidősebb korosztály — úgy látja, hogy a közelben élő külföldiek nagyon mások, mint a magyarok, ami egyfajta távolságtartást tükröző vélemény. Kínai negyed? A megkérdezetteknek mindössze az ötöde érzi úgy, hogy a beköltöző külföldiek lassan kiszorítják a magyarokat, elsősorban a fiatalok, az alacsonyabb iskolázottságúak, illetve azok, akik csak magyarul beszélnek. Az ingatlanárak csökkenésétől - a külföldi lakosok jelenléte miatt — már csak a megkérdezettek alig nyolc százaléka tart, és csupán öt százalékukat zavarja, hogy külföldiek is élnek közvetlen környezetében. Azok, akik közelében nem kedvelt népcsoportok tagjai élnek, szkeptikusabbnak bizonyultak e kérdések tekintetében is. A főváros lakosságának egyhatoda vélekedik úgy, hogy az itt élő külföldiek maradéktalanul beilleszkednek a magyarok közé, és átveszik a kultúrájukat, az ellentétes véleményt, miszerint egyáltalán nem illeszkednek be, hat százalékuk vallja. A megkérdezetlek túlnyomó többsége (háromnegyede) szerint vannak olyan népcsoportok, amelyek beilleszkednek, és vannak, amelyek nem. Főként azok érzik így, akiknek az átlagosnál több a külföldi ismerőse, a fiatalok és a fiatal középkorúak (18-34 évesek). Azok, akik kevés külföldi ismerőst, barátot tartanak számon - az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezők - inkább úgy gondolják, hogy az itt élő külföldiek jól beilleszkednek a magyarok közé. Azok viszont, akik szerint egyes népcsoportok alkalmazkodnak, míg mások nem, elsősorban a kínaiakat említik negatív példaként, de sokan az arabokat, az ukránokat és a románokat is. A média véleményformáló szerepét, az évekkel korábban felbukkant híresztelések máig tartó hatását mutatja az, hogy a válaszadók több mint kétötöde szerint akár a közeljövőben is kialakulhatnak különféle külföldi negyedek Budapesten, s több mint negyedük érzi úgy, hogy ez néhány évtized múlva mindenképp bekövetkezik. Ok elsősorban kínai (86 százalék) és arab (tíz százalék) negyedre számítanak. Mindössze a fővárosi lakosok negyede vélekedik úgy -ami szakmai vélemények szerint ma a legvalószínűbb fejlemény —, hogy Budapesten nem fog kialakulni semmilyen külföldi negyed. A letelepedőkkel szemben táplált érzések használható fokmérője az, hogy milyen követelményeket támasztana a letelepedőkkel szemben az állampolgárság eléréséhez a főváros polgára. Az állampolgárság kényes kérdés Összefoglalva az adatok tanulságát, itt is leszögezhető, hogy a budapestiek többsége kirekesztési szándék nélkül, meglehetősen gyakorlatias gondolkodást tükröző követelményekkel ért egyet, amelyek egyébként nem esnek nagyon távol a tényleges szabályozástól sem. A legtöbben a rendszeres magyarországi életvitelhez nélkülözhetetlennek ítélt feltételeket támasztanák: a legfontosabbnak a folyamodó rendszeres magyarországi jövedelmét ítélik, annak hiányában csupán a megkérdezettek kevesebb mint tizede ajánlaná fel neki az állampolgárságot. A budapestiek háromnegyede szerint az, aki magyar állampolgárságot szeretne szerezni, beszéljen magyarul. A saját lakás meglétét kevésbé érzik fontosnak a megkérdezettek, mint azt, hogy az állampolgárságért folyamodó több éve Magyarországon éljen — ezzel a válaszadók kétharmada értett egyet. A magyar állampolgárság megszerzését óhajtó külföldi bőrszínének és vallásának a budapestiek háromnegyede nem tulajdonít jelentőséget, azaz nem tekinti teljesítendő kritériumnak, hogy fehér bőrű és keresztény emberek juthassanak hozzá ehhez a státushoz. Budapesten élő külföldiekkel kapcsolatos állitások értékelése Aszerinti eltérések, hogy beszél-e idegen nyelveket Jó, hogy ilyen sok külföldi él Budapesten színesítik a várost Jó, hogy ennyi külföldi él Budapesten, a velük való találkozások segíthetnek az idegen nyelvek elsajátításában. A Budapesten élő külföldiek inkább egymás társaságát keresik, kevés kapcsolatot tartanak fent magyarokkal A Budapesten élö külföldiek sokat tesznek hozzá a főváros kulturális életéhez. Szívesen töltöm az időmet Magyarországon élö külföldiek társaságában Túl sok külföldi él a fővárosban • beszél idegen nyelven •csak magyarul beszél átlagok ötfokú skálán 1 - egyáltalán nem ért egyet 5 - teljes mértékben egyetért