Budapest, 2006. (29. évfolyam)

2. szám február - Ráday Mihály: Elásott kincs Szegedről

7.U BUDAPEST Vendégoldal Elásott kincs Szegedről SZÖVEG ÉS FOTÓ: RádayMihály Budapesten, a Táncsics Mihály utcában, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal aulájában vendégeskedett egy darabig hét barokk szobor. Aztán visszautaztak Szegedre. A Mária-oszlopon Mária a gyermek Jézussal, Szent Anna és Szent Joachim között, négy bőségszarul tarló angyallal körítve a szegedi Mátyás téren állt, a ferencesek alsóvárosi temploma előtt. Bár az angyalok posztamense és a négy díszes kovácsoltvas kandeláber is - amit tartottak — kész, az együttes legújabb kori történetének így sincs vége, fonatos kőkerítését még nem rekonstruálták, és még egy darabig nem eredeti helyére kerül vissza Szegeden. Már akkor is hiányos volt (az első világháború idején már csak egy angyal állt a négyből), amikor 1945-ben megsérült a szobor, s elkezdték darabonként szétszedni, amit 1947-ben maguk a ferencesek fejeztek be. A történetnek politikai felhangjai is vannak, hiszen a templom melletti kolostorukat 1950-ben bezárták, és szociális otthonná alakították át. Az új gazdák érdeme, hogy a szobormaradványokat elhantolták (más elbontott szobrokkal együtt), mégpedig homokágyba, s így - akkori romlott és hiányos állapotukban - megmaradtak, s kivárták a rendszerváltást. A ferencesek 1991 -ben visszakapták a kolostort. Építkezésbe kezdtek, s a földmunka közben — meglepetésre (!) — megtalálták a maradványokat. A kőkerítés részletei, az oszlop és feliratos táblája Szegeden maradtak, a lelet további huszonkét darabját Budapestre vitték restaurálni. Tíz évig nem történt semmi, majd az önkormányzat megrendelésére 2002-ben elkészült a felújítás szakmai terve. A fővárosba vitték a még Szegeden maradt darabokat is, és 2003-ban Rákos Péter restaurátor — aki a tervel készítette — munkához foghatott. Először a három főalak, az oszlop és oszlopfő készült el, majd a második ütemben — jóformán törmelékből -a bőségszarus angyalok. A Szeged Város Önkormányzata és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal közösen állta a — talán legjelentősebb — szegedi egyházi emlék rekonstrukciós költségét, s a munkához az Allami Műemlék-helyreállítási és Restaurálási Központ is segítséget nyújtott. Első pillantásra is meglepő, milyen színesek a szobrok! Hozzá vagyunk szokva, hogy fehérek, pontosabban nyerskő-színűek az utak menti alakok, a Nepomuki Szent Jánosok, Szent Flóriánok, a Szentháromság-szobrok és Mária-oszlopok. Pedig a barokk korban festették őket. Akárcsak az ókori Egyiptomban, a klaszszikus Athénban. De az újraszínezés nem általános gyakorlat; különleges a szegedi eset. Kivilelezésére lehetőséget kínált, hogy, bár fél évszázadon át nedves földben lekiidtek a kövek, ha elhalványodva is, de megtartottak valamit a festékrétegből, és a restaurátornak megadták a lehetőséget a hiteles helyreállításra. A négy angyal más-más színű, Mária ruhája hagyományos kék-vörösben ragyog, koronáján, Anna övén szépen csillog az aranyozás... A dokumentumok szerint a szobor már 1708-ban ott állt az alsóvárosi templom előtt, s ötven évvel később egészítették ki a kőkerítéssel és a négy angyallal. Ujabb száz évvel később renováltatták először, akkor az egyház költségén. A szegedi nagy árvíz után a megsüllyedt alapépítményt megemelték, ahogy az akkor már dolgozó fotográfusok képein megfigyelhető. Tavaly felújították a templom előtli térburkolatot, a főalakok alatti talapzat újraépítése feltehetően 2006 végére készül el, s az együttes visszatérhet eredeti helyére. Aztán már „csak" a fonatos kőkerítés rekonstrukciója kell hogy következzék...