Budapest, 2006. (29. évfolyam)

12. szám december - Buza Péter: Csillag(ász)lesen a vén Budán

7.U BUDAPEST Póra Ferenc igazgató úr {középen) tantestülete társaságában balt meg. lrathagyatékuk Keli t gondoskodásából az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárába kerüli. Hatalmas, több ezer tételből álló anyag — iratok, fényképek, levelek, minden rendű és rangú dokumentumok. Amit a Póra, a Könyvey és a hozzájuk kapcsolódó, a velük rokon családokról tudunk, ezekből a papírokból, cikkivágatokból, nyomtatványokból, fotográfiákból olvasható ki. Az anyag módszeres feldolgozásával a budai, de egyáltalán: a hazai pedagógiatörténet, a városok polgárosodásának kutatása juthat(na) pótolhatatlan értékű, páratlanul lontos adatokhoz. A több albumnyi fotográfia között egy egész sorozat mutatja a Szalag utca 12. szám alatti épület berendezett szobáit, 1939. évi dátummal. Itt laktak az egyik lakásban akkor Irmédi Molnárék -a ház tulajdonosa már nem a család, nyilván bérlik az ősi háznak egy lakrészét. A címtárak adatai egyébként arról árulkodnak, hogy már az első világháború előtt eladták, s ugyanakkor a Donáti utca 7. szám alatti „csillagvizsgálós" házat is. Akkor már a két utca vonalával párhuzamos új telekhatár választja el az épületeket egymástól, amelyeknek azonban még ugyanaz a személy - bizonyos künn Ignác - lesz a tulajdonosa. És, így mesélik a Szalag utcai ház legrégebbi lakói, az első emeletének északi szárnyából át lehetett járni a Donáti utcai épületbe, azt az ajtót csak akkor zárták le örökre, amikor a kilencszáznegyvenes évek vége felé lebontották a felső telken a rommá lőtt ikerépületet. Nos, az egyik amatőr fotográfia felirata a szalon egy részletét mutatja, azt, amelyet a kép felirata szerint „Bécsi saroknak" neveztek Póráék. Egy vitrin áll a sarokban, tele dísztárgyakkal, mellette Póra Ferenc bekeretezett fiatalkori portréja, a szekrényke tetején pedig egy föld- és egy éggömb... Ékes bizonyítékaként a családfő amatőr érdeklődésének. Bécsi sarok — sok szál köti a famíliát a monarchia fővárosához valóban. Amint már érintettük is korábban a rokoni szálakat bogozgatva. S ahogy most újra kitérünk erre, megemlékezve az 1883-ban született Póra Józsefről, a legidősebb I'óra-gyerekről, aki házasságával maga is Bécsbe költözött, mert elvette a maga korában sem ismert festőnőt, Stiller Fridát. József gépészmérnökként dolgozott, saját irodát vitt. kél levele is fennmaradt Irmédi Molnár hagyatékában. Az egyikben. 1924-ben. tájékoztatja sógorát, hogy tárgyal régi barátjával, Marsovszky l'álial, aki átvette a Rácz fürdő igazgatását, és hazakészül Budapestre, megtervezni a felújítás gépészeti berendezéseit — évekig újra budai polgár lesz majd. Az üzlet azonban, nem tudni miért, kútba eseti. Póra József nem költözött vissza Magyarországra. Egy másik levélben, 1925-ben arra kéri Irmédi Molnárt, próbálja meg irodája egyik szabadalmát eladni a Ganznak. Jutalékot is ígér. A tárgyalások kimeneteléről nincs információnk. Józsi fiatalon, 1935-ben ball meg. A kora szerint középső gyerek, Ferenc, 1885-ben született. Pénzügyi pályán építette szép karrierjét, az anyai dédpapa hivatását követve. Pályája csúcsán pénzügyi főtanácsos a Dohányjövedéknél, sokat utazik, az állami dohány nemzetközi kereskedelmével foglalkozik. 1936-ban vette feleségül Kraut (később: Keresztes) Máriát, aki gépírónő egy kereskedelmi részvénytársaságnál, ő se éppen fiatalka, elmúlt negyven, amikor a kormányfőtanácsos úr oltár elé vezette. Gyermekük nem született. A háború előtt a házaspár a Kapás utcában lakott. 1951-ben Polgárra telepítették ki őket. Annak az évnek a decemberében az ifjabbik Póra Ferenc meghalt. A felesége hazajöhetett. Rokonhoz, unokahúgához, Gröger Erzsébethez köllözölt. a belvárosi Reáltanoda utcába. Grőger Erzsébet akkor tájt harminc év körüli és hajadon: mozgássérült, fizikai támogatásra szorul. 1976-ig. haláláig, Keresztes Máriáéra, aztán a beköltöző ápolónőére, aki tíz éve, kettejük eltartási szerződése alapján megörökölte a lakást. Egy testes dobozban őrzi azokat a fotográfiákat, amelyeket Kraut-Kereszles Mária a Póráék meg a maga családjáról ideköltöztetett a kitelepítésből annak idején. Felirat egyiken sincs. Dankó Klárának fogalma sincs, kik mosolyognak a képeken. Ki az a hölgy a Szalag utcai udvari gangon — Póra Edit, friss házas korában —, ki a szőke fiatalember, ugyanoda állítva — Irmédi Molnár, az ifjú férj —. kik azok, akik a Szalag utcai udvaron sorakoznak egy szemmel láthatóan régi képen — itt is láthatják —, s hogy a fotográfián ez éppen a Szalag utca meg annak az udvara volna? Azt sem tudhatja. Meghaltak az emlékek is. Titkosírás minden felvétel, értelmetlen és értelmezhetetlen. A Helytartótanács épülete előtt silbakol az ajtónálló, ahol ki-bejár a számtanácsos úr. Az őfía meg a hivatalnok unokája összeházasodnak. Gyermekeiknek nincsenek gyermekei. A budai családtörténet véget ér. l'óra Ferenc, a magyar nyelv tudósa bizonnyal sok tiszta éjszakán belenéz apósa magán-csillagvizsgálójának távcsövébe. Őszintén remélem: nem sikerült kiolvasnia soha a jövőt a fényes csillagokból. Tudta amúgy is, tanult ember, nem több hinni a pislákoló fények üzenetében babonaságnál. Még a magunk személyes históriájában is csak az egyre növekvő árnyék a bizonyosság.