Budapest, 2006. (29. évfolyam)

3. szám március - Vargha Mihály: Koncepciónknak önálló fejezete a főváros

7.U BUDAPEST Koncepciónknak önálló fejezete a főváros KOLBER ISTVÁN tárca nélküli miniszterrel beszélgettünk, aki másfél éve, 2004 októbere óta felelős a regionális fejlesztésért és felzárkóztatásért. Három kormányzati ág tartozik hozzá: a turisztika, a területfejlesztés és az építésügy-építészet. A főváros működésének fontos kérdései. — Vidéki származású vagyok, de eró's a kötődésem a fővároshoz, szeretem Budapestet. Korábban a Somogy megyei Közgyűlésnek, valamint a Balaton Fejlesztési Tanácsnak voltam az elnöke. Hiszek abban, hogy decentralizálni kell, megosztani a kormányzati hatalmat a központ és a helyi szint között. Előszeretettel szoktam mondani, és nem csak vidéken, hogy Magyarországot nem lehet csak Budapestről fejleszteni. Szeretném leszögezni, hogy ez nem főváros-ellenesség. Az ország versenyképessége szempontjából meghatározó, hogyan állja a sarat Budapest az európai nagyvárosok versenyében, milyen funkciót tölt be a szűkebb és tágabb régióban. Haladjon, fejlődjék, és a pozitív hatás, amit ez ébreszt, sugározzon szét más térségekre. Az országos területfejlesztési koncepciónak, amit a parlament nemrégiben fogadott el, önálló fejezete Budapest. — Összefoglalható röviden ennek a tartalma, az üzenete? — Az ország versenyképességének prioritásai között kiemeltük Budapest szerepét, illetve meghatározta a parlament, hogy melyek azok a funkciók, amelyeket célszerű betölteni a közlekedésben, a gazdaságban, a kutatás-fejlesztésben, a kultúrában és így tovább. A fejlesztési pólusok között Budapest a legfontosabb sarkpont. Mert nemcsak az várható el, hogy a régiójára hasson, hanem hogy generálja, kondicionálja is ezeket. — De a régióban betöltött szerepe nem változik? — Nem, és ezért nagy jelentőségű egy másik, a budapesti agglomerációról szóló törvény. Fontosak az általános stratégiai célok, a részcélok és persze minden egyes projekt, a rendszernek ilyen logikával kell felépülnie. Fontos, hogy milyen konkrét terveink vannak, hogyan gazdálkodunk a térrel, hogyan gondolkodunk a térben. A budapesti agglomeráció fejlődése történetiségében nagyon sok spontaneitást tartalmazott és tartalmaz egészen napjainkig. Valamiképpen rendet keli teremteni. Ez a rend azonban nem lehet korlátozó jellegű. Nemrégiben kezdte meg munkáját a Budapesti Agglomerációs Fejlesztési Tanács, amely nem pénzt oszt, ilyenformán nem is övezi, nem övezheti működését elégedetlenség, hanem gondolkodik a főváros és térsége együttműködéséről és kapcsolatáról. — Voltaképp azt a szerepet tölti be, amit annak idején a Fővárosi Közmunkák Tanácsa? Mert párhuzamosan vannak törekvések ennek újbóli megalakítására is. — Nagyon veszélyes külföldi mintákat másolni vagy történelmi példákat átemelni a jelen korba anélkül, hogy észrevennénk, időközben megváltozott a világ. A Közmunkák Tanácsa abban az időben valószínűleg jól működött, megtalálták az adott kor adott válaszát egy aktuális kihívásra. De ők sem valami középkori jogintézményt élesztettek fel a budai jogkönyvből, mert az nyilván megvalósíthatatlan lett volna. Nagyon szépek a reprint kiadások, a reprint elképzelések, de csak annyit szabad felhasználnunk a tartalmukból, amennyit valóban hasznosítani lehet belőlük, mert olyan elemei a régi koncepeió(k)nak, amelyeknek van üzenete a mának vagy tanulságaikkal esetleg segítenek. De hogy egy az egyben!? E tekintetben jelentősek a kételyeim. Ami viszont biztos: jó üzenet lehet ez a gondolkodás is a kormányzat és a helyi önkormányzat együttműködése vagy a különböző érdekek harmonizálása tekintetében. — A fővárosban éppen ezt akadályozza az önkormányzati törvény. Huszonhárom plusz egy versengő várost zár össze. — Örökzöld probléma. Az önkormányzati rendszer kiépítése szerintem nagyon fontos volt a rendszerváltás után. Óriási eredményeket hozott, egy-egy település életére erőteljesen hatott. Budapesten viszont mindig döcögött a működése. Nyilvánvaló, hogy Pest, Buda és Óbuda egy egység, egy test. Valószínűleg inkább a feladatok területrészenkénti elhatárolása lehetne a járható út. A másik kulcskérdés a pénzforrások körüli kérdések rendezése, a büdzsé mindenkori felosztása. A konfliktusok döntő hányada innen származik. Ha megköveznek is a kerületi polgármesterek, a barátaim, azt mondom: idővel valószínűleg az integráció irányába mozdul el ez a dolog is. Tudni kell, hogy mi az, amit az adott kerületnek, és mi az, amit Budapestnek kell ellátnia. Mi az, amiben valóban helye és szerepe van a helyi érdekeknek, és mi az, amiben egyben kell látni az egész várost, amiben nem lehet kéttucatnyi darabban szemlélni. SZÖVEG ÉS F o T Ó : Vargha Mihály