Budapest, 2006. (29. évfolyam)

2. szám február - Tomori László: Keltsünk (nagy)feszültséget!

OLTMERŐ Mérőtábla, a korra jellemző míves kivitelű műszerekkel akkori ember bátrabb volt a mainál). Látható itt régi mosógép, padlókefélő és villanyvarrógép, ezeket biztosan nagyon kedvelte a háziasszony — vagy a cseléd. A villamosságot a gyógyászatban is felhasználták (a fogfúrógépet lábbal vezérelték), volt már kvarclámpa és röntgen is. Kandó Kálmán (1861-1931) főként a vasútvillamosítás fejlesztésének területén alkotott nagyot. A róla elnevezett kétszintes teremben, egy transzformátor helyén a Kandó-mozdony (ez a név sokáig a villamos mozdony szinonimája volt, mert a kisebb mozdonyoktól eltekintve nem is volt másmilyen) 18 tonna súlyú főmotorja látható. Ha így, kiszerelve látjuk, nehéz elhinni, hogy egyáltalán elfért egy mozdonyban... Kandó az 1902-ben épült Valtellina vasutat, később pedig egy kísérleti szakasz után a budapest—hegyeshalmi fővonalat villamosította. Korszakalkotó újítása az volt, hogy az akkor és ma is szokásos, 50 herz frekvenciájú ipari villamos hálózati energiát használta fel vasúti vontatásra. Más országok, mini például Ausztria, 16 2/3 herzet használt e célra, ami megfelelt ugyan, csak éppen a vasútnak ilyen villamos energiát előállító saját erőműveket kellett fenntartania, ami költségesebbé és bizonytalanabbá tette a rendszert. A világ jelentős része (Franciaország, Anglia, Svédország) átvette a Kandó-féle villamos vontatási módot, ami ma is korszerűnek számít. Kandó munkásságát szép, nagyméretű mozdonymodellekkel, személyes tárgyakkal, rajzokkal, leírásokkal mutatja be a múzeumnak ez a terme. Ganz Ábrahám (1814-1867) nem tudós, hanem gyáriparos volt, de sikeres vállalkozása lehetőséget teremtett a kutatóknak, hogy kiváló ipari termékeket fejlesszenek, melyek az országot és a Ganz-gyárat egyaránt híressé tették. Az itt dolgozó Zipernowsky Károly, Déri Miksa és Bláthy Ottó Titusz - mint már említettük - találta fel és szabadalmaztatta 1855-ben a transzformátort, amely a villamos energia nagy távolságra szállítását teszi lehetővé. A Ganz termek a gyárban folyó kutató- és fejlesztőmunkának állítanak emléket. Korábban, a félvezetők megjelenése előtt nagy gond volt az egyenfeszültség váltakozóvá alakítása. Először a forgógépes módszert ismerték, amelynek igen gyenge volt a hatásfoka. A technológia fejlődésével megjelentek a higanygőz egyenirányítók, a szeléntárcsák, majd a ma is széles körben használt félvezetők. Ma már létezik félvezető dióda, amely egy centiméter hosszú sincs, alig néhány milliméter átmérőjű, de képes száz watt (azaz egy erős izzólámpányi teljesítmény) egyenirányítására. A Zipernowsky teremben több nagyfeszültségű bemutató berendezést és rengeteg, különböző korokból származó fogyasztásmérőt is láthatunk. Zipernowsky Károly (1853-1942) tudós, fejlesztő, akadémikus volt, aki tevékenységével sikeres gyártmányokat is létrehozott. Mivel amióta csak megindult az elektromos áram ipari méretű Elektromos vízmelegítő. A mai érintésvédelmi előírásoknak is megfelelne előállítása, mindig fontos volt a felhasználás pontos és hiteles mérése, eleink sokfajta elvű mérőt készítettek. Volt ingás, ahol a fogyasztói áram egy ingaóra ingáját lassította, és a leolvasó azt nézte meg, hogy ez az óra „mennyit késett a pontos időhöz képest". Mérték a menynyiséget motoros, mágneses, sőt elektrolitikus elven is. A teremben minden korból és több országból is kiállítottak mérőket. Mészáros László festőművész nagy pannója uralkodik itt, amely a tudósokat és fejlesztőket ábrázolja, fő helyen a világhírű magyar találmánnyal, a transzformátorral. Az első magyarországi vízerőmű, az 1896-ban épült ikervári néhány ma-Villanyventilátor, fém lapátokkal, kosár vagy eló'tétrács nélkül Egy Kandó-villamosmozdony impozáns motorja