Budapest, 2006. (29. évfolyam)

12. szám december - Buza Péter: Csillag(ász)lesen a vén Budán

7.U BUDAPEST A Könyvey-Póra család a Szalag utcai ház udvarán Könyvey professzor ekkortól kezdve az egei kutatók rendelkezésére áll. Hogy megtaláljuk történetünk hősét -s további szereplőit azt kell most már tisztázni, kié volt ez a Donáti utcai, stílusából ítélve 1840 és 1880 között épüli családi ház. tetején a nyitható-csukható megfigyelőállással Budáról Bécsbe könyvey József I860 körül lesz a maga jogán budai polgár, amikor elveszi leleségid kelemen Eleonórái, és beköltözik a mai számozás szerinti Szalag utca 12. szám alatti házba, ahol aztán 1868-ban megözvegyül, majd újra megházasodik. Változatlanul ilt lakik aztán 1870-ig, ám 1880-ban már Donáti utca 7. a lakásának a címe: vagyis vélhetően akkor épült lel a kettős telken, a felső soron az új ház. a különös szerkezettel, ahol az akkor még csak negyvenötéves gimnáziumi földrajz-és történelemtanár, a Magyar Földrajzi Társaság tagja tehetős bécsi asszonya forintjaiból végre saját otthont rendezhet be magának. Honnan is tudná, hogy már csak három évre! Megrendítően fiatalon, 1883-ban kísérik majd utolsó útjára, a Vízivárosi temetőbe, három év lelik csak el mikor el kell köszönnie végleg a saját házából megfigyelt csillagoktól. A gimnáziumi professzor (akkor még ez a cím jár a tanár úrnak, ha „rendes" a jogállása) eredeti családneve: Hüchel. Apját még így hívták s Leopoldnak, mielőtt 1834-ben a Helytartótanács számtisztjeként Könyvei Lipótra magyarosított (az „y" majd fia nevében jelenik meg újabb rangos változásként, először az 1860-as évektől). Lipót, már mint nyugalmazott számtanácsos, 64 évesen hunyt <4 1872 októberében: a Szalag utca 12. szám alalli házban, akkori azonosító címe szerint a Víziváros 180.-ban. Vagyis idős napjaira a fiához költözött, aki viszont - említettem feljebb — felesége házába: mert Kelemen Eleonóráé volt az épület. Akinek szülei Kelemen Mihály és RuáolJ kottáin Eleonóra bevándorlók Budán. Az apa a Báes megyei Feketehegyen, az anya Székesfehérvárolt született. Ma már megint nem egy telek az a kettő, amit ill fiatal házasokként ők ketten megvesznek, és nem is a Donáti-Szalag utcával párhuzamos vonallal, hanem azokra merőlegesen oszlik kétfelé a régi telekrendszerben, de akkor tulajdonukban egvesiil hosszú időre az ingatlan, amelyen ház is áll 1842-ben, vagyis mire mindkettő az övék lesz (az elsőt 1838-ben vásárolják meg 4000, az utóbbit 1842-ben 2200 forintért). A 19. század közepén — most ebben az évkörben járunk már, Könyvey professzor életútja jelenidejében -. nem ritkaság a korai halál. IIa a gyászjelentés is előkerül, szinle mindig arról árulkodik. hogy a tüdőt támadta meg a kór. A szárazbetegség, a hektika a szokásos halálok vagy a vízkórság, ami a szívvel együtt élő-haló tüdő betegsége. Könyvey apósa, Kelemen Mihály is negyvenévesen búcsúzik a Szalag utcától örökre, fia. lAszló 25 évesen, annak Mihály nevű öccse 1842-ben csecsemőkorában halt meg. Eleonóra pedig, akit majd Könyvey professzor vesz feleségül a Szalag utca 12.-vel együtt, 28 évesen költözik ki a Vízivárosi temetőbe. Budán nem türelmes ez idő tájt a halál. A csillagászat iránt oly élénken érdeklődő tanár úrral sem az. Első gyermeke nem érte meg az első életévét, Victor Géza nevű liuk sem, Jozefa Mária, a harmadszülötl szintén nem. Tovább is sorolhatnánk a bonyolult, sokszálú családi kapcsolatok nyomán haladva (Könyveyék családi iratai, mint később taglalom majd az okát. fennmaradtak), milyen esendő volt az ember azokban a korokban s városokban, de ilt nincs erre helyünk, s a tételt bizonyítottnak vehetjük. Könyvey József egyébként Budán született 1836. január 12-én. Jelesen végzi a budai főgimnáziumot 1853-ban, majd jogot tanul a pesti egyetemen, ahol 1856-ban végez. 1860-ban veszi feleségül Kelemen Eleonórát, s költözik lie a Szalag utca 180-ba. Sokáig helyettes tanár a királyi egyetemi katolikus főgimnáziumban, a mai Szabó Ilonka utcában, de 1864-ben gimnáziumi tanárvizsgát tesz történelemből és földrajzból — a kontinensek csillagászati megfigyelések alapján kiszámítható vándorlásáról írja dolgozatát —, s kinevezik rendes tanárnak. Később pályázik az Andrássy úti tanítónőképzőbe, de nem kapja meg az állást. Mégsem panaszkodhat. A hagyatékában fennmaradt fizetési ív szerint 1869-ben még 68 forint és öl krajcár, 1876-ban viszont 120 forint 83 krajcár az illetménye.