Budapest, 2006. (29. évfolyam)

2. szám február - Tomori László: Keltsünk (nagy)feszültséget!

ködtette. A múzeumban képeket láthatunk erről a villany telepről, a villamosság fejlesztéseinek eszközeiről, sőt korabeli fogyasztók, háztartási gépek is akadnak a tárlókban. Ház az Erzsébetvárosban A Bauhaus-stílusú épületben 1934-ben 30/10 kV-os transzformátorállomást helyeztek üzembe (az erőműből harminc kilovoltos feszültség érkezett, melyet — a szakzsargon szerint — „letranszformáltak" a tíz kilovoltos helyi hálózat számára). A múzeum mögött még régebbi épület, az 1893-as áramátalakító gépcsarnoka áll. Ekkor a Budapesti Általános Villamossági Részvénytársaság Berzencei utcai erőművéből érkező 1800 volt feszültségű (ma már nagyon szokatlan) kétfázisú váltakozó áramot forgógépes átalakítókkal formálták egyenfeszültséggé, és ezzel táplálták a Belváros háztartásait majd ötven éven keresztül. Budapesten ekkor egyen- és váltakozó feszültséget is alkalmaztak, és persze megesett, hogy egy, az egyikre konstruált rádiókészülék másutt egyszerűen leégett... Az egykori áramátalakítót már rég leszerelték, a hátsó épület is átépült. Az együttes ma műemléki védettséget élvez. A múzeum 1975. június 8-án nyílt meg a főépületben, a Budapesti Elektromos Művek anyagi támogatásával. Az épület eredeti funkcióját jellege, elrendezése és egy hajdan itt működtetett futódaru mutatja, amellyel valaha a hatalmas transzformátorokat emelgették. Ma egy Kandó-rendszerű villanymozdony egymagában is impozáns motorja fölött áll. 1999. január 1 -je óta a múzeum közhasznú társaságként működik: az ELMLJ a társaság rendelkezésére bocsátotta az épületet és a gyűjtemény tárgyait, felszerelését. A múzeum lépcsőházába belépve a 20. század elejéről származó kapcsolótáblát és egy fogyasztásmérő- („villanyóra") hitelesítő padot láthatunk, a kornak megfelelő míves kivitelben. Feljebb, az emeleten világító térképeken követhetjük a jelenleg működő, egészen 750 kilovoltig terjedő feszültségű villamos hálózatok fejlődéstörténetét, tábla készült Magyarország és a Horvát-Szlavón Királyság városai villamosításának terjedéséről is. Óriások - teremről teremre A múzeum kiállítótermeit az egykori kapcsolótermekből alakították ki, és az elektrotechnika kiemelkedő magyar személyiségeiről nevezték el. Jedlik Ányos (1800-1895) a világon elsőként állított elő folyamatos forgó mozgást végző villanymotort, ezzel öt évvel megelőzte a német Siemenset és az angol Wheatstone-t, de találmánya nem jutott a világ tudomására. A Jedlik Ányos teremben láthatjuk feszültségtöbbszörözőjének, a „villamfeszítőnek" hiteles és működő másolatát. A Bródy terem Bródy Imrének (1891 — 1944), a kriptongázas izzólámpa feltalálójának állít emléket. A kiváló hatásfokú és élettartamú kriptonizzók a maguk korában világhírűek voltak. A terem a világítás történetét mutatja be. A gyertyák, fáklyák és mécsesek után a villamos világítótestek gazdag gyűjteménye következik. Kézzel szabályzóit színházi ívlámpa, mely állandó felügyeletet kívánt, a gázüzemről villamossá alakított lámpatest, korabeli ipari, a nedvesség és más behatások ellen is védett lámpatestek láthatók itt. Az általános gyártástechnológia fejlődésével a fényforrások is javultak, már jutott erő az ergonómia figyelembevételére. Terjedt a díszkivilágítás és a reklámvilágítás is. Déri Miksáról (1854-1939) nevezték el azt a termet, amely korabeli villamos háztartási készülékeket és orvosi eszközöket mutat be. Akkoriban a villamos konyhai sütő-főző épp olyan volt, mint a szenes-fás, csak a kapcsolók mutatják. hogy már a villamos áram fűt benne. Már a 20. század elején is voll főzőlap, vasaló, kávé- és teafőző, gyorsforraló. A villannyal lehetett szellőztetni, a fűtés mellett hűteni, hajat szárítani, sőt sütni, melegítőpárnával fejet, melegítőlappal lábat melegíteni. A korabeli fémlapátos ventilátornak nem voll sem kosara, sem rács előtte (úgy látszik, az Villamos gyógyító készülékek